"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Ha a feleségedet boldoggá akarod tenni, vegyél neki egy szexi powertool-t... ... mondtam a férjemnek, miután először használtam azt az elektromos kéziszerszámot, amit hónapokkal ezelőtt vett nekem. Valahogy úgy esett, hogy már két, különböző méretű készlet is van a lakásban (s egy régi, ami a háziúrról maradt ránk), de tegnap - végre itt az alkalom! - használatba vettem az enyémet. A végére már csípőből váltottam benne az akksit, rutinosan kapkodtam el a csúcsáról a csavarokat, és közben nevetve élveztem a hatalmamat a máskor kínszenvedést jelentő csavarok felett. Mert igen, segítségével egy új, eddig ismeretlen világ nyílt ki előttem. Mindent meglazítandó csavarnak láttam a munka végére. Öröm volt vele dolgozni. Le tudtam szedni a polcokat, szétszedtem a fiókjaimat, amiben a kiszúrókat tartom, a könyebb mozgatás végett, szétszedtem (mert szét kellett) a munkaasztalomat, s utána nagy lelkesen még a beépített szekrény ajtóinak is nekiálltam. Ebben aztán már V. segítségére szorultam, mer...

Bedöglött a mosógép. 20 éves volt tavaly, jól bírta, egyszer kellett csak valami kiakadt dob tartószerkezet (vagy micsoda) miatt szereltetni, soha más probléma nem volt vele. Most azonban nem volt hajlandó elindítani a programot, vagy újraindításkor abbahagyta a közepén, s később lassan utántöltötte magát, annak ellenére, hogy már be sem volt kapcsolva.  Nosza, netre fel, V. körbenézett, mi lenne méretben megfelelő (mert ugye, be kell passzoljon a konyhapult alá, szélességben, mélységben). Külön szerencse, hogy van a városban egy nagyobb PowerCity, ahol volt is a kinézett gépből. Még aznap délben eldőlt, melyiket vesszük meg, öt perc autózásra van a bolt, megrendeltük, beszereléssel együtt. Nagyon jó érzés volt ez, megjegyzem, hogy nem kellett ceruzavéget rágva összegeket tologatni, hanem eldönthette az ember, hogy az neki kell, s megvehette. Kiszállításkor utolsók voltunk a sorban, már sötétben érkezett a gép. Az (ír) szerelő igen elcsodálkozott a régi gép korán, és megmosolyogta ...

Az úgy kezdődött, hogy én - a kis arrogáns, nyikhaj porbafingó, a divat szerint "New Irish"-nak titulált, állampolgársággal megajándékozott bevándorló -, le találtam angolozni az egyik piaci kollégámat. A pillanat hevében, viccből, de utána muszáj volt magyarázkodnom, elnézést kérnem. A bocsánatkérésemet elfogadta egy mosollyal, oda se neki, mondta, ő valóban Angliában született, de írnek vallja magát. Aztán, ahogy tovább folyt a beszélgetés megemlítette, hogy végül is, hozzá szokott ő ehhez az angolozáshoz, mert a dédnagyapja egykoron Anglia miniszterelnöke volt. Majdnem eldobtam a teámat (szigorúan tejjel higítva, haha), mert bocsánat, hogyan? Sok érdekes dolgot meséltek már piaci kollégák, az idősebbje, mert volt akinek a férje Malájziában gumiültetvényt vezetett, volt, aki valami angol gyarmaton kíséret nélkül hajóra rakta a hatéves kisfiát, hogy utazzon a bentlakásos suliba Angliába (ez talán ugyanezzel a hölggyel történt), volt, aki büszkén vallotta, hogy ő még a Blitz ...

Ma van az ún. Blue Monday, szomorú hétfő, január 16., egyfajta kitalált "ünnep", utazási irodák marketingfogása, hogy nyaralásuk lefoglalására bíztassák a téli sötétségbe belefáradt embereket: elnyerte az év legdepressziósabb napjának címét. Az időjárás úgy döntött, hogy ennek ellenére legyen világos, szl- és esőmentes nap: szépen sütött a nap, de piros orral és kabátujjba mélyen behúzott kézzel sétáltunk. Depressziósnak nem találtam, de a laza vasárnap után semmihez nem volt kedvem, egy próbakenyér összerakásához is úgy kellett magam erővel bíztatni. Kellemes meglepetésként új vevő jelentkezett reggel, béka formájú sütiket rendelt egy születésnapra, igen örültem neki, végre valami szokatlan.  A reggelek még mindig sötétek, nehezen kelek ki az ágyból. Jól esik átfordulni V.-hez, a meleg paplan alatt szunyókálni még egy kicsit a mellkasán. Körülöttünk az iskolába készülődés zajai: zúg a zuhany a szomszédban, Simona hangosan beszél a lányához, vagy telefonál valakinek, akinek a...