2009. április 6.

Esős hétfő

A múlt heti langymeleg tavaszi idő után a hétfő esőt hozott, s olyan, felhőktől sötétlő eget, hogy a lakás komor, mint egy barlang. Még gyüjtögetnem kell a munkakedvet, a takarításhoz, vasaláshoz.

De semmi gond, vettem fel filmeket, amik mellett lehet vasalni. Új szenvedélyem van, The Wire címmel, krimisorozat, baltimore-i rendőrök küzdenek kábszerterjesztők ellen, igen jó. Nem beszélve arról a kordbársonyhangú (angol, ír beütéssel!) főszereplőről, akit muszáj nézni és hallgatni. A hírek szerint ez a sorozat a világ legjobb tv sorozata, ennek ellenére eddig csak kábelcsatornákon vetítették, most került a BBC-re, de ott is jó későn vetítik, nehogy fent akarjon maradni a polgár, és megnézze. Sebaj, felvesszük, s vasalunk rá!

***

No, és beindult a húsvéti előkészületek sora:


A héten még vár rám rengeteg nyúlsüti és 20 megfestendő tojás (is). Tavalyról maradt tojásfestékkel festettem meg őket (valamint az ujjaimat, a konyharuhákat, és mindent, amire rácseppent-freccsent a festék). A dekorálásuk pedig egy fogpiszkáló és citromlé segítségével történik, mert a tojások viaszos megmunkálásától még messze vagyok. Kapirgálni szoktam őket, vagy citromlével festeni rájuk. A citromlé hamar lemarja a festéket, papírzsebkendővel gyorsan letörlöm, s máris ott a minta! Ihlet gyanánt pedig Chabrecsek Terézia: Tojásfestés - Viasszal írt tojások c. vékonyka kis kötetét használom. Szalaggal felkötve talán megveszik a népek, bár az ilyenfajtán dekorált tojás errefelé teljesen ismeretlen.


Holnap nagyméretű, magokkal dekorált, mézeskalács nyulakat szeretnék csinálni a kávézónak. Csütörtökön este ami megmarad, azt hazahozom, s volt főnököm csak az eladottak után fizet. Így egyeztünk meg. Mivel ők Nagypénteken zárva lesznek, teljes erőbedobással tudok készülni a piacra. Ami múlt szombaton nagyon jól ment. Márciusban igen szép bevételem volt! Az újnak számító narancstorta mellett vaníliás-írós tortát is árulok most már, s komolyan gondolkozom a csokoládétortám szeletenkénti árulásán. De ezt még alaposan meggondolom, mert időigényes, s nem feltétlenül hozza be az árát, akkor sem, ha szeletenként 2 euróért árulom, mint a többit. Hiszen csak csokoládéból van benne 40 deka...

Ráadásul V. kollégájának felesége, akinek nemrég csináltam egy tortát, beajánlott a barátnőjének, akinek egy keresztelői tortára lenne szüksége. Mondhatjuk, hogy szájhagyomány útján terjedek :-) V. szerint az a legjobb ajánlás.

***

Ma reggel úgy esett, hogy én vittem dolgozni V.-t és Trish-t. Hazafelé pedig bementem a Superquinn-be, ahol egy vevőm férje dolgozik, a pékség részlegnél, ő mondta, hogy adnak el friss élesztőt. Kértem is negyed kilót, 1 €-ért meg is kaptam. Egy euró!!! Hazajőve hosszan szagolgattam-kóstolgattam a friss, omlós, csodásan krémes élesztőt - sosem hittem volna, hogy valaha ilyesmi fog nekem örömet okozni. Briós! Kalács! Rendes kovász! Kenyér tönkölybúzából! A fenébe a diétával! (Azóta folyamatosan "visszaesek", marad a torna, mint megoldás :-))

Ha már ott voltam, megnéztem, árulnak-e valamilyen érdekes szórócukrot, vagy hasonlót, de nem volt semmi újdonság. Ellenben vettem mandulás és kimondhatatlan nevű sri lanka-i teát (vigyázat, zenél a weboldal!). Sosem láttam még ilyet, flancos fémdobozban, eléggé szoros lejárati idővel, de úgy gondoltam, hogy mostantól nem rágcsálni fogok valamit, ha éhes vagyok, hanem megiszom egy teát. (Bár a főzéséhez forrás- vagy ásványvizet javasolnak, húha, s a "designer" szócska is eléggé taszító számomra, nemcsak, ha teáról van szó, de egy próbát megér. Majd jelentek). A dobozokba pedig majd tudok fűszereket rakni, ugyanis hamarosan el fogok menni egy itteni
nagybaniba, hogy kiváltsam a kisvállakozói vásárlói kártyát, s akkor nem kis dobozonként fogom venni a kenyérsütéshez szükséges fűszereket, hanem mondjuk, negyed kilónként.

Aztán meglátogattam még a hentest is, ahol beszereztem a hozzávalókat egy pepperpot beef nevű kajához, de erről majd legközelebb! Vár a vasalás.

Nincsenek megjegyzések: