Eddie és Halloween

Módfelett büszke vagyok magamra, hogy időre készen lettem az adóbevalláshoz szükséges Excel-táblázattal, s még nagyobb büszkeséggel állapítottam meg, hogy gyakorlatilag megdupláztam az előző évi profitomat. Igaz, hogy emeltünk árakat a piacon, de nem annak, hanem az extra kenyereknek és a mézesek sikerének volt köszönhető az ugrás. Kiváncsian várom, mennyi adót és mennyi adóelőleget kell majd fizetni a pandémiás év után. S aztán nem ártana ellenőrizni a liszt- cukor- és egyéb árakat.

***

Már éppen leírtam, hogy sajnos, Eddie, a nyomtató várat magára... Levelezésünkkor 5 napos szállítási időt igért a cég itteni képviselője, ehhez képest jött az email, hogy nagyon sajnálja, de csak novemberre tudja a szállítást igérni, mert, ahogy fogalmazott, s elhittem neki -, sorállás van a gépekért. Kértem, ne utalja vissza az árát, tartsa életben a rendelést, egyszerűbb, mint ide-oda utalgatni.

S mire leírtam, hogy jaj, késik, a héten váratlanul megérkezett! Még aznap elsiettünk érte, s hazahoztuk a nagy dobozt. Mivel egész héten nagyon sok munkám volt, nem volt időm foglalkozni vele. Csak an ún. sütiadagoló tálcát csomagoltam ki, ami egy súlyos, jókora fémlap, benne kis mélyedésekkel, amibe bizonyos mérethatáron belül lévő sütiket lehet rakni, s a gép erről a tálcáról veszi le a sütiket, húzza a nyomtatófej alá: egy tucatot, aztán lehet újra tölteni. Meglepően nagy, és súlyos darab, ha a nyomtatóhoz rakom, akkor elég nagy helyet foglal a gép.

Nevettem, mert még néhány mintasütit és egy adag cukormázport is csomagoltak a gép mellé. Izgalmas órák állnak előttünk, mire összerakjuk. Tartozik hozzá egy letölthető program is, amibe betölthetjük a nyomtatandó képet, motívumot, kiszámítja a nyomtatás költségét, számon tartja, mennyi festék van még a patronban, s eltárolja a végzett munkákat (az utolsó hármat). Tartozik hozzá egy több mint 90 oldalas, szintén a netről letölthető kézikönyv, úgyhogy lesz mit olvasni. Regisztrálás után ingyenes terméktámogatás meghosszabbított garancia... van itt minden.

Most már csak össze kell lőni a számgéppel és helyet kell neki találni, s indulhat a kísérletezés. 8 év alatt írható le az adóból, úgyhogy nagyon fogok örülni neki, ha lesz vele végezhető munka! Az Üzem már érdeklődött, mikor fogok vele elkezdeni dolgozni, hm...

***

A héten az Alfás csoport egyik tagja keresett meg, hogy tartanék-e sütős órát egy felnőttek esti iskolájában. Már korábban érdeklődött, hogy csinálnék-e ilyet, óvatosan hümmögtem, mert emlékszem, mennyire izgultam az Üzemben tartott óra előtt, s bár a november nekem már sűrű, de gondoltam, egy estés okítás azért még belefér. Aztán hamar kiderült, hogy ő öt alkalomra gondolt, alkalmanként 2.5 órán át kellett volna tanítani felnőtteket. Nekem egy este bőven elég lett volna, nem tudom a dekorálást, sütisütést stb. ennyi időre elnyújtani, hát még beszélni róla. Kiderült, azt remélte, a dekoráláson kívül mást is tanítanék, a sütés terén, éppen időben lenne Karácsonyra. Nemet mondtam, de nem volt gond, van még egy nő talonban, aki közelebb is lakik (innen egy órányira van az iskola) s aki alighanem gyakorlottabb is az ilyen óraadást illetően.

***

Újra visszatérek a trimmelővel vágott hajhoz, mert az a kedves fodrász, Andrew, aki olyan jól vágta a vékony, semmi kis hajamat, súlyosan megbetegedett, s mint írta, hosszú lábadozás van előtte. Agyhártyagyulladást kapott, lassú felépülés vár rá, ha minden jól megy, s felépül, csak februárban kezd dolgozni. Addig pedig visszatérek a centis hajhoz.

***

Tegnap olyan szép volt a vidék, ahogy mentem az utolsó októberi piac felé. Éppen jött fel a nap a felhők fölé, s mögülem világította be a dombokat, s a hegyoldalt. A piaccal szembeni fák már világos aranyszínűek voltak, mire felértem a két fokkal hidegebb faluba. Meg is álltam bámészkodni az épület előtt, nagyon szépek voltak a színek. Később, amikor a velünk szemben lévő régiségkereskedés kinyitott, s elkezdtek füstölni a kis kunyhó kéményei, a szél lenyomta hozzánk az ott égetett tőzegtéglák savanykás füstjét: teljesen olyan volt, ahogy az átlagember az idilli, kicsit ódivatú ír őszt elképzeli. Aranyló fák, piros ablakkeretes, ajtós kunyhó, a kéményekből kavargó savanyú, mégis kellemes illatú füst, gombák, és félig érett gesztenyék a fűben, még pirosló muskátlik az ablakban, mögötte a szelíden emelkedő erdős, zöld hegyoldal... Már csak pár birka kellett volna a domboldalra, az épület mögé, a domboldalra felfutó építési terület helyett.

A rádióban a halloweeni, bocsánat, samhain-i szokásokról beszéltek, hogy hogyan lett a marharépából kifaragott, mécsessel bélelt lámpásból egy USA-beli kanyarral narancssárga tökből faragott lámpás (avagy what did the Americans ever do for us), s az egykor a fényt házról-házra vivő lámpás hogyan lett az ijesztegés része. Milyen fontos az alma az ünneplés során (a halhatatlanság jelképe, mert aratás után, amikor kezd fonnyadni a kert növényzete, a pirosan fénylő alma örök életűnek tűnik). S hogy milyen közös játékokkal lehetett feldobni a fenyegető éjszakát. Jósoltak almahéjból: az almáról egy csíkban kellett levágni a héját, azt a vállunk fölött átdobni, s az az almahéj alakja utalt jövendőbelink nevének kezdőbetűjére.

A mogyoró a bölcsesség szimbóluma volt. Ezért is adtak még régen mogyorót és almát az ajtón dörömbölő trick or treat!-ező gyerekeknek (akik manapság édességet várnak inkább). Mogyoróból is lehetett jósolni: két mogyorót kellett egymás mellé tenni, közel a samhain-kor gyújtandó tűzhöz, egyik magunkat, másik szívünk választottját szimbolizálta. Ha a két mogyoró csendesen pirult a tűznél, jó jel volt, de ha szétpattantak a hő hatására, az bizony rosszat jelentett a kapcsolat jövőjére, jelenbelire vagy vágyottra nézve egyaránt.

A boltban ma is kapható an ún. barm brack (bairín breac, vagyis teában áztatott szárított gyümölccsel teli, sötét, kenyérsütőformában sült sütemény - persze, a modern korra szabva, teli figyelmeztető feliratokkal (CHOKING HAZARD!), amibe annakidején apró tárgyakat rejtettek el, s akihez az adott tárgy jutott, annak a tárgy megjósolta a jövőjét: a kis gyűrű házasságot, a rongydarabka szegénységet, a bab vagy pénzdarab gazdagságot, a borsó még egy évnyi agglegénységet/leányságot, a gyufa pedig boldogtalan házasságot jelentett. Ezeket manapság kis sütőpapírba tekerve rakják a sütibe, de csak gyűrűt és pénzt rejtenek el benne.

Emlékszem, olvastam egy könyvet, amely a babonás, két évszázaddal korábban élt, szegénységben nyomorgó írekről szólt, elbeszélve egy család nyomorát, amiben (többek között) nem találtak okot egy kisgyerek váratlan, bénító betegségére. Annyira dühített a szereplők babonasága, primitív látásmódja, hogy megutáltam szegény könyvet. Valahogy viszonyogtam tőle, az ott leírt szegénységtől, a babonáktól, a vajákos asszonyt (füvesasszonyt) gyanakodva figyelő falusiaktól, akiknek bezzeg betegség esetén jól jött ugyanennek a - máskor megvetett - nőnek a segítsége. Meg is szabadultam a könyvtől, csalódottan, mert az író első regénye nagyon tetszett.

Maradt néhány vicsorgó, vámpirfogú mézes emberem a piacról, szétosztom ma délután a kenyeresek gyerekei között. Aztán este besötétítünk, s reméljük, senki sem fog az ajtón dörömbölni, s halálra rémiszteni Mancit, akinek alighanem amúgy is megviseli az idegeit a petárdázás.