... hadd linkeljem be ezt az írást, "tiboru" tollából.
A falhoz 1976-ban jutottam el. Szüleim vittek. Nyaraltunk. A Brandenburgi kapunál kerültünk hozzá a legközelebb, de csak arra emlékszem, hogy nem lehetett a kapuhoz közel menni, és egy padon ülve nézegettük a - nekem - hatalmas építményt. (Ott hagytam el a szüleim által valamelyik kollégájuktól kölcsönkért Panoráma útikönyvet, amiért később jókora leszúrásban részesültem.) A szintén e nyaralás alkalmából meglátogatott Drezda jobban megmaradt gyerekagyamban. A Zwinger kincsei. Az utcai árustól vett kolbász és fél csirke. A pontyok a Zwinger-t körülvevő tóban. A (még) romos Frauenkirche. Valamint az odavezető vonatút, az aranyló búzamezők látványával az ablakból.
De legjobban az maradt meg, hogy éppen a szüleim házassági évfordulójának napján, a lipcsei Tamás-templomban üldögéltünk, amikor hirtelen megjelent egy kórus, felsorakoztak az oltár előtt és énekelni kezdtek. A szüleimnek ez borzasztóan nagy és megható élmény volt. Anyám később sokszor emlegette. Rólam pedig készült egy dia, amint roppant érdeklődő és merész verebeket etetek a közelben, egy fa alatt. Talán valami parkban...?
10 éves voltam.
A falhoz 1976-ban jutottam el. Szüleim vittek. Nyaraltunk. A Brandenburgi kapunál kerültünk hozzá a legközelebb, de csak arra emlékszem, hogy nem lehetett a kapuhoz közel menni, és egy padon ülve nézegettük a - nekem - hatalmas építményt. (Ott hagytam el a szüleim által valamelyik kollégájuktól kölcsönkért Panoráma útikönyvet, amiért később jókora leszúrásban részesültem.) A szintén e nyaralás alkalmából meglátogatott Drezda jobban megmaradt gyerekagyamban. A Zwinger kincsei. Az utcai árustól vett kolbász és fél csirke. A pontyok a Zwinger-t körülvevő tóban. A (még) romos Frauenkirche. Valamint az odavezető vonatút, az aranyló búzamezők látványával az ablakból.
De legjobban az maradt meg, hogy éppen a szüleim házassági évfordulójának napján, a lipcsei Tamás-templomban üldögéltünk, amikor hirtelen megjelent egy kórus, felsorakoztak az oltár előtt és énekelni kezdtek. A szüleimnek ez borzasztóan nagy és megható élmény volt. Anyám később sokszor emlegette. Rólam pedig készült egy dia, amint roppant érdeklődő és merész verebeket etetek a közelben, egy fa alatt. Talán valami parkban...?
10 éves voltam.
4 megjegyzés:
Szia :-)
Csak ma láttam, hogy több megjegyzést is írtál a cicás blogba...ha ezt hamarabb tudom, gyorsítok magamon ;)
Mindenesetre most, pár perce "sütüttem" egy jókora adagot, olvasd egészséggel!
Kellemes estét!
...persze "sütöttem" lett volna helyesen, sorry.
Nagyszerű, megyek olvasni. Nem türelmetlenkedni akartam, csak krónikus macskahiányomat enyhítené egy valós macska sztorija :-) Amúgy mindkettőnknek nagyon tetszett, ahogy Felétek az ilyen örökbefogadást intézik.
Megjegyzés küldése