2009. december 13.

Vagyunk, vagyogatunk

Még így, a vasárnap délelőtti ágyban hempergés, laza nap után is kicsit nyúzottnak érzem magam. A szombati piac, és az ahhoz vezető hét húzós volt, szombaton délután már ülve elaludtam volna, ha lehet. De még akkor is volt dolog.

De legalább volt örömhír, ami feldobott. A jövőnk egyelőre biztosítva.

A sok tennivaló között még a Budget felett sem tudtam elmélkedni, hogy no, akkor mennyiben érint bennünket, mi fog változni... Csak azt vettem észre, hogy a benzinkútnál a már-már megszokott 119.9 centről 123.9 centre ugrott 1 liter benzin ára... Az előttem lévő másfél hét cseppet aggaszt, a sok megrendelés, az utolsó pillanatban felvett, kikönyörgött megrendelések, mert felhívott olyan ember, akinek egyszerűen nem lehetett nemet mondani, mert üzleti kapcsolatokat jelent, mert "jól jöhet még, hogy ismerem"... eh. S persze, a hiú lelkemnek nagyon hízelgett, hogy emlékezik a dolgaimra, s rendelni akar belőlük.

Csak munkakedv legyen!

Tegnap Bernadette-éknél voltunk, vacsorán, a megszokottnak nevezhető társaság. Amikor már mindenki ült, s szopogatta az italát, Bernadette bejelentette, hogy V. megkapta az állást, és nem kell megválni tőlünk (valamiért ő is, és mások is, meg voltak győződve arról, hogy haza fogunk menni, ha nem jön össze a Gyárbeli meló.) Mindenki V. sikerére emelte a poharát... Annyira jó volt... s remekül sikerült az este... fél egykor jöttünk el, szikrázó ég alatt csillagok, a távolban Howth fényei, harapni lehetett a levegőt, és Bernadette mutatta, honnan szokta nézni néha, ahogy a nagy hajók fényesen kivilágítva behúznak a dublini kikötőbe...

Hogyan köszön meg az ember egy ilyen estét, ilyen buzdítást, ilyen velünk-örülést?

***

A két ünnep között is lesz dolog, egy esküvői torta. Sally (p.k.) lányának az esküvője lesz 28-án. A torta háromszintes. Még sosem csináltam ilyet, ráadásul chocolate biscuit cake, ami elvileg hűtést igényel, mert különben puhul... Hogy a búbánatba' fogom azt bevonni? A megrendelő megsüti, én csak dekorálom... De erre még nem gondolok, nem is írok róla, I'll cross that bridge when I got to it...

De addig is, belinkelek ide ezt-azt, nézzétek meg. Az egyiket olvasóm, Anazar ajánlotta, ötletadóként, azonnal megsárgultam a képek láttán. Micsoda csodaszép mézeskalácsok! Micsoda szép ádventi "koszorú".... Igazi mestermunka:

http://mohakonyha.blogspot.com/2009/11/adventi-koszoruk-mezeskalacsbol.html
http://mohakonyha.blogspot.com/2009/11/mezeskalacs.html

S még egy hölgy, magyar, Írországban él:

www.noveltycake.ie

Van ám még mit tanulnom...

***

Azt ugye, nem kell ecsetelnem, mekkora kő esett le a szívemről, hogy V. továbbra is a Gyárban fog dolgozni (bár a szendvicsbár/sütöde gondolatával egészen részletekbe menően eljátszottunk :-)). Ebben a bizonytalan időben a biztos állás a legnagyobb érték. Kicsit tartok tőle, hogy a nagy, összevont csoportban majd több munkája lesz, szorosabb határidőkkel, extra feladatokkal. De a lényeg az, hogy nem a papír, vagy annak hiánya számított, nem a "feckin' Eastern European"-sége, hanem az, hogy mit tud! Amire a legbüszkébb vagyok, az az, hogy amikor rákérdezett, miben kellene javítania, fejlődnie, azt mondták: semmiben.

Az én uram úgy jó, ahogy van :-)

2 megjegyzés:

bodzazsuzsa írta...

Rövid ideje olvaslak, nem ismerem az előzményeiteket, de sütijeid nagyon tetszenek, s örülök, hogy sikert aratsz velük külföldön. Örömeitekben távolról is osztozom!

csibike írta...

Nagyon örülünk, hogy megvan, gratulálunk :))) Ööö... bevallom, mi egy percig sem kételkedtünk :D