"...Or to be a place that has got To be forgiven for its faults."

Az úgy kezdődött, hogy én - a kis arrogáns, nyikhaj porbafingó, a divat szerint "New Irish"-nak titulált, állampolgársággal megajándékozott bevándorló -, le találtam angolozni az egyik piaci kollégámat. A pillanat hevében, viccből, de utána muszáj volt magyarázkodnom, elnézést kérnem. A bocsánatkérésemet elfogadta egy mosollyal, oda se neki, mondta, ő valóban Angliában született, de írnek vallja magát. Aztán, ahogy tovább folyt a beszélgetés megemlítette, hogy végül is, hozzá szokott ő ehhez az angolozáshoz, mert a dédnagyapja egykoron Anglia miniszterelnöke volt. Majdnem eldobtam a teámat (szigorúan tejjel higítva, haha), mert bocsánat, hogyan? Sok érdekes dolgot meséltek már piaci kollégák, az idősebbje, mert volt akinek a férje Malájziában gumiültetvényt vezetett, volt, aki valami angol gyarmaton kíséret nélkül hajóra rakta a hatéves kisfiát, hogy utazzon a bentlakásos suliba Angliába (ez talán ugyanezzel a hölggyel történt), volt, aki büszkén vallotta, hogy ő még a Blitz ...

Ma van az ún. Blue Monday, szomorú hétfő, január 16., egyfajta kitalált "ünnep", utazási irodák marketingfogása, hogy nyaralásuk lefoglalására bíztassák a téli sötétségbe belefáradt embereket: elnyerte az év legdepressziósabb napjának címét. Az időjárás úgy döntött, hogy ennek ellenére legyen világos, szl- és esőmentes nap: szépen sütött a nap, de piros orral és kabátujjba mélyen behúzott kézzel sétáltunk. Depressziósnak nem találtam, de a laza vasárnap után semmihez nem volt kedvem, egy próbakenyér összerakásához is úgy kellett magam erővel bíztatni. Kellemes meglepetésként új vevő jelentkezett reggel, béka formájú sütiket rendelt egy születésnapra, igen örültem neki, végre valami szokatlan.  A reggelek még mindig sötétek, nehezen kelek ki az ágyból. Jól esik átfordulni V.-hez, a meleg paplan alatt szunyókálni még egy kicsit a mellkasán. Körülöttünk az iskolába készülődés zajai: zúg a zuhany a szomszédban, Simona hangosan beszél a lányához, vagy telefonál valakinek, akinek a...

Amikor a piac felé autóztam múlt szombaton, megcsodálhattam a Wolf Moon-t, az év első teliholdját. Szép reggel volt, mögöttem jött fel a nap, előttem az egyre világosodó égen a hold... nagyon szép volt a látvány. Az első piac igen csendes volt, csak csordogáltak a vevők, sok sütim megmaradt, de a kenyér/krumplis buci így is mind elfogyott. Nagyon-nagyon lassan múlt az idő, kávézni is kevesen ültek le, csak lézengtünk. Jobb híján a szemközti domboldalt bámultam, ahol egyre csak emelkednek az újonnan épített házak favázas tetejei a fák felé. Azt reméltem, hogy a sok új ház/lakás lakói majd eljönnek a piacra, de nem ugrott meg a látogatottság. Fogynak a régi vevők, a kiöregedtek, s alig jön helyettük új. Egyik tagunk szerint nem vagyunk elég "trendi" az újaknak, s mióta Paddy, a farmer kilépett (s nemrég sajnos, meghalt), nincs aki zöldséget szállítson, s a helyi zöldség igen nagy vonzóerő volt. Kellő izgalommal készültünk az Annual General Meeting-re, ahol a tagság megszavazta ...

 ... december 31-e és elseje közé. Amikor meg lehetne emészteni  a sokkot, hogy jé, véget ért az év, kezdődnek a szürke hétköznapok (miért is szürkék?), mindjárt itt az új munkahét, vége a hejehujának, a lazulásnak, lehet nézegetni az ünnepek közti napokra tervezett, el nem végzett feladatok listáját, nem kis  bűntudattal, s kicsit rákészülni az elsejére. Hogy kicsit könnyebben menjen a naptár fedőlapjának felhajtása (idén is kojotos ), mély sóhajjal, akkor elseje van, kezdődjék. Kellene valamivel több átmenet. Ezért is csodálom kedvenc kávézónk, vendéglőnk, bárunk, vagy minek nevezzem olasz tulajdonosait, akik Szilveszter este 6-ig nyitva voltak, s vasárnap reggel 10-kor nyitottak, mit nekik Szilveszter, vasárnap, ott állnak a pult mögött. S jól is tették, folyamatosan jöttek az emberek asztalt keresve, míg ott voltunk. Tegnap még a Szilveszterről maradt finom fehér bort szürcsölgettem, rengeteg újévi jókívánságot olvasgattam, kicsit overwhelming volt... A karácsonnyal e...