Délutánra pedig teljesen beszürkült az ég, még nem esik, de remélhetőleg ez sem várat magára.
Ma sem jött meg a higiénikusoktól a levelem, pedig már nagyon várom. Az is lehet, merész leszek, s felrakom a szöveget a weboldalra úgy, mintha már be lennék jegyezve. Amennyire tudom, kódszámmal, ilyesmivel nem jár ez a bejegyzés, név alapján megy.
***
Tegnap V.-nek nem volt valami fényes napja. A munkahelyi baromságokon kívül az kedvetlenítette el, hogy ajándékát a garázsban nem értékelték kellően. Egy csokitortát készítettem, Alfás logóval, a szerelő pedig magyar bort kapott. A logó nem lett elég kerek, de azért felismerhető.
Azért nem vagyok (én legalábbis) megelégedve a garázzsal. A csomagtartóra sikerítettek egy karcolást, s javítani csak újrafestéssel lehet. Addig is ideiglenes megoldásként lekenték valamivel, amiről azt gondoltam, színes viasz, mint amivel mi fényesítettük Böhömöt az Alfa-találkozóra. Nem végeztek valami gondos munkát, mert el sem dolgozták, csak rákenték a karcolásra és környékére. Ma kiváncsiságból belenyomtam az ujjamat, hát nem bordó viasz, hanem simán valami olajos kosz, azt a hét meg a nyolcát. Nyilván azt gondolták, egy sötét kence elég a fényesen világító karcolás leplezéséhez.
Így már kevésbé bánom, hogy a tortánál és a bornál nem fektettünk többet a köszönő ajándékba.
*** 
Folyamatosan töröm az agyamat, mit készíthetnék még a piacra. Ezt a sütit már többen is keresték a pultokon, hárman is rákérdeztek, mikor gyártom már eladásra: eddig csak a kávé mellé csináltam, illetve a Cool Earth-ön árultam 50 centért darabját. Chocolate crackles névre hallgat, repedezett csokis sütinek fordíthatnám, más nem jut eszembe. A receptje abból a Martha Stewart sütis magazinból való, amit Zitától kaptam, s ami az eddig legnagyobb sikert aratott sütijeim forrása. Ennél a sütinél is elmértem ezt-azt, a cup-os átszámolás miatt, de éppen ezért úgy is nevezhetném, hogy "Moni csokis repedezettje, Martha Stewart nyomán" :-)
Hozzávalók 5 tucathoz
250 g étcsoki, apróra tördelve
312 g sima liszt
125 g holland kakaópor
2 teáskanál sütőpor
1/4 teáskanál só
125 g puha vaj
375 g barna cukor
2 nagy tojás
1 teáskanál vanília esszencia
83 ml tej
250 g kristálycukor
250 g porcukor
A csokoládét mikróban vagy forró víz felett megolvasztom, és félreteszem, hogy kicsit hüljön. A lisztet egybeszitálom a kakakóval, a sóval és a sütőporral.
A vajat a barna cukorral jó habosra keverem, majd hozzáadom a tojásokat és a vaníliát. Belekeverem az olvasztott, langyos csokit. Majd a géppel lassan belekeverem két-két adagban a lisztes keveréket, és a tejet. A kb. 1400 grammos, puha, de nem ragadós csokis-lisztes tésztát négyfelé osztom, hosszúkás rudakat sodrok belőlük (2-2.5 centi vastag legyen a rúd), és fóliába tekerem. A hűtőben kb. 2 óráig hűtöm a rudakat, hogy megkeményedjenek.
Mindegyik rudat 16 darabra vágom. A tenyeremmel gyorsan golyókká formázom őket (jó csokis lesz a kezünk, gyorsan kell dolgozni). A golyókat először kristálycukorba hempergetem, sőt, alaposan rájuk nyomogatom a kristálycukrot, majd mindegyiket könnyedén meghempergetem a porcukorban. Azért kell jól belenyomogatni a kristálycukorba, hogy később, sülés közben a porcukor ne olvadjon bele a tésztába, és meglegyen a szép fekete-fehér minta.
A sütőt előmelegítem 180 fokra. A sütiket sütőlapra rakom, úgy 5 centire egymástól, és 14-16 percig sütöm, míg feldaganak, és megrepedeznek. Rácson hagyom őket kihülni, így az aljuk is szépen megszilárdul. Ha dobozolni kell őket, sütőpapírt rakok a rétegek közé, hogy ne szóródjanak egymásra a cukrok, ne kenődjön el a sütik szép mintája.
Biztos siker. Forró, erős kávéval a legfinomabb, lehet mártogatni is!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése