Hidegebb

 A ma reggeli 4.5 fok meglepett. Jó, jó, fújt a szél, egész héten hűvös volt, de mégis... Heti utolsó sétámat tegnap 8 fokban tettem, s eszembe jutott, hogy kellene egy vékony sapka, amit az ilyen őszi sétákra használhatnék az egy centi hajamhoz, a kapucnit könnyedén leemeli rólam a szél, s izzadt nyakam köré hideg sálat kanyarít. (Ej, de költői vagyok.). Csak az összes ilyen 'one size fits all' sapka nagy rám, s nem igazán fogja a fülemet. 

Tegnap a reggeli hideg ellenére is csodás volt a kilátás a tenger felé, fent volt a nap, a láthatáron konténerhajók tartottak Dublin kikötője felé... de a nyugalmat és a táj szépségében való felhőtlen gyönyörködést az zavarta meg, hogy ha lejjebb néztem, egy öreg kőfal mellé húzódott, három sátorból álló hajléktalan - nem akarok tanyát írni - tábort lehetett látni. Ami tartósan ott van, már nem először látom. Városunk hajléktalanjai húzódnak ebbe a széltől védett zugba. Feljebb, a cliff walk kezdeténél is rendszeresen sátorozik valaki, s aligha jószántából. 

Egy rokonomat riogattam a housing crisis-szel, a szállások drágaságával, a szállodák pofátlanságával, amivel népszerűbb rendezvények idején a szobák árát emelik meg... S ehhez ott van több mint 12 000 hajléktalan, a több mint 90 000 ukrán menekült, mindnek egyre nehezebb szállást találni -  mintha írtam ezt volna már... Elég nehéz ezt elképzelni, ebben a magát jómódúnak tituláló országban. Valami nagyon súlyosan el van szúrva, hogy V.-t idézzem. Ha most kellene lakást találnunk, gondban lennénk. A választék parányi, ami van, drága... S a krízis ellenére is nagyon sok a bedeszkázott ablakú, lakatlan épület, itt a városban is van majdnem egy sor ház, amiben nem laknak. A kormány tervezi (haha) hogy büntetőadót szab ki a tulajokra, akik nem gondoskodnak épületeik felújításáról, kiadásáról. Emlékszem, ismerőseim egy ilyen nem is annyira leromlott házat akartak megvenni, s felújítani, bankkölcsönből, az ügyes kezű férj megcsinált volna majdnem mindent egymaga, de nem kaptak kölcsönt - mert túl keveset kértek... Agyrém.

A héten mostmáraztántényleg az utolsó piaci meeting volt egyik este, rövid volt és fájdalommentes. 19 tag jött el, bólogattunk mindenre, nem lesz több meeting, ami munka van még a jogi dolgok rendezése kapcsán, azt  a trustees intézi a nevünkben. Teljes felhatalmazást kaptak. Buzgón írtam az utolsó minutes-eket, de közben nem tudtam szabadulni a piac most már térdig érő gazzal felvert parkolójának emlékétől. Meeting után kis csevegés, teával, kávéval, aztán autóztunk bele az éjszakába. Utoljára jöttem sötétben és szakadó esőben haza az ún. hátsó úton, remélve, hogy nem ugrik elém egy őz, s közben borongtam azon, hogy egy ilyen örökkévalónak tűnő intézmény, mint a piac, hogyan tűnik el ennyi év után.

Ma az új piacra lejött egy házaspár, akik a kenyereimet keresték, ők is elhajtottak a régi piac előtt, s szomorúan nézték, hogy kint az Eladva tábla, de még nincs nyoma az építkezésnek, Meséltem nekik, hogy a vállalkozó építési engedélyét elutasították. Csodálkoztak nagyon, meg voltak győződve, hogy azóta már munkagépek tépik fel a gyepet, s nincs meg az épület, ehhez képest munkának semmi jele, s legutóbb egy kapucnis gyanús alakot láttam kijönni az épület mögül, remélem, nem vécének használják a hátsó gyepet. 

De beszéljünk inkább vidám dolgokról! Ma végre jól (jobban) ment a piac, a rozskenyereimet kovászosítottam, el is kelt mindkettő, s a virágmintás sütikből is jól fogyott, s eladtam a felét a dinoszauruszoknak. Ma egyébként a közeli hospice-nak gyűjtöttünk, aki kért, adomány ellenében kapott kávét, teát, süteményt, a szokásos 160-180 euró helyett több mint 900 jött össze. Én is csináltam a hospice logójával díszített sütiket, de az emberek inkább a krémes sütiket választották. Azért a sütikből is elfogyott a fele, s megcsodálta a hospice egy képviselője, aki beköszönt a charity event alkalmából. Nekem pedig megvolt az a jó érzésem, hogy dekorált lepkékkel, napraforgó sütikkel és ezekkel a logósütikkel hozzájárulhattam a rendezvény sikeréhez. Sokat szaladgáltam a konyha és a kávés pult között, tényleg nagyon sok ember eljött. S közben posztereken megemlékeztek a piac négy tagjáról, akik tavaly hunytak el, s ha jól hallottam, némelyikük a hospice-ban töltötte utolsó napjait.

Vidám dolgok... Jó volt látni a nyüzsgést, kivételesen az eső is távol maradt, csak nemrég kezdett megint esni, és hozzá vadul fújni a szél. A hetem mozgalmas lesz, munkával teli. V. Cork-ba megy, gyűlik, nekem pedig van pár megrendelésem. Apránként betelik a naptár, s örülök ezeknek az apróbb megrendeléseknek, mert sok kicsi, ugye, sokra megy. S idén tényleg elkezdek készülni az ünnepekre korán, beüzemelem a fagyasztót, s amikor lehet, dekorálok. 

Az ünnepek közeledtét jelzi (az adóbefizetés papírmunkáin kívül), hogy a postaládánkba került egy brosúra, egy híres wicklow-i játékbolt idei ajánlataival. Átlapoztam, hátha találok benne sütiötletet, vagy kiderül, milyen karakterek mostanában a menők, a bébi Yodán, Barbie-n és a barna bőrű kis Hableányon kívül. Remekül szórakoztam, amikor felfedeztem, hogy a miniatűr konyhán (örök darab!) s a kis kávégépen (!) kívül lehet kapni egy egész tehenészetet, fejőistállóval, különféle traktorokat pl.  szénabálákkal, mindegyik pontosan úgy néz ki, mint az eredeti modell! 

Vehetünk lóistállót, lovakkal, trélert a szénabálákhoz, silózott takarmányhoz tárolót, ahogy kell, kicsi autógumikkal, mert minden farmer azzal nehezékeli le a takarmányt takaró fekete nylont, ugye? Mindez élethű műanyag formában, hozzá még a kicsinyítés arányait is megadva, feltüntetve azt is, milyen márkájú munkagépeket ajánlatos venni a farmhoz, hogy biztosan beférjenek az épületekbe. Ha kell, műfű tekercset is adhatunk mellé, vagy mintás játszószőnyeget, amin már be vannak jelölve az épületek helyei, ha nem tudná a gyermek, hogy hogyan építse fel a farmját. 

Ha belegondolok, hogy annak idején én öcsém kis matchbox-aival szüleim nappalijának mintás szőnyegét 'szántottam' fel, az volt a szántóföld. Alaposan rányomtam a kurta szálú szőnyegre az autót, hadd látszódjék, hol van már felszántva az a 'főd'... Nem volt ám ilyen menő műanyag farmom, élethű szénabálákkal, és kerítéssel, hogy szét ne fussanak a műanyag lovak... Csak a csíkos többszínű minták, s öcsém PlayMobil figurái, s a vára, ahová visszamehettem a 'traktorommal', ami valószínűleg valamilyen versenyautó modell volt. Már akkor is kitört belőled a kulák - mondaná férjem, a fővárosi. De ő nem ismeri a szép, ráérős (szőnyeg)szántás megnyugtató hatását!