Utazunk!

Hamar elszaladt a hét, munka volt bőven, s még nincs vége. V. ma jött haza Torontóból, reggel 5-kor, úgyhogy a szokással ellentétben már tegnap este megsütöttem mindent, amit szombat reggel szoktam, hogy friss legyen, de így sem volt panasz rájuk. A reptéri futam után még sikerült visszabújni az ágyba, s aludni egy jót piac előtt. Egész nap esett, minden vödör tele, Mantzi is vizes bundával jött reggelizni. Reggeli sétáim elmaradtak, utálom, hogy sántítok és lassan tudok csak menni, pedig a friss levegő jót tenne. Ehelyett emelgetem a súlyokat, nyögök, és utálom magam, hogy ennyire lötty vagyok.

***

Még jó, hogy V. ilyen korán érkezett meg, mert ebédidőben gyanús csomagot találtak a 2-es terminálon, s kihajtottak mindenkit, míg a bombaszakértők biztonságosnak nem nyilvánították a gyanús csomagot. Az izgalmak nem értek véget, ugyanis holnap kora reggel megyünk Berlinbe, barátnénknak drukkolni a maratonon. 55 ezer induló, óriási felhajtás, sokszorosára duzzadt szobaárak... Nemcsak az írek tudnak nyerészkedni a nagy megmozdulásokon, úgy tűnik, ez minden hol így van. 

Először és utoljára 49 éve voltam Berlinben, amikor még közelébe sem szabadott menni a Branderburgi Kapunak. 10 éves voltam, s a Kapu közelében lévő padon elhagytam a kölcsönbe kapott útikönyvet, amit ma is felemleget néha apám. Természetesen csak a kelet-német oldalon mozoghattunk. Szüleim később többször is voltak Berlinben, anyámnak van kedves emléke a múzeumból, ahol a fal lebontásának állítottak emléket, s - amikor egy kiállított tárgy kapcsán - kiderült, hogy anyám magyar, sőt, soproni, sőt, ott volt azon a bizonyos Páneurópai Pikniken, ott nagyon köszönte neki egy őr, hogy anno Sopronban átengedték (áttörtek...) a kelet-német "turistákat", mert neki is volt az átmenekülők közt rokona.

Apu küldte a listát, mit nézzünk meg, de nem lesz sok időnk, vasárnap csak Évire koncentrálunk, s ő már hétfő reggel hazautazik Seattle-be. Nekünk lesz másfél napunk ebben az érdekes városban, ahol egyik legutóbbi nagy könyvélményem, a Perfection játszódik. Aztán kedd este én hazarepülök, s munka, egy nagy megrendelés második fele, V. pedig megy Budapestre, apósomat látogatni, akit a legutóbbi kórházi tartózkodás és következményei annyira megbetegítettek, hogy olyan rosszul van, mint amikor V. kimenekítette a János-kórházból. V. vasárnap jön haza.

Szóval repkedős napokat élünk, de ezután nincs utazás, legalábbis nekem. 

***

A sütemények megérkeztek épségben Sopronba, még a mai ünneplés előtt. Sokat gondoltam vissza, a könyvkereskedésre, barátainkra, a szőlőre, ami felfutott végig az épület előtt, s terem... a hangulatos kiülőre a bolt előtt... S a könyvekre, amelyeket onnan hoztunk. Angol könyvet már csak hangoskönyvben, vagy Kindle-re veszünk, mert nem férünk tőlük. Magyar könyv, az más részta, Sopronban, műr hazafelé jövet szoktuk beszerezni az az évi kötelezőt. Ezektől sem férünk, de ezek mégis más könyvek, ugye. Még a tavalyi halom sincs beosztva, kellene még polc...

A javaslatokat mindig elfogadjuk. Az ideiek kddig kettő tetszett különösen, Havas Juli: Papírbabák c. regénye és Reke Balázs Panelprogram-ja. Mindketttőt faltuk V.-vel. A Papírbabákba rengeteg téma van belesűrítve, de tetszett, mert adott némi képet arról, hogy milyen volt Erdélyben felnőni a 80-as, 90-es években. De elég sűrű regény, sokféle téma felbukkan, amit még lehetett volna részletezni. De legalább nosztalgiázhattam egyet: emlékszem még az egymáshoz közel épített magas lakótelepi blokkokra Kolozsváron, ahol egyszer aludtunk Gyimesbükk felé menet, a tömbök között pici kertecskék a lakóknak, szűk lakás, ahol vendéglátóink azzal a nagyon finom vaddisznókolbásszal fogadtak minket. Könyvkereskedő barátnőnk könyveket vitt egyházaknak, pici falukban álltunk meg, miután kellően megkente a magyar és a román határőröket, kit könyvvel, kit Mozart kuglival, a kilométer hosszú sorban való várakozás után. 

Jónak találtam még Gazda Albert Leningrád című könyvét is, a kárpátaljai gyermekkoráról, az én nemzedékem idejéből, ismerős érzéseket és dolgokat emlegetett fel. V. most Csáki Judit Cserhalmi Györggyel készült beszélgetős könyvét olvassa, nagyon tetszik neki, kicsit félt, hogy csalódást okoz.