Kedves Piacfelügyelő!

Kaptam Tőled kérést, miszerint tegyek fel képeket a nyári piac-ról. Azt hiszem, alaposabban be kell mutatnom a piacot, nehogy csalódás érjen, ha esetleg innen akarsz ötleteket szerezni az általad vezetett piac fennmaradásához. Fogok csinálni képeket, de előbb alaposabban leírom a piac működését, hogy lásd, kedves Piacfelügyelő, mennyire másképp mennek itt a dolgok, s valószínűleg utána rájössz, ilyen piac nem működne Magyarországon. Főleg azért nem, mert valószínűleg az APEH azonnal ott teremne, nyálat verni. Nem beszélve a KÖJÁL-ról.

Az, amit a blogodon írtál, az itteniekre is érvényes. Főleg idősebb emberek, nyugdíjasok a tagok, saját földjükön gazdálkodnak, de inkább konyhakertnek nevezném a földjeiket, mert igazi farmer, akiknek állatai, nagyobb földjei vannak, három-négy lehet közöttük. Megélni nem lehet itt sem az eladott termékekből, de mellékesnek jól jön. A nyugdíjasok mellett akad teljes munkaidőben dolgozó, vagy éppen kisgyerekkel otthon maradt "unatkozó" háziasszony is (nem sok), aki a többi taghoz hasonlóan - a KÖJÁLLAL régen kötött, külön megegyezés alapján - heti két alkalommal, néhány igencsak gyermeteg higiéniai szabályt betartva süthet-főzhet a saját konyhájában, eladásra. (Én is ezt kihasználva sütögetek a konyhámban.) A szabályokat a Country Market Ltd. Dublinban lévő hivatala egy általunk csak zöld könyvnek nevezett füzetben fektette le, ezeket kellene követni. Pl. ilyen előírások vannak benne, hogy "a sütés idejére távolítsuk el a család háziállatát a konyhából, nehogy szőr kerüljön az ételbe"...

De kezdjük az elején (ha önismétlek, elnézést).

A kis falusi piacok hálózata (Country Market Limited) több mint 60 évvel ezelőtt alakult meg Írországban, amely akkor még rendkívül szegény, munkanélküliséggel, kivándorlással sújtott ország volt, amely jobbára mezőgazdaságból élt. A piacok lehetőséget adtak arra, hogy a farmerfeleségek eladják a fölös zöldséget, tejet, tojást. Később süteményekkel, tortákkal, sajttal is bővítették a választékot. Utóbb pedig már kézimunkákat, hímzéseket is árultak. A piacok heti egy alkalommal, 2-3 órára, esetleg egy-egy délelőttre nyitnak ki. Általában nincs szükség hosszabb nyitvatartásra, mert hamar elfogynak a dolgok. Jelenleg 54 ilyen piac létezik. Az egyes piacok ún. levy-t, "adót" fizetnek a Country Market Ltd pénztárába.

A mi piacunk sajátos helyzetben van, mert állandó, saját épülettel rendelkezik, a többi piacok általában bérelnek valamilyen helyiséget. 42 éve a helyi postamester adta el földterületét a piac akkori tagjainak, akik kijelöltek néhány vagyonkezelőt maguk közül, az ő nevükön van a földterület. (A postamester unokája ma is a piac tagja!) A földterületet a tagok közösen ápolták, s rajta közös erővel, kölcsönből emelték azt a faépületet, amit a havas képeket láttál. Megnyitására eljött a helyi képviselő, egy mára már megfakult vésetű kő hirdeti a megnyitás évét a képen látható nagy fa alatt.

Mivel ez egy "co-operative", szövetkezet, a terheket közösen kell vállalni. Az épület tűzkár stb. ellen biztosítva van, illetve a tagokra is van érvényes biztosítás, tehát ha valaki elcsúszik a piac területén, kezét-lábát töri, a biztosító fedezi a költségeit. Ezt központilag intézi a Country Market Ltd, így lehetséges, hogy az éves tagdíjunk (jelenleg 15 euro) egy része biztosítást fedez (7 euro). A tagok bevételéből 11 % a közösbe megy, a piac költségeit fedezi (áram- és vízszámla stb.) Magánlakások nem fizetnek a vízért Írországban, de a boltok, üzletek igen.

Amikor valaki tag lesz, kap egy tagsági számot. A számát mindig fel kell tüntetnie a termékein. 6 euróért vehetünk egy tekercs, 500 darabos, piaci logóval ellátott öntapadós matricát, amire felírjuk a számunkat, a termék nevét és árát. (A matricát a piac saját költségén nyomtatja.) A tagsági szám arra szolgál, hogy az egyedi eladásokat nyomon követhessék, de az eladó a vevők számára anoním maradjon. Ugyanis a Country Market Ltd egyik szabálya, hogy ha valaki már árul egyfajta terméket a piacon, egy másik tag nem készítheti ugyanazt. S a vevők sem tudhatják, ki-mit gyárt-készít, nehogy az egyik eladó termékeit előnyben részesítsék a másikéval szemben. Egyébként ez elég nonszensz, mert a régi vevők már úgyis rájöttek, hogy ki-mit készít, sokan úgy is jönnek oda, hogy én azt a pitét kérem, amit Sally v. Olive gyártott...

Elvileg ezen a pi.... parányi matricán kellene, hogy szerepeljen, mi minden van a sütiben, illetve hol tehet panaszt a t. vevő, ha valami gondja van vele. Ezen előírás ellen kisebb forradalom tört ki, mondjuk, 20 zacskó sütinél elég időigényes felírogatni a sok szöveget (hová is?), és a 60-70-80 éves öregasszonyok nem mindegyike számítógép- és nyomtató kompatibilis, ugye. Így aztán, lázadók módjára egyszerűen figyelmen kívül hagyjuk ezt az előírást :-)

Amikor a tag megérkezik a piacra, "becsekkel", vagyis az ellenőr az adott tag piaci könyve segítségével ellenőrzi, hogy valóban annyi és olyan terméket hozott-e, azon az áron eladásra, amennyi a könyvében szerepel. A piaci könyv egy A4-es nagyságú, sárga-fehér lapos, indigóval használt könyv. Ebben felsorolom, hogy mit viszek eladásra, tehát van egy BE és KI rubrika, majd az "áru megnevezése", "egységára", "összesen" rovatok következnek. A piac végeztével egy halomba gyűjtöm azokat a dolgaimat, amiket nem adtam el, az ellenőr megint ellenőrzi, beírja, mi maradt, majd a felső példányt kitépi további elszámoláshoz, az alsó példány marad a könyvben. Azon kiszámolom, mennyi értékben adtam el, levonom a 11 %-ot, havonta összesítek, s minden hó elején kapok egy csekket, amelyen az előző hóban eladott termékeim ellenértéke szerepel - minusz a piac 11 %-a.

(A megmaradt termékeket zárás után aztán lehet egymást közt csereberélni, én pl. odaadom a sütiket Sally-nek, ő ad érte egy-egy gyümölcshabot, vagy mást, mikor mi marad.)

Nem egyedi standok vannak, hanem termékek szerinti. Húsos, félkész ételek, krémes sütemények külön hűtőpulton vannak (ezer éves, boltok által már lestrapált, de még működő, adományozott hűtőpultok ezek). Utána következnek az ún. tray-bake sütemények, tepsiben sült, helyben szeletelt sütik, amiket külön, ott helyben zacskózva adnak át a vevőnek. Persze, az eladó hölgyek vékony műanyag kesztyűt viselnek, mert pár éve minket is rendszeresen látogatni kezdtek az itteni KÖJÁL képviselői. Ők csak a húsos ételek, és a friss csirkéket tartalmazó pultok hőmérsékletére kiváncsiak, illetve a kávékuckó konyhájának állapotára. Az ő kérésükre szereltettünk fel tavaly egy kis boilert a wc-kben (egy wc van a vendégeknek, s egy az "alkalmazottaknak" - ez egyébként előírás minden helyre, ahol étel árusítása folyik, illetve lehetőség van "helyben fogyasztásra". (Te jó ég, ezek a szakszavak...)

Utána következik az előre csomagolt sütemények, torták, aprósütik pultja. Majd a cserepes növényeké, aztán a gyümölcsök jönnek, végül a zöldségek (kilónként, két kilónként előre csomagolt krumpli, alma, műanyag pekedlikben bogyós gyümölcsök, ha éppen van stb.). Kimérve nem árulunk semmit. A sorban a kézművesek kicsike pultja következik (ők adják el a legkevesebb terméket), majd a sort zárja a lekvárok, a méz, limonádé pultja.

Nem minden helyi termék, a méz legtöbbször Wexford környékéről jön, az ország dél-keleti csücskében van annyi napsütés, hogy megterem az eper, és van lehetőség méheket tartani. A mézet az egyik tagunk, aki lekvárfőzésből él, vásárolja fel, s árulja saját száma alatt (lásd fent). Amikor kevés a zöldség, egy helybeli farmertől szoktak utánpótlást bekérni az ellenőrök, és a saját piaci számuk alatt kerül eladásra a helyben termelt biozöldség - azért így, mert a farmer nem tag, s nem is akar az lenni, de a vásárlók megtartásához kell a zöldség, de nagyon, a tojás+csirke mellett az a legnagyobb attrakció.

A belső helyiségben van a friss csirkés, tojásos pult és az előre megrendelt dolgok pultja. A csirkét egy kildare-i biocsirkét tenyésztő hölgy szállítja, huszat-huszonkettőt egy-egy szombaton, a tojás a környékbeli farmokról származik, nincsenek pecsételve. A sort a vágott virágokból készült csokrok pultja zárja, a virágcsokrokat előző este vagy kora reggel állítják össze saját ízlésük szerint a termelők. Karácsony előtt asztali csokrokat, ajtóra akasztható díszeket készítenek azok, akik kertjében sok örökzöld nő.

A megrendelt termékek pultján sok dobozban előre összeállított csomagok várják azokat a vevőket, akik egy héttel korábban, vagy hét közben telefonálnak megrendeléseikkel - a piacnak külön mobilja van erre a célra. A dobozt akkor vehetik át, ha a pultos néni szépen felírta a "jegyzékre", hogy mi van a dobozban.

Itt nincs az, hogy egyes termelők pénzeznek a pult mögött, azt a pénztáros intézi. Amikor bejön a vevő, egy számozott, előre nyomtatott docket-et, "jegyzéket" kap, ha bármit vesz, akkor az eladó felírja rá, az adott termékcsoport mellé az eladott termék árát. (Ilyen termékcsoportok vannak, hogy Lekvárok, Szárnyas, Tojás, Sütemény, Növény, Zöldség.) Így a vevő elrakhatja, amit vett, s a vásárlás végeztével a pénztárnál a "jegyzék" segítségével fizett a vásárolt cuccokért. Az épület hátsó felében lévő ajtón távozhatnak a vevők, miután fizettek. Itt a pénztárosnak adják le a "jegyzékeiket". A "jegyzékek" összesítése alapján tudja a könyvelő, milyen termékcsoportból mennyit adtunk el.

Robin már nagyon régóta tölti be a fő pénztáros és a könyvelő szerepét. Havonta elszámolást készít, van-e kinnlevőség, mennyi a kár (mert előfordul, hogy valaki fizetés nélkül távozik - sok minden a bizalmon alapul, szerencsére kevés kár ér bennünket.)

Amennyire tudom - kényes téma következik - adót senki nem fizet a bevételei után. A csatlakozásomkor - mint törvénytisztelő kispolgár - próbáltam erről az elnököt, pénztárost kifaggatni, de kikerülték a válaszadást. Célozgattak rá, hogy valamiért mintha mentesek lennénk az adófizetés alól? De 100 %-os választ nem kaptam, homályos terület ez, amit azóta sem bolygattam.

Van azonban egy másik hálózat, a Farmers Market, amely sokban különbözik a Country Market Limited által létrehozott piacoktól. Ott már pultokért fizetnek a tagok, maguk intézik a vevőkkel a fizetést, nem kell anoním eladóként szám mögé rejtőzniük, és saját maguknak intézik a biztosításokat is. Legtöbbjük hetente egyszer, 6-7 óra hosszan nyit ki, területeik béreltek. Listájukat, róluk több infót itt találsz: http://www.irishfarmersmarkets.ie/ Működésüket illetően sokkal közelebb állnak a magyar piacokhoz. De egy ilyen pult fenntartásához én nem gyártok eleget.