Jelentem, a számítógépünk feldobta a talpát. Ilyet még sosem éltem át, azt hittem, a nyitott ablakon át kintről jön a zaj, de nem, a mi számgépünk köhögött. Kehe - keh - kehe - keh... kehe... lefagyott az egész, éppen kattintottam valamire, de az egér nem volt hajlandó mozdulni, tanácstalanul néztem ki a fejemből: jesszusom, mit csináltam rosszul?!
Mint kiderül, én semmit. Valamelyik merevlemez adta meg magát. Amikor bekapcsoltam a gépet, volt valami figyelmeztető csipogás, de mire megnézhettem volna, hogy mire is figyelmeztet, már váltott a képernyő, én pedig a teregetésből későn futottam vissza - mostanában ugyanis a vírusellenőrzés miatt lassan tér magához a gép, így van időm másra, amíg feltámad. Mire újra a képernyő elé értem, már magától elindított egy programot, de amúgy sem tudtam volna segíteni rajta...
Emese, hogyan is szoktad mondani? Valamit mindig tojik a kutya...
Szegény V. fújtatva egész este okos weboldalakat bújt, hogy mit lehet majd tenni, de a héten aligha lesz ideje érdemi javításra, mert szerdán kora reggel elutazik. A Nürburgring-re megy a mázlista, kiküldte a Gyár Aston Martin-t fotózni. Háromnapos kiruccanás lesz, Koblenz-ben fognak aludni.
Most már elmondhatjuk, hogy ismeri oda az utat, mint a tenyerét. Többször is felemlegettük, amint pár éve teli szájjal röhögve, szégyentől pirosló fejjel, kissé lassan és óvatosan autóztunk körbe a Ring-en, a felpakolt Böhömmel, míg mellettünk suhantak el a márkásabbnál-márkásabb autók, villámgyors motorok - de hát nem lehetett kihagyni! Talán lesz még rá lehetőség, hogy most már üres kocsival, az alkalomhoz méltó tempóban menjünk ott körbe...
Míg távol lesz, nem fogok unatkozni, munkás napok jönnek. Daphne rendelt sütiket nagynénje 100. születésnapjára, és Susan is rendelt egy hatalmas négyszögletes csokoládétortát, amihez még be kell szerezni a kölcsönformát egy sütödéből. Apropó, mindenkinek, aki azt ajánlotta, hogy babanézőbe csokoládétortát vigyek, igaza volt, azt mondta, soha semmilyen más süteményt nem akar tőlem, ez a legjobb, ez bevált. Jönnek az anyóspajtásék, és nagy családi babázós összeröffenés lesz, amire én is meg vagyok híva.
***
Tegnap kissé nehezen kezdtem a napot. Mindenhez úgy kellett magamat fenékberúgásokkal bíztatni. Amolyan "nincs semmihez kedvem" hangulatom volt. Pedig volt tennivaló: házimunka, kert, mosás, vasalás... nem beszélve a weboldal végső javításairól, amivel az öcsémnek tartozom, már le sem merem írni, mióta. Elvileg bele akartam vágni egy egyhetes detoxba, de hamar megbuktam. Először a korgó gyomromat nem tudtam elnémítani teával-vízzel, aztán megcsapott a konyhában a friss kávé illata, s mire észbekaptam, már döntöttem is magamba... Puha vagyok!
Folyton esőre állt, nyomott volt a levegő. Végül azért csak sikerült erőt vennem magamon, és kimennem a kertbe, még jobban felnyírni a most már kisebb fa nagyságú bokrokat. Egy nagy zacskónyi ágat levágtam róluk, itt-ott elég durván, azokon még finomítani kell, ne meredezzenek az ágcsonkok csak úgy bele a semmibe. Ténykedésemnek köszönhetően most már a kiskertem minden részét éri a nap - már amikor süt. A hétvégi nagy esők miatt sok levert levél volt, rengeteget szórtam a komposzt edénybe. Abban már kifejezetten szaunás volt a levegő, a belső, páracseppekkel borított falán lehetett látni, merre próbáltak felkapaszkodni a giliszták - némelyiknek sikerült, az edény tetejének zugaiban hűsöltek. Majd óvatosan kell ezután mozdítanom azt a tetőt: nehogy összenyomjam valamelyik hűsölőt.
Sajnos, megint van egy merész patkányunk, amelyik fényes nappal sem volt rest látogatást tenni a kertben. Igaz, eddig csak egyszer láttam, de a tegnap kirágott szemeteszacskóból arra következtettem, hogy jön-jött többször is.
Pénteken ott álltam az ablak mögött, amikor megláttam, de ez nem zavarta - vagy nem vett észre, mert azonnal ledermedtem a láttán. Körbefutotta a páfrányt, beleszagolt a madarak vizébe - majd eltűnt a köztes fal mögött. Amilyen halkan csak tudtam, kinyitottam az ajtót, s mentem utána. Meglestem, amint megvizsgálta a komposzt edényt - hát abba be nem bírsz mászni, öregem! - megszagolgatta a házikó sarkát, majd eltűnt mögötte. Onnan kezdve este-reggel ellenőriztem a kitett mérget, de csak hétfő reggelre volt megbolygatva. Raktam ki frisset. Nagyon ki voltam rá akadva, s érdekes módon még az uram csitított, hogy "hát szegénynek is élni kell valahol!" Azt remélem, most, hogy nincs könnyen hozzáférhető kajaforrás a kertben, hamar eltűnik innen, s átszokik máshová.
***
Trish elutazik szabadságra, rám bízta a növényei locsolását. Irigykedve láttam, hogy a citromnövényke, amit adtam neki, milyen szépen fejlődik a konyhája ablakában. Bezzeg az enyéim nagyon furán néznek ki, a felső leveleik eldeformálódtak, fejletlenek. Az avodákó pedig, amit kiraktam a kertbe, hogy szokja a szabad levegőt, szépen eldobálta a régi leveleit, illetve a szél is tépett le belőlük, s helyette, főleg az új hajtásain új leveleket hoz - de azok sem szépek, hanem olyan nyeszlettek. Valamit rosszul csináltam vele.
A régebben beteges külsejű maidenhead fern-em azonban magához tért. Imma tanácsára átraktam egy másik ablakhoz, ahol szűrtebb a fény, s nem éri huzat sem, s most már hetente kétszer kap vizet. Sűrűbben spriccelek rá langyos vizet is. Rengeteg új levelet hozott, megnagyobbodott, egészségesebben néz ki. Jó ötlet volt védettebb helyre rakni.
Mint kiderül, én semmit. Valamelyik merevlemez adta meg magát. Amikor bekapcsoltam a gépet, volt valami figyelmeztető csipogás, de mire megnézhettem volna, hogy mire is figyelmeztet, már váltott a képernyő, én pedig a teregetésből későn futottam vissza - mostanában ugyanis a vírusellenőrzés miatt lassan tér magához a gép, így van időm másra, amíg feltámad. Mire újra a képernyő elé értem, már magától elindított egy programot, de amúgy sem tudtam volna segíteni rajta...
Emese, hogyan is szoktad mondani? Valamit mindig tojik a kutya...
Szegény V. fújtatva egész este okos weboldalakat bújt, hogy mit lehet majd tenni, de a héten aligha lesz ideje érdemi javításra, mert szerdán kora reggel elutazik. A Nürburgring-re megy a mázlista, kiküldte a Gyár Aston Martin-t fotózni. Háromnapos kiruccanás lesz, Koblenz-ben fognak aludni.
Most már elmondhatjuk, hogy ismeri oda az utat, mint a tenyerét. Többször is felemlegettük, amint pár éve teli szájjal röhögve, szégyentől pirosló fejjel, kissé lassan és óvatosan autóztunk körbe a Ring-en, a felpakolt Böhömmel, míg mellettünk suhantak el a márkásabbnál-márkásabb autók, villámgyors motorok - de hát nem lehetett kihagyni! Talán lesz még rá lehetőség, hogy most már üres kocsival, az alkalomhoz méltó tempóban menjünk ott körbe...
Míg távol lesz, nem fogok unatkozni, munkás napok jönnek. Daphne rendelt sütiket nagynénje 100. születésnapjára, és Susan is rendelt egy hatalmas négyszögletes csokoládétortát, amihez még be kell szerezni a kölcsönformát egy sütödéből. Apropó, mindenkinek, aki azt ajánlotta, hogy babanézőbe csokoládétortát vigyek, igaza volt, azt mondta, soha semmilyen más süteményt nem akar tőlem, ez a legjobb, ez bevált. Jönnek az anyóspajtásék, és nagy családi babázós összeröffenés lesz, amire én is meg vagyok híva.
***
Tegnap kissé nehezen kezdtem a napot. Mindenhez úgy kellett magamat fenékberúgásokkal bíztatni. Amolyan "nincs semmihez kedvem" hangulatom volt. Pedig volt tennivaló: házimunka, kert, mosás, vasalás... nem beszélve a weboldal végső javításairól, amivel az öcsémnek tartozom, már le sem merem írni, mióta. Elvileg bele akartam vágni egy egyhetes detoxba, de hamar megbuktam. Először a korgó gyomromat nem tudtam elnémítani teával-vízzel, aztán megcsapott a konyhában a friss kávé illata, s mire észbekaptam, már döntöttem is magamba... Puha vagyok!
Folyton esőre állt, nyomott volt a levegő. Végül azért csak sikerült erőt vennem magamon, és kimennem a kertbe, még jobban felnyírni a most már kisebb fa nagyságú bokrokat. Egy nagy zacskónyi ágat levágtam róluk, itt-ott elég durván, azokon még finomítani kell, ne meredezzenek az ágcsonkok csak úgy bele a semmibe. Ténykedésemnek köszönhetően most már a kiskertem minden részét éri a nap - már amikor süt. A hétvégi nagy esők miatt sok levert levél volt, rengeteget szórtam a komposzt edénybe. Abban már kifejezetten szaunás volt a levegő, a belső, páracseppekkel borított falán lehetett látni, merre próbáltak felkapaszkodni a giliszták - némelyiknek sikerült, az edény tetejének zugaiban hűsöltek. Majd óvatosan kell ezután mozdítanom azt a tetőt: nehogy összenyomjam valamelyik hűsölőt.
Sajnos, megint van egy merész patkányunk, amelyik fényes nappal sem volt rest látogatást tenni a kertben. Igaz, eddig csak egyszer láttam, de a tegnap kirágott szemeteszacskóból arra következtettem, hogy jön-jött többször is.
Pénteken ott álltam az ablak mögött, amikor megláttam, de ez nem zavarta - vagy nem vett észre, mert azonnal ledermedtem a láttán. Körbefutotta a páfrányt, beleszagolt a madarak vizébe - majd eltűnt a köztes fal mögött. Amilyen halkan csak tudtam, kinyitottam az ajtót, s mentem utána. Meglestem, amint megvizsgálta a komposzt edényt - hát abba be nem bírsz mászni, öregem! - megszagolgatta a házikó sarkát, majd eltűnt mögötte. Onnan kezdve este-reggel ellenőriztem a kitett mérget, de csak hétfő reggelre volt megbolygatva. Raktam ki frisset. Nagyon ki voltam rá akadva, s érdekes módon még az uram csitított, hogy "hát szegénynek is élni kell valahol!" Azt remélem, most, hogy nincs könnyen hozzáférhető kajaforrás a kertben, hamar eltűnik innen, s átszokik máshová.
***
Trish elutazik szabadságra, rám bízta a növényei locsolását. Irigykedve láttam, hogy a citromnövényke, amit adtam neki, milyen szépen fejlődik a konyhája ablakában. Bezzeg az enyéim nagyon furán néznek ki, a felső leveleik eldeformálódtak, fejletlenek. Az avodákó pedig, amit kiraktam a kertbe, hogy szokja a szabad levegőt, szépen eldobálta a régi leveleit, illetve a szél is tépett le belőlük, s helyette, főleg az új hajtásain új leveleket hoz - de azok sem szépek, hanem olyan nyeszlettek. Valamit rosszul csináltam vele.
A régebben beteges külsejű maidenhead fern-em azonban magához tért. Imma tanácsára átraktam egy másik ablakhoz, ahol szűrtebb a fény, s nem éri huzat sem, s most már hetente kétszer kap vizet. Sűrűbben spriccelek rá langyos vizet is. Rengeteg új levelet hozott, megnagyobbodott, egészségesebben néz ki. Jó ötlet volt védettebb helyre rakni.
3 megjegyzés:
Nekem hangyáim vannak, rosebb beléjük. És még nem sikerült megfejtenem, hol tanyáznak pontosan.
Kata
Részletesebben, hátha valaki tud tanácsot adni:
3 HDD, a kicsi IDE 40 GB-os a C:, a két félterabájtos SATA Raid 1-be kötve a D: (megvételükkor még azt hittem sokat fogunk fényképezni). A D: tartalmazza az átirányított My Documents mappát is, a C: gyakorlatilag csak Windows(XP) és Program Files.
Windowsból nem látni a D:-t, ha a raid controllert nézem (Asus P4Pe alaplapi Fastrak 378), ott van mindkettő, nagy villogó piros "Critical" van mellettük.
Abban bízom, hogy ha simán rákötöm valamelyiket egy másik PC-re, akkor az adataim sértetlenek lesznek legalább az egyiken. Jól sejtem?
A patkánytól meg én is undorodom, de M annyira ki volt akadva, más "vígasztalás" nem jutott eszembe.
Nálamnál okosabbak itt benn azt mondják (elvileg informatikusok, gyakorlatilag meg mikor minek hívják az ügyfelek... :P ), hogy igen, ez egy úgynevezett tükrözés, és ha minden okés, akkor úgy van ahogy sejted.
Kata
Megjegyzés küldése