Ma a kertre nyitott ajtón át délután éktelen zaj tört a szoba csendjébe. Éppen a konyhaszekrény fiókjainak tartalmát pucoltam-selejteztem - khm, sűrűbben kellene -, s nagy hirtelen az jutott eszembe, mégis csak megkapta a szomszéd az építési engedélyt, s dönti le valahol a falat a körbezárt kert körül, hogy aztán építési telek legyen belőle...
De hamar kiderült, hogy nem ekkora horderejű dráma zajlott le, hanem másféle. A hét végén igen-igen erős szél volt, nemcsak rengeteg levelet, de ágat is tépett le azokról a hatalmas nyárfákról, amelyek a telep határát szegélyezik. Azokon lógott-kapaszkodott egy favágó, s hangos fűrészeléssel szabadult meg az általa veszélyesnek ítélt ágaktól. Alatta pedig egy faaprítógép végezte visítva a munkáját.
Összeborzoltam a szemöldököm, mert a megkurtított fa teljesen egészséges, a szél erejének volt csak köszönhető, nem korhadásnak, hogy egy vékonyabb ág a földre hullott. Nem értettem, hogy a pasi miért vagdos le számomra teljesen logikátlanul itt-ott ágakat a fáról. Két kisebbet a fa csúcsáról, és két nagyobb ágat az oldaláról, ott, ahol az út fölé hajoltak. Aztán itt is, ott is "belekapott" a fa grabancába, s hullottak a földre a vékony ágak... Most szegény nyárfa idétlenül áll, vastag, semmibe meredő ágcsonkokkal.
Amúgy pedig félelmetes, hogy egy ilyen leesett ág nyomán máris megjelentek a favágók. Biztos valaki rátelefonált a management company-ra, s emberhalált vizionált. Hogy jajmilesz, ha valakire ráesik egy másik ág. Erre bezzeg ugranak. Hozzánk pedig csak nem hajlandóak kijönni, holott a vakolat egyre nagyobb lelkesedéssel válik el az ajtókerettől, s hullik le öklömnyi darabokban a felettünk lévő terasz korlátja alól... Lehet, hogy fel kellene mutatnom egy púpot a fejemen, majd szenvedve belelihegni a telefonba, hogy jaj, az imént csapott fejbe a vakolatdarab...? S perelek, ha nem jönnek azonnal!
***
Megérkezett az új szkennelőgépem a Shop and Scan-től. Róluk már írtam, havi 6 eurót érő ponttért szkennelgetem nekik a vonalkódokat a vásárolt termékeken. Az új masina csodás, hamarabb kivégzek vele egy bevásárlást, mint a régivel, aminek egy golyóstollszerű nyúlványával olvastam le a kódokat. Na és a mérete sem elhanyagolható, diszkréten ül a telefonos könyvszekrényke tetején, nem trónol, mint a másik. Itt az apróbb gép maga a leolvasó, gombnyomásra "lézerezi" le az eléje rakott kódot. Ráadásul nem kell hozzá külön telefonzsinór, csak bedugva kell hagyni, és az elektromos kábelen keresztül szívják le róla az összegyűjtött információt.
***
Nem akarom elkiabálni - manapság bármi megtörténhet -, de úgy tűnik, az uram állása egy évre megint biztos. Jókora projektek várják jövőre, és nemrég két újabbat is kapott. Hosszú munkaórák vannak kilátásban. A hétvégén pedig pihentető Alfa-meet, ezúttal Killarney-ban. Szárított vörös áfonyás-makadámidiós brownie-val és citromszelettel fogok készülni, ha már múltkor nem vittem semmit.
***
Susan Aisling nevű lányával találkoztam hétfőn, megbeszélni az esküvői tortáját. Négy emeleteset szeretne... Az esküvő vidéken lesz, úgyhogy konzultáltam Amandával, mit gondol, hol rakjam össze a tortát, itthon-e vagy a helyszínen. Tanácsai és néhány tortaépítős videó megtekintése után úgy döntöttem, hogy inkább a hotelben rakom össze a tortákat, mint hogy azon aggódjak, hogy túlélte-e az autóutat... Kicsit babrás lesz, de a nyugalmam érdekében mindent. Susan szavaiból úgy vettem ki, hogy meg akarnak hívni az esküvőre, tehát amúgy is mennék. Legfeljebb nagy bátran leautózom velük Wexford-ba és vissza, de így legalább biztosan sértetlen lesz a torta. Szerencsére a design nem túl bonyolult, rengeteg különféle méretű ezüst és mélyrózsaszín cukormázszívre lesz szükségem, amit egyetlen folyamatos csíkban kell a torták egyik oldalára ragasztani. Aztán az illesztésnél vajkrémből dekort nyomni a torták köré... Narancs- és répatortákat kértek, utóbbiból még egy mintapéldányt is kell sütnöm hamarosan, mert ami receptet ők használtak, az nem volt elég finom...
Hétvégére pedig egy egyéves kisfiúnak kell születésnapi tortát készítenem, és egy narancstortára is befutott egy megrendelés. Mindkettő a piac révén. de mindkét megrendelő megnézte a weboldalamat is.
Nem unatkozom...
***
Végül engedtem a viszkető ujjvégeim kívánságának, s kötök. Megint. A helyi fonalbolt remek fonalakkal rendelkezik, sajnos, kötős könyveket nem tartanak. Néhány alapdolog felelevenítése végett Ahama kötős suliját "látogatom", s most a Vénusz-stólán dolgozom. Nagy magabiztosságom máris megcsappant: sokszor követek el hibákat, holott régebben nem szoktam. A szemszám hol itt-hol ,ott csökken, "megmagyarázhatatlanul", aztán utólag kiderül, egyszerűen csak nem figyeltem oda, s kihagytam egy szemet... Ccc.
De hamar kiderült, hogy nem ekkora horderejű dráma zajlott le, hanem másféle. A hét végén igen-igen erős szél volt, nemcsak rengeteg levelet, de ágat is tépett le azokról a hatalmas nyárfákról, amelyek a telep határát szegélyezik. Azokon lógott-kapaszkodott egy favágó, s hangos fűrészeléssel szabadult meg az általa veszélyesnek ítélt ágaktól. Alatta pedig egy faaprítógép végezte visítva a munkáját.
Összeborzoltam a szemöldököm, mert a megkurtított fa teljesen egészséges, a szél erejének volt csak köszönhető, nem korhadásnak, hogy egy vékonyabb ág a földre hullott. Nem értettem, hogy a pasi miért vagdos le számomra teljesen logikátlanul itt-ott ágakat a fáról. Két kisebbet a fa csúcsáról, és két nagyobb ágat az oldaláról, ott, ahol az út fölé hajoltak. Aztán itt is, ott is "belekapott" a fa grabancába, s hullottak a földre a vékony ágak... Most szegény nyárfa idétlenül áll, vastag, semmibe meredő ágcsonkokkal.
Amúgy pedig félelmetes, hogy egy ilyen leesett ág nyomán máris megjelentek a favágók. Biztos valaki rátelefonált a management company-ra, s emberhalált vizionált. Hogy jajmilesz, ha valakire ráesik egy másik ág. Erre bezzeg ugranak. Hozzánk pedig csak nem hajlandóak kijönni, holott a vakolat egyre nagyobb lelkesedéssel válik el az ajtókerettől, s hullik le öklömnyi darabokban a felettünk lévő terasz korlátja alól... Lehet, hogy fel kellene mutatnom egy púpot a fejemen, majd szenvedve belelihegni a telefonba, hogy jaj, az imént csapott fejbe a vakolatdarab...? S perelek, ha nem jönnek azonnal!***
Megérkezett az új szkennelőgépem a Shop and Scan-től. Róluk már írtam, havi 6 eurót érő ponttért szkennelgetem nekik a vonalkódokat a vásárolt termékeken. Az új masina csodás, hamarabb kivégzek vele egy bevásárlást, mint a régivel, aminek egy golyóstollszerű nyúlványával olvastam le a kódokat. Na és a mérete sem elhanyagolható, diszkréten ül a telefonos könyvszekrényke tetején, nem trónol, mint a másik. Itt az apróbb gép maga a leolvasó, gombnyomásra "lézerezi" le az eléje rakott kódot. Ráadásul nem kell hozzá külön telefonzsinór, csak bedugva kell hagyni, és az elektromos kábelen keresztül szívják le róla az összegyűjtött információt.
***
Nem akarom elkiabálni - manapság bármi megtörténhet -, de úgy tűnik, az uram állása egy évre megint biztos. Jókora projektek várják jövőre, és nemrég két újabbat is kapott. Hosszú munkaórák vannak kilátásban. A hétvégén pedig pihentető Alfa-meet, ezúttal Killarney-ban. Szárított vörös áfonyás-makadámidiós brownie-val és citromszelettel fogok készülni, ha már múltkor nem vittem semmit.
***
Susan Aisling nevű lányával találkoztam hétfőn, megbeszélni az esküvői tortáját. Négy emeleteset szeretne... Az esküvő vidéken lesz, úgyhogy konzultáltam Amandával, mit gondol, hol rakjam össze a tortát, itthon-e vagy a helyszínen. Tanácsai és néhány tortaépítős videó megtekintése után úgy döntöttem, hogy inkább a hotelben rakom össze a tortákat, mint hogy azon aggódjak, hogy túlélte-e az autóutat... Kicsit babrás lesz, de a nyugalmam érdekében mindent. Susan szavaiból úgy vettem ki, hogy meg akarnak hívni az esküvőre, tehát amúgy is mennék. Legfeljebb nagy bátran leautózom velük Wexford-ba és vissza, de így legalább biztosan sértetlen lesz a torta. Szerencsére a design nem túl bonyolult, rengeteg különféle méretű ezüst és mélyrózsaszín cukormázszívre lesz szükségem, amit egyetlen folyamatos csíkban kell a torták egyik oldalára ragasztani. Aztán az illesztésnél vajkrémből dekort nyomni a torták köré... Narancs- és répatortákat kértek, utóbbiból még egy mintapéldányt is kell sütnöm hamarosan, mert ami receptet ők használtak, az nem volt elég finom...
Hétvégére pedig egy egyéves kisfiúnak kell születésnapi tortát készítenem, és egy narancstortára is befutott egy megrendelés. Mindkettő a piac révén. de mindkét megrendelő megnézte a weboldalamat is.
Nem unatkozom...
***
Végül engedtem a viszkető ujjvégeim kívánságának, s kötök. Megint. A helyi fonalbolt remek fonalakkal rendelkezik, sajnos, kötős könyveket nem tartanak. Néhány alapdolog felelevenítése végett Ahama kötős suliját "látogatom", s most a Vénusz-stólán dolgozom. Nagy magabiztosságom máris megcsappant: sokszor követek el hibákat, holott régebben nem szoktam. A szemszám hol itt-hol ,ott csökken, "megmagyarázhatatlanul", aztán utólag kiderül, egyszerűen csak nem figyeltem oda, s kihagytam egy szemet... Ccc.
5 megjegyzés:
Azt hittem, tudok kötni, de egy ilyen stólának nem mernék nekiállni. Lesz kép róla, ha elkészül? ;)
Nyugodtan vágj bele. Megtévesztő, mert nem bonyolult minta, csak néhány alaplépést kell elsajátítani hozzá. Azokat az előző leckékben megtalálod. Egyszerűen csak figyelni kell, és gondosan dolgozni, ami nekem néha nem megy... De mire a végére érek, talán :-)
Húú de jó ez a cucc, lehet, hogy nekiugrok én is. Annak idején imádtam ilyen csipkemintát kötni. Innen az irodától nem messze van egy rövidárú bolt...húhú veszélyes a szitu...lehet, hogy ma fonalakat cipelek haza???
Most anyuéknál cellázom (még a jövő héten is), és megtaláltam azt a fonalat, amit még Dublinból hoztam haza, és szinte könyörög, hogy legyen belőle babatakaró. A baj csak az, hogy a horgolótűm Bp-n van. Salgótarjánban bezárt a kézimunkabolt, az egyetlen, amit ismertem. :( Pedig úúúgy meghoztad a kedvem... ;)
Erika, mostanság a csipkeminta a mániám. Már megérkezett a várt könyv mintákkal...
Ági, kitartó türelmet... bár volt, hogy egyszer kiegyenesített gem-kapcsokkal kötöttem, annyira nem bírtam kivárni, míg hozzáférek a tűimhez :-)
Megjegyzés küldése