A héten hajtás volt, a kávézóba kétszer annyit kellett szállítani, mint általában, mert a lányok el voltak/vannak foglalva két esküvői rendeléssel. Örültem. Ezen felül még extra sütimegrendelések is jöttek tőlük, logós sütik, amelyek elég csicsásra sikerültek. S persze, megrendelésük nem ment zökkenőmentesen, mert főnökömnek a rém egyszerű, rövid, már többször lebetűzött, szájbarágott emailcímem még mindig gondot okoz, s hiába teszem hozzá, hogy DOT HU, ő kitartóan egy .ie végződésű címmel próbálkozik. Én fejből tudom az övét, de hát én már csak ilyen buzgómócsing vagyok.
Csütörtök reggel okozott nekem egy gyomorszorongató bosszúságot. V.-nek szerencséje volt, éppen Wicklow eldugott sarkába autózott, régi autót fotózni, így nem kaphattam azonnal telefonvégre, hogy telefröcsögjem a dühömmel a fülét, éppen úgy, mint amikor megjelent a Bridgestone Guide, amely egyvégtében ex-főnököm csodás sütni/főzni tudását zengte.
Volt főnököm küldött (továbbított) egy mailt, azzal, hogy itt a rendelés, ilyen és ilyen süti kell. S mint amolyan 1.0-ás júzer, nem törölte le a korábbi maileket, amiket a megrendelővel váltott. Aki a legelső mail-ben az emailcímemet kérte, mondván, hogy céget váltott, máshol dolgozik már, de korábban már csináltam neki sütik egy PR-rendezvényre, s hol lehetne engem elérni. Ex-főnököm - aki mostantól a HP rövidítést fogja kapni - azt válaszolta neki, hogy én még a kávézóban dolgozom, s a kávézó emailcímén lehet elérni.
Remek.
Persze, a szokásos hevületemmel jól felhúztam magam. Emésztettem is a dolgot egész nap, amikor V. is hazajött a rendkívül jól sikerült, érdekes fotózásról, még őt is fárasztottam, mert valóban fárasztó, hogy ilyen triviális, tulajdonképpen teljesen magától értetődő dolgon habzószájazok. Hát persze, hogy HP azt mondja, hogy még ott dolgozom. Miért is mondana mást, hiszen a kuncsaftoknak elvileg nem szabad tudniuk, hogy nem a kávézó, hanem egy külsős gyártja a sütiket.
S így lecsaphatott a kezemről egy alig húsz eurós rendelést, s bezsebelheti a "dicsőséget".
Azt hiszem, ezek után nyugodtan meg fogom említeni a sütős weboldalamon azt a tényt, hogy ettől és eddig ott dolgoztam. Korábban vonakodtam ettől, hogy hú, mi lesz, ha a népek rájönnek, hogy már régen nem ott dolgozom, s a sütik beszállított sütik, s nem ott, a kávézójában készülnek, ahogy állítja, s mit fognak gondolni róla. Ha lebukik, legyen az ő gondja.
Megyek, kisütöm a kenyereimet. Azoknak a kis kerek, barnára sült formáknak a látványa mindig megvigasztal.
Csütörtök reggel okozott nekem egy gyomorszorongató bosszúságot. V.-nek szerencséje volt, éppen Wicklow eldugott sarkába autózott, régi autót fotózni, így nem kaphattam azonnal telefonvégre, hogy telefröcsögjem a dühömmel a fülét, éppen úgy, mint amikor megjelent a Bridgestone Guide, amely egyvégtében ex-főnököm csodás sütni/főzni tudását zengte.
Volt főnököm küldött (továbbított) egy mailt, azzal, hogy itt a rendelés, ilyen és ilyen süti kell. S mint amolyan 1.0-ás júzer, nem törölte le a korábbi maileket, amiket a megrendelővel váltott. Aki a legelső mail-ben az emailcímemet kérte, mondván, hogy céget váltott, máshol dolgozik már, de korábban már csináltam neki sütik egy PR-rendezvényre, s hol lehetne engem elérni. Ex-főnököm - aki mostantól a HP rövidítést fogja kapni - azt válaszolta neki, hogy én még a kávézóban dolgozom, s a kávézó emailcímén lehet elérni.
Remek.
Persze, a szokásos hevületemmel jól felhúztam magam. Emésztettem is a dolgot egész nap, amikor V. is hazajött a rendkívül jól sikerült, érdekes fotózásról, még őt is fárasztottam, mert valóban fárasztó, hogy ilyen triviális, tulajdonképpen teljesen magától értetődő dolgon habzószájazok. Hát persze, hogy HP azt mondja, hogy még ott dolgozom. Miért is mondana mást, hiszen a kuncsaftoknak elvileg nem szabad tudniuk, hogy nem a kávézó, hanem egy külsős gyártja a sütiket.
S így lecsaphatott a kezemről egy alig húsz eurós rendelést, s bezsebelheti a "dicsőséget".
Azt hiszem, ezek után nyugodtan meg fogom említeni a sütős weboldalamon azt a tényt, hogy ettől és eddig ott dolgoztam. Korábban vonakodtam ettől, hogy hú, mi lesz, ha a népek rájönnek, hogy már régen nem ott dolgozom, s a sütik beszállított sütik, s nem ott, a kávézójában készülnek, ahogy állítja, s mit fognak gondolni róla. Ha lebukik, legyen az ő gondja.
Megyek, kisütöm a kenyereimet. Azoknak a kis kerek, barnára sült formáknak a látványa mindig megvigasztal.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése