... köszöntöttek tegnap a piacon: nagyon erős szél volt, ki sem nyitottuk az oldalajtót, amin át kellett volna felszolgálnom a kávét. Alig nyitottam ki résnyire, a szél vadul végigsöpört a hosszú termen, s hozta magával marékszám a leveleket - a hideg huzatról nem is beszélve. Így inkább odahúztam a felszolgáló asztalt a kávézó elé, s afelett adtam ki a kávét annak a kevéske embernek, aki inni akart. De így is fel kellett söpörnünk a rengeteg levelet zárás előtt, ami a fő ajtón át jött be.
Nem voltak sokan, elég sok sütim megmaradt, még azokból is, amiket mindig el szoktam adni. Ellenben az alma vajból már csak 3 üvegnyi maradt! Ma már listáznom kellett, miket fogok készíteni Karácsonyra, így hamarosan el kell mennem megvenni a szárított gyümölcsöket, hozzá a rumot és brandy-t, beáztatni a gyümölcsöket, összeszámolni, mennyire lesz szükségem... Jönnek a megrendelések szépen, nincs mese, a mézeseket már most el kell kezdenem sütni. Házpaneleket, legalább, azok szépen elállnak egy légmentesen zárt dobozban. Habkarikát is kértek a piacra, és örülnének nagy mézesházikóknak is. Végre fel tudom használni a rengeteg tojásfehérjét, ami a mélyhűtőben foglalja a helyet. Már néztem, bérelhetnék-e egy hűtőládát, de olyan drága, hogy inkább a légmentes dobozokat fogom beszerezni.
Hét közben megtisztelő megrendelést kaptam. Stephanie 100 éves lesz, s a lánya engem kért meg, hogy készítsem el a tortáját. Citromosat, citrom curd-del töltve, halványsárga cukormázzal vagy vajkrémmel fedve, tetejére ha tudok, rakjak egy vörösbegyet, és krizantémokat, mert ezek Stephanie kedvenc dolgai.
99 évesnek (Miss Hall-nak) már csináltam tortát, most végre lesz egy 100 évesnek szóló tortám is! Úgyis terveztem már, hogy csinálok Stephanie-nak néhány nyomtatott/dekorált süteményt az új géppel, ami az én ajándékom lesz, a torta pedig a családé.
Két új tagunk is lett az elmúlt egy hónapban, egyikük süteményeket süt, a másikuk mintás szövetekből készít előkét, telefontartót, meleg nyakvédőket kislányoknak - éppen időben az ünnepre. Amikor péntek reggel még sötétben szállítottunk, láttuk, hogy az út mentén lévő egyik bolt, ahonnan bérelni lehet rendezvényekhez evőeszközöket, bútorokat, már felállította a maga sötétvörös mű-karácsonyfáját, s a bolt utca felé néző fala tele apró fényekkel... A tévéből dőlnek a hirdetések, kéretlen emailek jönnek termékekkel, s a személyre szabott hirdetések bukkannak fel mindenhol, ahol az ember interneten jelen van.
***
Eddie a nyomtató alaposan megdolgoztatott minket. A kapott kézikönyvben hiába kattintottam a linkre, nem vitt el ahhoz az ingyenes szerkesztő programhoz, amivel a sütire nyomtatandó képet szerkeszteni tudnám. Volt kétségbeesés. Végül írtam mindkét vevőszolgálatnak, a német és az amerikai félnek is, s mindkettőtől kaptam végül egy kódot, amivel ingyenesen enyém lett a program. Előtte jó alaposan megvizsgálták, s tényleg nem az én hülyeségem volt, mert a link valóban nem működött. Óvatos duhaj módjára több sütit csináltam, mint a rendelt 10 darab, mert négyszögletesre volt szükség, hogy az Üzemtől kapott fotót (közepén a logóval) a sütire rá tudjam illeszteni. S eddig csak kerekre nyomtattam.
Arra mindeképpen jó, hogy halványan rányomtassam a sütikre a kihúzandó alakot, vonalakat.
A színek erősségén még állíthatok.
A siker nem volt teljes, de a nyomtatás alatt megtanultam, hogyan kell a sütit beemelő kart lassabb mozgásra beállítani, hogy ne billenjen le róla a sütemény, hogyan lehet a nyomtatófejtől való távolságot növelni, hogy ne verje le a fej a sütit a karról, s hogyan lehet a carouselt a cégtől kapható tartóba (vagy műanyag poháralátétekre) rakott, az átlagosnál kisebb sütik (vagy makaronok) nyomtatására használni. Mindjárt rendeltem is ilyen poháralátéteket, amelyeknek a hátulján koncentrikus körök vannak, ez segít a süti pontos elhelyezésében. A gép maga méri meg a süti két vége, vagy két oldala közti távolságot, s beilleszti középre a mintát. Csak ugye, sok beállítást magunknak kell elvégezni, így azért van hibalehetőség. Szerencsére a napokban a cég felrakott egy okító videót a netre, s azt végignézve már okosabb voltam a beállításokat illetően. De még mindig tanulni, gyakorolni kell...
Íme egy videó a gépről, ez talán megmagyarázza, hogyan dolgozik.
Természetesen nem áll szándékomban feladni a kézzel való dekorálást, de amikor fotót kérnek egy sütire, s mondjuk, ötven példényban, akkor Eddie lesz a nyerő. Ahogy apám fogalmazott, lesz favágás munka, és lesz művészi munka.
Első kísérletemre mondhatjuk, lehetett volna jobb is, de a megrendelő elégedett volt vele, szerencsére. A 10 jó nyomtatvány elkészítéséhez 6 sütin kellett kísérleteznem, ezt majd nullára szeretném csökkenteni. Az egyik felhasználó egy poháralátétre ragaszt papírt, s arra nyomtatja ki először a mintát, majd a süteményeket már erre a nyomtatott mintára helyezi rá, így biztosan megfelelő helyre nyomtat a gép. Ügyes ötlet, majd leutánzom!
***
Vénségemre fogszabályzásra fogok járni. A többi fogam mögött ferdén rejtőző egyik szemfogamat akarom lehúzatni a helyére. Eddig nem zavart a foghíj, de most, hogy rendbe tetettem a fogaimat, úgy gondoltam, ennek is sorra kell kerülnie. A doki nem biztatott, azt mondta, vagy le tudja húzni a fogam a helyére az elkövetkező 6 hónap alatt, vagy nem, mert összenőtt a csontommal. Csodás. Ha le tudja húzni, akkor a többi fogamat, másik fogsoromat is hozzápasszítja, mondjuk 1.5-2 év alatt, ha nem, akkor választhatok, hogy békén hagyom-e, vagy kihúzatom és implantátum kerül a helyére vagy korona. Beleborzongtam a lehetőségekbe, nekem az implantátum még mindig valahogy hihetetlennek és ijesztőnek hangzik, így ha nem mozdul, akkor inkább maradok foghíjas. Majd meglátjuk. Idővel minden ilyen dologhoz hozzákomolyodok, pár éve még eszembe nem jutott volna fogszabályzás, pedig lehet, akkor könnyebben ment volna a dolog. Kárhogy mindig utólag okos az ember.
***
Ma egyórás autózásra mentünk a környéken, kihasználva, hogy a tegnapihoz képest szélmentes és napsütéses volt az idő. Péntek reggel, még kora reggel beautóztunk a Powerscourt birtok behajtóján, s most emberek jelenléte nélkül fényképezhettük-csodálhattuk a csodás bükkfák színesedő leveleit. Egy, már golfozó párt láttunk csak, még 8 óra sem volt, de ők már ott húzták maguk után az ütőiket. Egészen más hangulatú volt most a behajtó, a sétálók, autósok, kutyasétáltatók tömege nélkül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése