Idén csütörtökre esett az Armistice Day. De csak vasárnap volt időnk kiautózni a német katonai temetőbe. Ahol már túl voltak a megemlékezésen. Pár srác üldögélt fent a temető felett, a dombon, a kereszt tövében, nagyon remélem, nem vandálok. Némán nézték, ahogy lent, a sírok között egy egyenruhás, mellkasán sok kitüntetést viselő ember papír nefelejcsekkel díszített kis fakereszteket rakott ki a sírokhoz egy német feliratú szövetszatyorból. Egy másik katonaruhás egyén a telefonját nyomkodta a kápolna előtt.
Köszöntünk, leraktuk a virágot H. Rumpf sírjához, álldogáltunk egy kicsit, s készült egy lopott fotó is a katona bácsiról, aki mosolyogva bólintott oda, amikor megérkeztünk. A német nagykövetségről jöttek. Már ott volt a koszorújuk az emlékműnél. De nem csak a nagykövetségéé, hanem például az ír haditengerészettől volt ott egy, trikolórral befont koszorú.
A kiültetett virágok megvoltak még a síroknál tavalyról, s ápolt volt a sírokhoz vezető köves út mellett a pár virágágyás is. Nagyon szép volt a környék, az egész völgy, a felhős ég ellenére: a rengeteg arany-barna-sötétzöld színű levéllel a fákon, a lehullott arany tűlevelekkel az út mentén, itt-ott a kertekben vöröslő japán juharokkal. Ködöcskék szálltak fel a dombtetők fölött, csendesen lapultak a farmok. Eszembe jutott a katonai temető, Arras külvárosában, mert elmentem megnézni, amikor jöttünk hazafelé: meglátogatni egy angol költő, a 39 éves korában, az I. világháborúban elhunyt Edward Thomas sírját. Azt a rejtett kis zugot három felől lakóházak és kertek közé szorult erdőcske határolta, s egy keskeny kis ösvényen lehetett odajutni, az irányvezető tábla szinte rejtve a kiváncsi szemek elől. Háromszor körbeautóztuk a környéket, mire megtaláltuk, akkor is csak azért, mert bementem egy éppen nyitva lévő gyógyszertárba, s egy - angolul valamicskét tudó fickó - tőmondatokkal és kézjelekkel elmagyarázta, hol találom a kis temetőt. Ott készült a fotó.
A temető egyik kapukővébe egy kis füzet, amolyan vendégköny volt berakva, be lehetett írni látogatásunk célját: nagyon sokan a költőt látogatták. De egy másik könyvbe is be lehetett jegyezni, ha meghalt valakink a háborúban katonaként, s a sírját keressük. Emailcím megadása kellett, majd írnak, ha megvan a keresett személy a nyilvántartásukban. Feltételezem, hogy hasonló könyv található minden angol katonati temetőben ott, Arras környékén is. Több ilyen kicsi, szántóföldek és farmok közé szorult angol temető mellett hajtottunk el azon a környéken, elég nyomottá tette a hangulatot.
Thomas természeti képekben gazdag, megkapó verseket, gondolatokat írt, rengeteget sétált, gyalogolt, sokszor csak ez segített mély depresszióján. (Egy, a gyaloglásról szóló igen megkapó könyvben ismerkedhettem meg vele, és a műveivel.) Akkor, októberi látogatásunkhoz ezeket a sorokat mellékeltem, egy őszi írásából:
"One standing on a bridge was seized by a Hylean shock, and wondered as he saw his face, death-pale, among the ghostly leaves below. Everywhere the languid perfumes of corruption. Brown leaves laid their fingers on the cheek as they fell; and here and there the hoary reverse of a willow leaf gleamed in the crannied bases of the trees."
(Autumn thoughts)
S itt van még egy kép, ennek a napnak az alkalmából, atyai őseim falujában készült, abból a csöpp faluból is sok férfi odaveszett a háborúkban:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése