Megúsztam a tegnapi meeting-et, mert bevallottam bűnömet Betty-nek, az elnöknek, s ő úgy intézte, hogy senki nem kérdezett rá, elmentek-e a levelek. (Amiket ma sebtiben postára adtam.) Nagyobb gondunk van, a piac jogi ügyeit "kezelő", de inkább félrekezelő öregecske ügyvéddel, akit valószínűleg megszokásból bíznak meg még mindig, valami eszméletlen méretű számlát vágott hozzánk, anélkül, hogy bármit is tett volna érte, úgyhogy hamarosan oda kell levelet küldenem, hogy hát mégis, hogyan gondolja, és kérünk részletes elszámolást.
A döntés megszületett, a négy-öt-hat lelkes hölgy (köztük én is) ki fog vonulni a Festival of World Cultures keretében Dun Laoghaire-be. A Town Hall-ban leszünk, augusztus 29-3O, szombat-vasárnap, 11-től 6-ig. (Tehát nem City Hall-nak hívják a helyszínt, apologies. Ja, és nem találom a nullát, ezért a nagy O.) Mivel más country market nem mutatott érdeklődést a meghívás iránt, ezért akár még az is megeshet, hogy két asztalt adnak oda nekünk. Betty már el is küldte a foglalót, ezt majd visszafizetik neki. V. is mondta, hogy segít, ha szállítani, vagy árusítani kell. Betegre fogom sütni magam azon a héten! S közvetlenül utána, hétfőn, a piacok területi találkozója lesz a piac épületében, amihez a helyen kívül mi adjuk a teát-kávét kis sütivel, majd a könnyű ebédet desszerttel. Maratoni hétvége, de igyekszünk mindent megtenni a sikeréért, mert marketinglehetőségként kihagyhatatlan!
***
Egyik kedves olvasóm, Ági nyomozta ki pár hónapja, hol van még szedd magad! farm a városban vagy a környékén. Ők már jártak a Lambert Fruit Farmon, nekünk ma jött el a nagy nap. V. kivett ma egy fél napot - most, hogy rengeteg szabadsága gyűlt fel, azt sem tudja, mikor fogja őket felhasználni. A farm tízkor nyit, mi a ráérős reggeli után kissé megkésve értünk oda a Dublin déli részén, a hegyek oldalába felkapaszkodó Cruagh Lane-re. A főútról lehajtó híján Sandyford felől, a nekünk különösen kedves kis hátsó utak segítségével közelítettünk meg a farmot. Amikor még épült az elkerülő út, akkor a vidéki kirándulásokról mindig ezeknek az utaknak a segítségével jutottunk haza, a hegyek oldalában, elkerülve a várost. Sok kedves emlékünk fűződik ide is: az ismerősök, barátok, akikkel erre jártunk, a problematikus kanyarok, az éjszakai autózások során látott őzek emléke...
A farm jól ki van táblázva, nem lehet eltéveszteni. Az utolsó szakaszon már csak egysávosra szűkül le a keskeny utacska, s egy éles kanyarral máris ott találjuk magunkat egy zöld mező közepén, miután elhajtottunk a tulaj háza mellett: szépen sorban parkoló autók sora köszönt. Egy kis shed-ből fiatalember lépett ki, ő mondja el az embereknek, mi merre található. A szedés szabályai jókora táblán olvashatóak. Egy laminált újságcikk árulja el, hogy az ő farmjuk Dublin és környéke utolsó szedd magad! farmja. Ágitól még korábban megtudtam, hogy más farmok főleg azért zártak be, mert az emberek pofátlanul felzabálták a termést, a kosárba alig került valami, s a fegyelmezetlen gyerekek letaposták az epertöveket.
Kis műanyag vödröt kaptunk, s elirányítottak minket a málnás felé. Hehe, az én medvém, vagyis V., még be sem ért a málnásba, máris fintorogni kezdett, mert alig mentünk pár métert, egy békésen álldogáló szamarat pillantottunk meg, aki felől erős illatokat hozott a szél. Az uram egyébként még odahaza mindenféle sáros ruha, koszos kéz, gazok és légy képét vetítette előre, mert nála a "farm" szó automatikusan kigyújtja a vészlámpát, e szó hallatán csakis rosszra és szagokra lehet számítani - szerinte. Hiába, főváros fiú :-) S morgott, hogy egyáltalán megéri-e ez, mennyibe is kerül ide kiautózni, érdemesebb lenne mégis inkább a szupermarketben megvenni a kis pekedlikbe csomagolt málnát, egyszerűbb...
Pedig meglehetősen kultúrkörülmények között szedhetik a gyümölcsöt az erre vállalkozók. Füves ösvények, és rendezett bokorsorok mindenütt. Én leguggolva, a drótok közé kényszerített bokrok alján keresgéltem, nem is eredménytelenül, V. beérte a felső egyharmaddal, amihez nem kellett lehajolni. Fogalmam sincs a málnaszedés etikájáról, leszedtem azokat, amik érintésre a kezemben maradtak - a kis száruk nélkül, ha ez hiba, akkor elnézést kérek. Fejem fölül néha egy-egy nyafi hangzott el, az uram már két perc után kijelentette, hogy ő tulajdonképpen csak azért van itt, hogy velem legyen, ez az egész olyan izé... és nézzem meg, milyen kukac mászik a málnán. S tessék, itt pedig csalán van, ne nyúljak bele. Türelmesen csitítgattam, belül tele csalódással, mert nekem nagyon tetszett a békés hegyoldal, a közeli erdők zöldje, távol midnentől, nyugalom, csend, amit csak a többi szedő halk beszélgetése tört meg. Minden sorra jutott egy-két ember, nem mondhatnám, hogy tömeg volt.
De ahogy telt a vödör, úgy enyhült meg az uram, s vette észre, milyen kellemes foglalatosság is ez, szedegetni a gyümölcsöt, félrehajtani a leveleket, mögötte kerek, mélypiros málnákat remélve... Na jó, volt néhány különösen durva csalán, amelyeknek a nyomát most is vakargatom, igazi, erős szárú csalánok, amelyek inkább döfnek, mint csípnek, de még ez sem tudta elrontani az örömömet. Ági, nagy-nagy köszönet, hogy utánajártál ennek a helynek. Én már akkor feladtam a gyümölcsbeszerzési tervemet, amikor megtudtam, hogy a piachoz közeli Berry Farm megszűnt. Ez sokkal jobb, az ember maga szedi le, amit akar. Élvezetesebb is, a helyszín gyönyörű, igen kellemes kikapcsolódás. Gyerekkori nyarakat idéz.
Azért amire befejeztük a szedést, megszűnt a nyafogás is. Szerencsénk volt az idővel is, nem esett, bár borult volt az ég. Legyekkel sem találkoztunk, nem lehetett az uramnak oka panaszra. Megbékélve még azt is hagyta, hogy alaposan megvakargassam a csacsi orrát.
A mérés vödröstől történt, hogy beleszámolták-e a vödör súlyát, nem tudom, tény, (itthon lemértem a málnát), hogy 1 kiló hatvan dekáért 9 eurót fizettünk. Az odaautózás ára: pár euró lehet? A megvett gyümölcs ára: 9 euró, az együtt töltött málnavadászat ideje: priceless, ahogy a süket reklám mondja. Megérte mindenképpen!
Kérdeztük a srácot, meddig lesznek nyitva az idén, azt mondta, a málna kifutóban, így augusztus 8-án lesznek nyitva utoljára, addig is minden kedden és szombaton lehet hozzájuk menni, tíztől-hatig, de érdemes előtte odatelefonálni, van-e még szednivaló: 1 - 493 9896.
A málnából - ha nem fogy el a hűtőből -, málnaszorbet lesz, a Murphy's Ice Cream recepteskönyvében találtam egyszerű receptet hozzá. Gondolkodom még, hogy megcsinálom megint Chili ribizlikrémes szeletét is, amely tulajdonképpen bármilyen bogyósgyümölcsből elkészíthető, így málnából is, és a híres citromkrémes szelet mintájára készül. V.-nek - feketeribizli-püréből készítve - nagyon ízlett tavaly.
***
S akkor jöjjön ez a kulináris borzadály (régen volt recept!), amelyet második hete árulok Sally (p.k.) helyett a piacon.
Az ő receptjét adom meg. Ez a legegyszerűbbek közül való, Trish mesélte, hogy náluk pl. cukor helyett a sűrű golden syrupot használták édesítőként. Ahogy körbenéztem a neten, hallottam ismerősöktől, az írek nagyon kedvelik, de nem ír recept. Bárhogyan variálható, ízlelőbimbóink tűrőképességén múlik, mit rakunk bele, van aki Mars-szeletet, van, aki Snickers-t olvaszt bele, dobálhatunk a keverékbe szárított gyümölcsöt, marshmallow-t, csokilencsét - talán ezeknek a hozzáadásával feljavítható az egyszerűen csak chocolate biscuits cake-nek titulált borzalom. Csokoládés keksztortának nevezném. Angol nyelvű oldalakat böngészve találunk hasonló receptet chocolate fridge cake-ként is.
A hozzávalók, először az itt élőknek:
1 font margarin (a Jóisten bocsássa meg nekem, hogy nem adtam a hagyományokra, és vajat használtam)
12 oz kristálycukor
egy tábla (vagyis húsz deka) Bourneville csoki
4 egész tojás, kissé felverve
2 font olcsó digestive keksz
Ez magyarra fordítva, az elkészítés leírásával dúsítva azt jelenti, hogy:
45O gr margarint egy jókora lábasban megolvasztunk 35O gramm kristálycukorral. Beletördelünk 2O deka főzőcsokit (35 %-os kakaótartalommal), s addig melegítjük kis lángon, amíg a cukor teljesen feloldódik, és teljesen elolvad a csokoládé, s már-már forrni kezd a keverék. Akkor levesszük a lángról, és gyorsan elkeverünk benne 4, kissé felvert tojást. Alaposan simára keverjük, s beletördelünk két csomagnyi, vagyis 9OO grammnyi száraz kekszet. Itt "digestive" névvel illetik ezeket a bevonat nélküli, száraz kekszeket, valamivel omlósabbak, mint a győri keksz, de nagyon hasonlóak hozzá. Egy fakanállal tovább keverjük-tördeljük a csokis-kekszes keveréket (ekkor adhatjuk hozzá a többi, ízlésünk szerinti adalékot, szerintem csak arra kell figyelni, hogy az "adalék" és a keksz együtt ne legyen több 9OO grammnál, mert különben az olvadt csoki nem fogja tudni "összefogni" a keveréket.
Amikor mindent alaposan összekevertünk (de ne tördeljük nagyon apróra a kekszet), akkor öntsük-kanalazzuk a keveréket egy kivajazott, sütőpapírral kibélelt 23x23 centis sütőformába. Ha később tortát akarunk belőle készíteni, és még tovább fogjuk díszíteni, akkor tehetjük kerek, 23 centis, csatos tortaformába is. Párszor csapdossuk oda a pulthoz, hogy leülepedjen a keverék, egyengessük el a tetejét, és tegyük a hűtő alsó polcára egy éjszakára. Másnapra keményre dermed. Sally először 8-ba szeleteli, majd a szeleteket további négy kis kockába vágja, s darabjáért 1 eurót számít fel. Aranybánya! A népek megveszik!! Első nekifutásra egy fél szeletet tudtam megenni, egy szeletnél elegem is volt, túl édes, túl ... túlizé.
Amúgy egy éles késsel kiválóan szeletelhető.
Elismerem, ha tucatnyi ír kisgyereket kell jóllakatnunk desszerttel egy gyerekpartin, akkor kiváló. Kevés elég belőle, a kiskölykek utána a benne lévő cukormennyiség miatt szikrázó szemmel fognak rohangálni, de olcsó, s kevés munkával nagy tömeget tudunk belőle jóltartani. Azért én kísérleteznék a hozzávalókkal, jobbfajta étcsokit raknék bele, s hasonlók. Ha tortaként akarjuk elsütni, akkor kellő hűtés után húzzuk le róla a sütőpapírt, csokimázzal, csokikrémmel, vagy vékony vajkrém-réteggel lehet díszíteni, de ez csak még tömősebbé teszi. Fenti, lebutított változata sokáig (akár 2 hétig is) eláll, csak tartsuk hűtőben. Onnan kivéve sem puhul meg hamar, még piac végeztével is meg tudtam fogni úgy a megmaradt darabokat, hogy különösebben nem kenődött el ujjamon a csoki.
Jó kísérletezést!
A döntés megszületett, a négy-öt-hat lelkes hölgy (köztük én is) ki fog vonulni a Festival of World Cultures keretében Dun Laoghaire-be. A Town Hall-ban leszünk, augusztus 29-3O, szombat-vasárnap, 11-től 6-ig. (Tehát nem City Hall-nak hívják a helyszínt, apologies. Ja, és nem találom a nullát, ezért a nagy O.) Mivel más country market nem mutatott érdeklődést a meghívás iránt, ezért akár még az is megeshet, hogy két asztalt adnak oda nekünk. Betty már el is küldte a foglalót, ezt majd visszafizetik neki. V. is mondta, hogy segít, ha szállítani, vagy árusítani kell. Betegre fogom sütni magam azon a héten! S közvetlenül utána, hétfőn, a piacok területi találkozója lesz a piac épületében, amihez a helyen kívül mi adjuk a teát-kávét kis sütivel, majd a könnyű ebédet desszerttel. Maratoni hétvége, de igyekszünk mindent megtenni a sikeréért, mert marketinglehetőségként kihagyhatatlan!
***
Egyik kedves olvasóm, Ági nyomozta ki pár hónapja, hol van még szedd magad! farm a városban vagy a környékén. Ők már jártak a Lambert Fruit Farmon, nekünk ma jött el a nagy nap. V. kivett ma egy fél napot - most, hogy rengeteg szabadsága gyűlt fel, azt sem tudja, mikor fogja őket felhasználni. A farm tízkor nyit, mi a ráérős reggeli után kissé megkésve értünk oda a Dublin déli részén, a hegyek oldalába felkapaszkodó Cruagh Lane-re. A főútról lehajtó híján Sandyford felől, a nekünk különösen kedves kis hátsó utak segítségével közelítettünk meg a farmot. Amikor még épült az elkerülő út, akkor a vidéki kirándulásokról mindig ezeknek az utaknak a segítségével jutottunk haza, a hegyek oldalában, elkerülve a várost. Sok kedves emlékünk fűződik ide is: az ismerősök, barátok, akikkel erre jártunk, a problematikus kanyarok, az éjszakai autózások során látott őzek emléke...
A farm jól ki van táblázva, nem lehet eltéveszteni. Az utolsó szakaszon már csak egysávosra szűkül le a keskeny utacska, s egy éles kanyarral máris ott találjuk magunkat egy zöld mező közepén, miután elhajtottunk a tulaj háza mellett: szépen sorban parkoló autók sora köszönt. Egy kis shed-ből fiatalember lépett ki, ő mondja el az embereknek, mi merre található. A szedés szabályai jókora táblán olvashatóak. Egy laminált újságcikk árulja el, hogy az ő farmjuk Dublin és környéke utolsó szedd magad! farmja. Ágitól még korábban megtudtam, hogy más farmok főleg azért zártak be, mert az emberek pofátlanul felzabálták a termést, a kosárba alig került valami, s a fegyelmezetlen gyerekek letaposták az epertöveket.
Kis műanyag vödröt kaptunk, s elirányítottak minket a málnás felé. Hehe, az én medvém, vagyis V., még be sem ért a málnásba, máris fintorogni kezdett, mert alig mentünk pár métert, egy békésen álldogáló szamarat pillantottunk meg, aki felől erős illatokat hozott a szél. Az uram egyébként még odahaza mindenféle sáros ruha, koszos kéz, gazok és légy képét vetítette előre, mert nála a "farm" szó automatikusan kigyújtja a vészlámpát, e szó hallatán csakis rosszra és szagokra lehet számítani - szerinte. Hiába, főváros fiú :-) S morgott, hogy egyáltalán megéri-e ez, mennyibe is kerül ide kiautózni, érdemesebb lenne mégis inkább a szupermarketben megvenni a kis pekedlikbe csomagolt málnát, egyszerűbb...
Pedig meglehetősen kultúrkörülmények között szedhetik a gyümölcsöt az erre vállalkozók. Füves ösvények, és rendezett bokorsorok mindenütt. Én leguggolva, a drótok közé kényszerített bokrok alján keresgéltem, nem is eredménytelenül, V. beérte a felső egyharmaddal, amihez nem kellett lehajolni. Fogalmam sincs a málnaszedés etikájáról, leszedtem azokat, amik érintésre a kezemben maradtak - a kis száruk nélkül, ha ez hiba, akkor elnézést kérek. Fejem fölül néha egy-egy nyafi hangzott el, az uram már két perc után kijelentette, hogy ő tulajdonképpen csak azért van itt, hogy velem legyen, ez az egész olyan izé... és nézzem meg, milyen kukac mászik a málnán. S tessék, itt pedig csalán van, ne nyúljak bele. Türelmesen csitítgattam, belül tele csalódással, mert nekem nagyon tetszett a békés hegyoldal, a közeli erdők zöldje, távol midnentől, nyugalom, csend, amit csak a többi szedő halk beszélgetése tört meg. Minden sorra jutott egy-két ember, nem mondhatnám, hogy tömeg volt.
De ahogy telt a vödör, úgy enyhült meg az uram, s vette észre, milyen kellemes foglalatosság is ez, szedegetni a gyümölcsöt, félrehajtani a leveleket, mögötte kerek, mélypiros málnákat remélve... Na jó, volt néhány különösen durva csalán, amelyeknek a nyomát most is vakargatom, igazi, erős szárú csalánok, amelyek inkább döfnek, mint csípnek, de még ez sem tudta elrontani az örömömet. Ági, nagy-nagy köszönet, hogy utánajártál ennek a helynek. Én már akkor feladtam a gyümölcsbeszerzési tervemet, amikor megtudtam, hogy a piachoz közeli Berry Farm megszűnt. Ez sokkal jobb, az ember maga szedi le, amit akar. Élvezetesebb is, a helyszín gyönyörű, igen kellemes kikapcsolódás. Gyerekkori nyarakat idéz.
Azért amire befejeztük a szedést, megszűnt a nyafogás is. Szerencsénk volt az idővel is, nem esett, bár borult volt az ég. Legyekkel sem találkoztunk, nem lehetett az uramnak oka panaszra. Megbékélve még azt is hagyta, hogy alaposan megvakargassam a csacsi orrát.
A mérés vödröstől történt, hogy beleszámolták-e a vödör súlyát, nem tudom, tény, (itthon lemértem a málnát), hogy 1 kiló hatvan dekáért 9 eurót fizettünk. Az odaautózás ára: pár euró lehet? A megvett gyümölcs ára: 9 euró, az együtt töltött málnavadászat ideje: priceless, ahogy a süket reklám mondja. Megérte mindenképpen!
Kérdeztük a srácot, meddig lesznek nyitva az idén, azt mondta, a málna kifutóban, így augusztus 8-án lesznek nyitva utoljára, addig is minden kedden és szombaton lehet hozzájuk menni, tíztől-hatig, de érdemes előtte odatelefonálni, van-e még szednivaló: 1 - 493 9896.
A málnából - ha nem fogy el a hűtőből -, málnaszorbet lesz, a Murphy's Ice Cream recepteskönyvében találtam egyszerű receptet hozzá. Gondolkodom még, hogy megcsinálom megint Chili ribizlikrémes szeletét is, amely tulajdonképpen bármilyen bogyósgyümölcsből elkészíthető, így málnából is, és a híres citromkrémes szelet mintájára készül. V.-nek - feketeribizli-püréből készítve - nagyon ízlett tavaly.
***
S akkor jöjjön ez a kulináris borzadály (régen volt recept!), amelyet második hete árulok Sally (p.k.) helyett a piacon.
Az ő receptjét adom meg. Ez a legegyszerűbbek közül való, Trish mesélte, hogy náluk pl. cukor helyett a sűrű golden syrupot használták édesítőként. Ahogy körbenéztem a neten, hallottam ismerősöktől, az írek nagyon kedvelik, de nem ír recept. Bárhogyan variálható, ízlelőbimbóink tűrőképességén múlik, mit rakunk bele, van aki Mars-szeletet, van, aki Snickers-t olvaszt bele, dobálhatunk a keverékbe szárított gyümölcsöt, marshmallow-t, csokilencsét - talán ezeknek a hozzáadásával feljavítható az egyszerűen csak chocolate biscuits cake-nek titulált borzalom. Csokoládés keksztortának nevezném. Angol nyelvű oldalakat böngészve találunk hasonló receptet chocolate fridge cake-ként is.
A hozzávalók, először az itt élőknek:
1 font margarin (a Jóisten bocsássa meg nekem, hogy nem adtam a hagyományokra, és vajat használtam)
12 oz kristálycukor
egy tábla (vagyis húsz deka) Bourneville csoki
4 egész tojás, kissé felverve
2 font olcsó digestive keksz
Ez magyarra fordítva, az elkészítés leírásával dúsítva azt jelenti, hogy:
45O gr margarint egy jókora lábasban megolvasztunk 35O gramm kristálycukorral. Beletördelünk 2O deka főzőcsokit (35 %-os kakaótartalommal), s addig melegítjük kis lángon, amíg a cukor teljesen feloldódik, és teljesen elolvad a csokoládé, s már-már forrni kezd a keverék. Akkor levesszük a lángról, és gyorsan elkeverünk benne 4, kissé felvert tojást. Alaposan simára keverjük, s beletördelünk két csomagnyi, vagyis 9OO grammnyi száraz kekszet. Itt "digestive" névvel illetik ezeket a bevonat nélküli, száraz kekszeket, valamivel omlósabbak, mint a győri keksz, de nagyon hasonlóak hozzá. Egy fakanállal tovább keverjük-tördeljük a csokis-kekszes keveréket (ekkor adhatjuk hozzá a többi, ízlésünk szerinti adalékot, szerintem csak arra kell figyelni, hogy az "adalék" és a keksz együtt ne legyen több 9OO grammnál, mert különben az olvadt csoki nem fogja tudni "összefogni" a keveréket.
Amikor mindent alaposan összekevertünk (de ne tördeljük nagyon apróra a kekszet), akkor öntsük-kanalazzuk a keveréket egy kivajazott, sütőpapírral kibélelt 23x23 centis sütőformába. Ha később tortát akarunk belőle készíteni, és még tovább fogjuk díszíteni, akkor tehetjük kerek, 23 centis, csatos tortaformába is. Párszor csapdossuk oda a pulthoz, hogy leülepedjen a keverék, egyengessük el a tetejét, és tegyük a hűtő alsó polcára egy éjszakára. Másnapra keményre dermed. Sally először 8-ba szeleteli, majd a szeleteket további négy kis kockába vágja, s darabjáért 1 eurót számít fel. Aranybánya! A népek megveszik!! Első nekifutásra egy fél szeletet tudtam megenni, egy szeletnél elegem is volt, túl édes, túl ... túlizé.
Amúgy egy éles késsel kiválóan szeletelhető.
Elismerem, ha tucatnyi ír kisgyereket kell jóllakatnunk desszerttel egy gyerekpartin, akkor kiváló. Kevés elég belőle, a kiskölykek utána a benne lévő cukormennyiség miatt szikrázó szemmel fognak rohangálni, de olcsó, s kevés munkával nagy tömeget tudunk belőle jóltartani. Azért én kísérleteznék a hozzávalókkal, jobbfajta étcsokit raknék bele, s hasonlók. Ha tortaként akarjuk elsütni, akkor kellő hűtés után húzzuk le róla a sütőpapírt, csokimázzal, csokikrémmel, vagy vékony vajkrém-réteggel lehet díszíteni, de ez csak még tömősebbé teszi. Fenti, lebutított változata sokáig (akár 2 hétig is) eláll, csak tartsuk hűtőben. Onnan kivéve sem puhul meg hamar, még piac végeztével is meg tudtam fogni úgy a megmaradt darabokat, hogy különösebben nem kenődött el ujjamon a csoki.
Jó kísérletezést!
4 megjegyzés:
Jól csináltad, Móni, a málnát szár nélkül kell szedni. :)
(Más. Nem tudom, mit csináltam, de valahogy eltűnt a képem a jobboldalon az olvasóid közül, pedig számszerűen ott vagyok - 13, viszont csak 12 képecske látható.)
Akkor jó :-)
Érdekes, mert itt megjelenik a képed. Amúgy előfordul, hogy egyáltalán nem jelennek meg a kis képecskék oldalt, csak a keret, nem tudom, mi vacakolhat :-(
Nekem is málnát, én is akarok!!! Szerinted 2 héttel későbbre leérik az összes? 13-án megyek a családért, ha időben elindulok, akkor talán belefér. Bár egy északi bevásárlás is esedékes:(...
aug. 8-án vannak nyitva utoljára... De majd jövőre szemmel tartom őket, s szólok, hogy mikor lehet jönni.
Jó vásárlást északon!
Megjegyzés küldése