Anthony "the plumber" és John, "the gas man"
Nem vagyok egy DIY-enthusiast (Do-It-Yourself, "csináld magad"), nem szoktam a B&Q vagy a Woodies (barkácsboltok) polcai között csorgó nyállal járni, és eszközök nyelét markolgatni sóvár szemekkel, és a legtöbb műszaki cucc működése rejtély számomra. Ede itt hagyott nekünk egy vaskos DIY-kötetet, amiből kiderül, hogy a legtöbb, háztartásban bekövetkező problémát minden férfinak (és nőnek?) kis odafigyeléssel meg kellene tudni oldania, de én (mi) nem tartozom ezek közé. Ő bezzeg egy okító videó megtekintése után egyedül lerakta az egész lakásban a szalagparkettát... nem beszélve a lakásban elvégzett többi munkáról, csempézésről, zuhany cseréjéről...
Boldogult videó stúdiós koromban, az egyetemen, simán megszereltem a videókat, többször operáltam ki beszorult szalagot egy tompa késsel, úgy, hogy utána a szalag és a videólejátszó is használható maradt, és igen meg voltam magammal elégedve. Sőt, a telefonom eltört külső héját is kicseréltem egy újra, pedig azon igazán aprócska csavarok voltak. De ebben a lakásban van egypár olyan érdekesség, ami már meghaladja egy beszorult videókazetta szalag (hol vannak ezek már!) problémájának bonyolultságát. Legalábbis számomra.
Először is, minden árammal működik, kivéve a fűtést és a melegvizet biztosító boilert. Most hosszan tudnék értekezni arról, milyen volt, amikor egy este több órára áram nélkül maradt a telep, és egy nyamvadt teát nem tudtam főzni, mert SEMMI nem működött, tüzet pedig végképp nem akartam rakni az udvaron, meg amúgy sincs fém teáskannám. Csak a helyi take-awaynek volt köszönhető, hogy nem maradtunk főtt kaja nélkül. (Hú, világvége!) Mivel a telepen (s ez nem ritka dolog az országban) alacsony a víznyomás, ezért a vizet a WC-tartálytól kezdve a zuhanyzón át a víztartályig bezárólag mindenhová egy pumpa nyomja fel. Friss, egyenesen a rendszerből származó víz csakis a konyhában van, a mosogató csapjánál - ami mostanában úgy működik, hogy kicsit ki kell húzni a csapot, s akkor folyik normálisan a víz. Valami elkophatott benne. A fürdőszobai vizet nem ajánlatos meginni, fogmosásra még jó, de gyógyszert nem vennék be vele. (Amúgy is évek óta megszűrünk minden ivó- és főzővizet a Britta-szűrők segítségével, mert a csapból kijövő ivóvíznek érdekes színe van. Kissé "cloudy", vagyis zavaros, ahogy itt mondják. A tavalyi forralásos pánik óta pedig már sosem iszom csapvizet.)
A pumpa zajos jószág, sokáig dolgozik mindig, amikor megeresztek egy csapot valahol. Éjjel - főleg, ha látogató van - nem is merem lehúzni a WC-t, nehogy felébresszek valakit. ("If it's yellow, let it mellow, if it's brown, flush it down", mondja az elvileg Ausztráliából származó bölcs mondóka, de náluk, ugye, néha eléggé kell/illik takarékoskodni a vízzel. Engem csak a zaj tart vissza a lehúzástól, nem a takarékoskodás. Bár néha az is). Sokáig gyanakodtam, hogy talán rossz az a pumpa, amiért ilyen zajos, de Ede biztosított róla, hogy egyszer már kicseréltette, és tökéletesen működik. Még meg is lehet szeretni, főleg azt a bájos hangot, amit munkája végeztével ad ki: mintha egy éppen gágogni készülő liba nyakát marná el az ember, nyööööiiiaaa, mondja a a pumpa, és elhallgat.
Aztán ott a boiler, ami a forró vizet gyártja, és mellesleg a radiátornak is ő állítja elő a forró vizet. Nem sok használati utasítást kaptunk mellé, nem is piszkáltuk, egyedül a víznyomást tartottuk szemmel, mert tudtuk, hogy annak 1-1.5 bar között kell lennie. Amit folyamatosan állítgattunk, az egy kerek, 24 órára beosztott óraszerkezet, amin kis pöckök jelzik az órákat, azon belül a 15 perceket, így, a pöcök kihúzásával el lehet érni, hogy a boiler a kellő időpontban "magától" beinduljon, és melegítse a vizet, 15 perces szakaszokban.
Ha leesik a nyomás, egy, a hot press-nek nevezett szekrényszerű, ajtóval zárható falmélyedésben, - ahol a hatalmas, szigetelőanyagba burkolt víztartályunk van - megnyitunk egy kis vízcsapot, és utántölti magát a rendszer, míg elérjük a megfelelő nyomást. Igen ám, de ezt a műveletet nem szabad sűrűn elvégezni, mert a rendszerbe kerülő friss, oxigénban dús víz árt a radiátoroknak. Szerencsére nem is volt ilyesmire szükség, egészen az elmúlt 3 hétig, amikor is a boiler úgy döntött, hogy a rendszerben márpedig esni fog a nyomás. Sokszor. Többször azon kaptuk, hogy jóval 1 bar alatt van. Háromszor utántöltöttük, és ekkor elhatároztuk, hogy kihívunk hozzá egy szakértőt.
Igen, de szakértőként csakis ajánlott, bevált ember jöhet szóba. V. kollégája, a francia Malika (nem elírás, ez a neve) ajánlotta az ő emberét, Anthony-t. S mint itthon ülő háziasszonyra, rám esett a feladat, hogy felhívjam. Sajnos, csak üzenetrögzítőt értem el, amire elhabogtam a problémát, hogy ki ajánlotta, hol érhet el. Egy egész napot vártam, visszahívás sehol. Germán rendszerű neveltetésem elég nagy fontosságot tulajdonít a pontosságnak és udvariasságnak, s magamban már tervezgettem, hol nézek másik vízvezetékszerelő után, ugyanakkor végigfutott az agyamon, hogy esetleg nyaral az ember, vagy beteg, s talán meg sem kapta az üzenetemet. De mivel alapból mindig a legrosszabbra gondolok, már tettre készen lapozgattam az itteni Arany Oldalakat.
Erre késő délután visszahívott, szimpatikus, idősebb hang, meg is beszéltük, hogy ma 10 "körül" jön. S előtte majd rám csörög. Ah, 10 körül. Ez akármi lehet, de inkább 3/4 11, ahogy itt szokásos. Vagy dél. Elpakoltam a boiler elől - szűk kamránk falán van - s vártam.
Fél 11-kor érkezett két ember. Nem volt megelőző hívás, csak csengettek. Az idősebb Anthony és a fiatalabb, rengeteg hajjal rendelkező John. Aki a "gas man". Próbáltam magabiztosan megmutogatni a dolgokat, s nem hangosan felnyeríteni, amikor csak úgy tudtuk becsukni a bejárati ajtót, hogy hátraléptem a nappaliba, s ők intimen egymásnak szorultak az előszobában. (Szűköcske ott a hely.) Anthony elmondta, hogy a gázos készülékek szakértője ez a John, és a maga részéről a további egy órát a velem való csevegéssel töltötte ki. Témánk volt számos, még kiadó konyháról is kérdeztem, ajándék sütit is nyomtam a kezébe, főleg azután, hogy közölte, Malikával való ismerettségemre való tekintettel kiszállási díjként csak 80 eurót számít fel. A 100 helyett. Még jó, hogy V. mesélt egy-két dolgot Malikáról, így még anekdotázhattam is "közös" ismerősünkről, akit egyébként csak egyszer láttam, egy kissé párás autóablakon át.
John eközben hangtalanul dolgozott, kicserélte a boiler termosztátját, megszüntette az egyik, örökké hideg radiátorunk "air lock"-ját, és megcsodálta a fürdőszobai radiátor elhelyezkedését, mert mondtam, hogy távlati tervünk egy törülközőszárító felszereltetése lenne, hogy ne folyton a hálóban száradjanak a törülközők, mint egy menekült szálláson. Tanácsot kaptam még a kerti ajtó szigetelését illetően, erősen próbáltak rábeszélni az egyes radiátorokat szabályozó csapokra, és közölték, hogy mindenképpen szervizeltetni kell a boilert (ezt tavaly elmulasztottuk). S hogy ők ezt jó áron... - nyomta a meggyőző szöveget Anthony - sokkal kevesebbért, mint a Bord Gais (az itteni gázszolgáltató)... és ha gondolom, adnak árajánlatot a törülközőszárító felszereléséhez... de ha majd hívom őket, akkor egy füst alatt kellene mindent elintézni. S hogy most akkor az egész termosztátcsere és radiátor szerelés 150 eurómba kerül, mert Malika ismerőse vagyok, és ő, mármint Anthony szeret gondot viselni a klienseire.
Végül is szavam ne legyen, hiszen pár éve egy csapon lévő o-gyűrű cseréjéért fizettem 100 fontot (!), így próbáltam azt mondani magamnak, hogy jól jártunk. De - s ez szerintem sűrűn előfordul a csináld-magadhoz nem értő háziasszonyoknál -, folyamatosan úgy éreztem magam, mint egy kis hülye. Mindig zavarba tudnak hozni az ügynök-szöveggel. Annyira nyomult, hogy szereltessük fel azokat a szelepeket vagy miket a radiátorok végére (lám, még azt sem tudom, azokat hogy mondják magyarul), s noha kedves volt, és meggyőző, én folyamatosan úgy éreztem, hogy ezt a nyomulást hárítanom kell, érveltem azzal, hogy majd az uram dönt, mert ő a "money man", s az uramé az utolsó szó.
Ennyiben maradtunk, barátsággal elváltunk egymástól, számlát nem ajánlott fel, nem is kértem, s csak amikor elmentek, jutott eszembe, hogy a konyhai csapra csak futó pillantást vetett.
Nincs mese, elő kell vennem azt a DIY-könyvet...
(S igen, valóban ennyire irigylésre méltóan eseménytelen és nyugis az életem, hogy egy vízvezetékszerelő látogatásáról ennyit tudok írni. Mondtam, hogy szerencsés vagyok.)
Boldogult videó stúdiós koromban, az egyetemen, simán megszereltem a videókat, többször operáltam ki beszorult szalagot egy tompa késsel, úgy, hogy utána a szalag és a videólejátszó is használható maradt, és igen meg voltam magammal elégedve. Sőt, a telefonom eltört külső héját is kicseréltem egy újra, pedig azon igazán aprócska csavarok voltak. De ebben a lakásban van egypár olyan érdekesség, ami már meghaladja egy beszorult videókazetta szalag (hol vannak ezek már!) problémájának bonyolultságát. Legalábbis számomra.
Először is, minden árammal működik, kivéve a fűtést és a melegvizet biztosító boilert. Most hosszan tudnék értekezni arról, milyen volt, amikor egy este több órára áram nélkül maradt a telep, és egy nyamvadt teát nem tudtam főzni, mert SEMMI nem működött, tüzet pedig végképp nem akartam rakni az udvaron, meg amúgy sincs fém teáskannám. Csak a helyi take-awaynek volt köszönhető, hogy nem maradtunk főtt kaja nélkül. (Hú, világvége!) Mivel a telepen (s ez nem ritka dolog az országban) alacsony a víznyomás, ezért a vizet a WC-tartálytól kezdve a zuhanyzón át a víztartályig bezárólag mindenhová egy pumpa nyomja fel. Friss, egyenesen a rendszerből származó víz csakis a konyhában van, a mosogató csapjánál - ami mostanában úgy működik, hogy kicsit ki kell húzni a csapot, s akkor folyik normálisan a víz. Valami elkophatott benne. A fürdőszobai vizet nem ajánlatos meginni, fogmosásra még jó, de gyógyszert nem vennék be vele. (Amúgy is évek óta megszűrünk minden ivó- és főzővizet a Britta-szűrők segítségével, mert a csapból kijövő ivóvíznek érdekes színe van. Kissé "cloudy", vagyis zavaros, ahogy itt mondják. A tavalyi forralásos pánik óta pedig már sosem iszom csapvizet.)
A pumpa zajos jószág, sokáig dolgozik mindig, amikor megeresztek egy csapot valahol. Éjjel - főleg, ha látogató van - nem is merem lehúzni a WC-t, nehogy felébresszek valakit. ("If it's yellow, let it mellow, if it's brown, flush it down", mondja az elvileg Ausztráliából származó bölcs mondóka, de náluk, ugye, néha eléggé kell/illik takarékoskodni a vízzel. Engem csak a zaj tart vissza a lehúzástól, nem a takarékoskodás. Bár néha az is). Sokáig gyanakodtam, hogy talán rossz az a pumpa, amiért ilyen zajos, de Ede biztosított róla, hogy egyszer már kicseréltette, és tökéletesen működik. Még meg is lehet szeretni, főleg azt a bájos hangot, amit munkája végeztével ad ki: mintha egy éppen gágogni készülő liba nyakát marná el az ember, nyööööiiiaaa, mondja a a pumpa, és elhallgat.
Aztán ott a boiler, ami a forró vizet gyártja, és mellesleg a radiátornak is ő állítja elő a forró vizet. Nem sok használati utasítást kaptunk mellé, nem is piszkáltuk, egyedül a víznyomást tartottuk szemmel, mert tudtuk, hogy annak 1-1.5 bar között kell lennie. Amit folyamatosan állítgattunk, az egy kerek, 24 órára beosztott óraszerkezet, amin kis pöckök jelzik az órákat, azon belül a 15 perceket, így, a pöcök kihúzásával el lehet érni, hogy a boiler a kellő időpontban "magától" beinduljon, és melegítse a vizet, 15 perces szakaszokban.
Ha leesik a nyomás, egy, a hot press-nek nevezett szekrényszerű, ajtóval zárható falmélyedésben, - ahol a hatalmas, szigetelőanyagba burkolt víztartályunk van - megnyitunk egy kis vízcsapot, és utántölti magát a rendszer, míg elérjük a megfelelő nyomást. Igen ám, de ezt a műveletet nem szabad sűrűn elvégezni, mert a rendszerbe kerülő friss, oxigénban dús víz árt a radiátoroknak. Szerencsére nem is volt ilyesmire szükség, egészen az elmúlt 3 hétig, amikor is a boiler úgy döntött, hogy a rendszerben márpedig esni fog a nyomás. Sokszor. Többször azon kaptuk, hogy jóval 1 bar alatt van. Háromszor utántöltöttük, és ekkor elhatároztuk, hogy kihívunk hozzá egy szakértőt.
Igen, de szakértőként csakis ajánlott, bevált ember jöhet szóba. V. kollégája, a francia Malika (nem elírás, ez a neve) ajánlotta az ő emberét, Anthony-t. S mint itthon ülő háziasszonyra, rám esett a feladat, hogy felhívjam. Sajnos, csak üzenetrögzítőt értem el, amire elhabogtam a problémát, hogy ki ajánlotta, hol érhet el. Egy egész napot vártam, visszahívás sehol. Germán rendszerű neveltetésem elég nagy fontosságot tulajdonít a pontosságnak és udvariasságnak, s magamban már tervezgettem, hol nézek másik vízvezetékszerelő után, ugyanakkor végigfutott az agyamon, hogy esetleg nyaral az ember, vagy beteg, s talán meg sem kapta az üzenetemet. De mivel alapból mindig a legrosszabbra gondolok, már tettre készen lapozgattam az itteni Arany Oldalakat.
Erre késő délután visszahívott, szimpatikus, idősebb hang, meg is beszéltük, hogy ma 10 "körül" jön. S előtte majd rám csörög. Ah, 10 körül. Ez akármi lehet, de inkább 3/4 11, ahogy itt szokásos. Vagy dél. Elpakoltam a boiler elől - szűk kamránk falán van - s vártam.
Fél 11-kor érkezett két ember. Nem volt megelőző hívás, csak csengettek. Az idősebb Anthony és a fiatalabb, rengeteg hajjal rendelkező John. Aki a "gas man". Próbáltam magabiztosan megmutogatni a dolgokat, s nem hangosan felnyeríteni, amikor csak úgy tudtuk becsukni a bejárati ajtót, hogy hátraléptem a nappaliba, s ők intimen egymásnak szorultak az előszobában. (Szűköcske ott a hely.) Anthony elmondta, hogy a gázos készülékek szakértője ez a John, és a maga részéről a további egy órát a velem való csevegéssel töltötte ki. Témánk volt számos, még kiadó konyháról is kérdeztem, ajándék sütit is nyomtam a kezébe, főleg azután, hogy közölte, Malikával való ismerettségemre való tekintettel kiszállási díjként csak 80 eurót számít fel. A 100 helyett. Még jó, hogy V. mesélt egy-két dolgot Malikáról, így még anekdotázhattam is "közös" ismerősünkről, akit egyébként csak egyszer láttam, egy kissé párás autóablakon át.
John eközben hangtalanul dolgozott, kicserélte a boiler termosztátját, megszüntette az egyik, örökké hideg radiátorunk "air lock"-ját, és megcsodálta a fürdőszobai radiátor elhelyezkedését, mert mondtam, hogy távlati tervünk egy törülközőszárító felszereltetése lenne, hogy ne folyton a hálóban száradjanak a törülközők, mint egy menekült szálláson. Tanácsot kaptam még a kerti ajtó szigetelését illetően, erősen próbáltak rábeszélni az egyes radiátorokat szabályozó csapokra, és közölték, hogy mindenképpen szervizeltetni kell a boilert (ezt tavaly elmulasztottuk). S hogy ők ezt jó áron... - nyomta a meggyőző szöveget Anthony - sokkal kevesebbért, mint a Bord Gais (az itteni gázszolgáltató)... és ha gondolom, adnak árajánlatot a törülközőszárító felszereléséhez... de ha majd hívom őket, akkor egy füst alatt kellene mindent elintézni. S hogy most akkor az egész termosztátcsere és radiátor szerelés 150 eurómba kerül, mert Malika ismerőse vagyok, és ő, mármint Anthony szeret gondot viselni a klienseire.
Végül is szavam ne legyen, hiszen pár éve egy csapon lévő o-gyűrű cseréjéért fizettem 100 fontot (!), így próbáltam azt mondani magamnak, hogy jól jártunk. De - s ez szerintem sűrűn előfordul a csináld-magadhoz nem értő háziasszonyoknál -, folyamatosan úgy éreztem magam, mint egy kis hülye. Mindig zavarba tudnak hozni az ügynök-szöveggel. Annyira nyomult, hogy szereltessük fel azokat a szelepeket vagy miket a radiátorok végére (lám, még azt sem tudom, azokat hogy mondják magyarul), s noha kedves volt, és meggyőző, én folyamatosan úgy éreztem, hogy ezt a nyomulást hárítanom kell, érveltem azzal, hogy majd az uram dönt, mert ő a "money man", s az uramé az utolsó szó.
Ennyiben maradtunk, barátsággal elváltunk egymástól, számlát nem ajánlott fel, nem is kértem, s csak amikor elmentek, jutott eszembe, hogy a konyhai csapra csak futó pillantást vetett.
Nincs mese, elő kell vennem azt a DIY-könyvet...
(S igen, valóban ennyire irigylésre méltóan eseménytelen és nyugis az életem, hogy egy vízvezetékszerelő látogatásáról ennyit tudok írni. Mondtam, hogy szerencsés vagyok.)
Megjegyzések
Magyarul termófejnek hívják azt a hőmérséklet szabályozó csapot, amit a radiátorra szoktak felszerelni, de ha folyton hideg van a lakásban, akkor ettől se lesz melegebb. Ez inkább csak arra való, hogy ha az egyik szobában rendszeresen sokkal melegebb van, mint a többiben, akkor ezzel le lehet szabályozni. De ha gyenge a kazán és nem bírja kifűteni a lakást (mint az ír házakban általában), vagy rosszul szigetelnek az ablakok, akkor feleslegest thermófejet venni.
A radiátort tök egyeszerű légteleníteni, ezt én is Írországban tanultam meg, mint ahogy azt is, hogy "radiator key" a neve annak a kis micsodának, amivel ki lehet nyitni a radiátor hátán a légtelenítő csapot. (Nem emlékszem már, hogy magyaráztam el a DIY-boltban, hogy mit akarok, de azt tudom, hogy nagyon sokáig kerestem.)