Eszképizmus

Amikor már a gyomrom szorul a számoktól és az előrejelzésektől, akkor menekülésképpen előveszem a térképet. Hol jártunk, mit csináltunk, jó visszanézni a Google Maps-en (vagy fotókon), merre jártunk mondjuk egy éve, kettő, három... Három éve Apu 75. születésnapjának ünneplésére a fagyos Bécsből Sopronba vonatoztunk, s másnap reggel csodáltuk a váratlanul leesett havat...  

A minap eszembe jutott a Princess Garden szálló, Tokyo-ban, s az is, hogy buzgón építettek mögötte valamit, s csodáltam az embert, aki egész nap egy piros bottal a kezében irányította a teherautóforgalmat az építkezéstől ki- és bejövet. S hogy amikor elsétáltam az építkezés mellett, csak néztem, milyen mélyre lenyúlnak az alapok. Mi lett ott? Irodaépület, parkolóval? Lakótömb? 

Most megnéztem, s mindjárt el is vesztem az internet bugyrában: Diana Court (Meguro) néven árulták a lakótömb lakásait. Elvileg 89 erkélyes lakás van benne 7 emeleten, amiből kettő a föld alatt, az autóknak/gépeknek van fenttartva. A tetején lévő lakásoknak tetőkert is jutott. Vagy fél óráig mazsoláztam a weboldalon az extrák és a félelmetes árért kínált dolgok között: parkolóhelyért külön kell fizetni, havonta kemény 357 eurónak megfelelő yent. Ugyanitt biciklitárolóért csak havi 3 eurót kérnek. A padlófűtéses lakás ajtaját kulcs nélkül nyithatjuk, csak a kis eszközt kell a beléptető rendszer érzékelőjéhez 2 m-nél közelebb tenni, vagy elegánsan lendíteni egyet a kezünkben lévő táskán, hogy észlelje. Egy kicsike lakás az épület menedzseréé... nem merem házmesternek nevezni.

Az épületen belül tágas előtér és levegős társalgó fogad, s - ahogy az online brosúra fogalmazott - hotelbeli (elegáns?) életérzést biztosítanak a hosszú, főleg sötétbarna és szürke színekben ékeskedő folyosók, amelyből jobbra-balra nyílnak a lakások. A helyi fogalmazás érdekes: a ház alapterületét elnyújtott rizsföldhöz hasonlítja. Eldicsekszik azzal, hogy a köréje telepített több, mint 2500 fával és növénnyel milyen jól illik a magát zöld városrészként aposztrofáló Meguro-ba. (S nem túloznak: Meguro utcáit keskeny sövények és járdaszélekre ültetett fák szegélyezik, s itt, a  szintén Meguro nevet viselő folyó partján csodás cseresznyefasor van, ami virágzáskor gyöyörű, s messziről vonzza a látogatókat.) 

Még kis tavacska is van az épület lábánál, s nem kétlem, aranyhal is kerül majd bele. Részletesen ismertetik, milyen fákat (felnőtt fákat!) ültettek az épület köré, milyen virágok és bokrok nyújtanak szempihentető látványt a nappaliban vagy az erkélyen üldögélő tulajdonosnak, s milyen virágok s növények virágzása jelzi az évszakok változását a bejárat előtti beültetett részen.

A szobáknak csak egyik oldalukon van ablak, ezért a nappali/konyha és a folyosó közti falon az ajtó melletti falrész keskeny üvegcsík. A képek alapján kiderül, hogy a lakásokat gyermektelen pároknak tervezték. Egy háló van csak, a széles napali egy térben van a kicsike konyha-résszel, s az ebédlőasztallal. De sok tárolóhely van, ügyes megoldásokkal: pl. a mosogató előtt keskeny fiókocska van, amibe ferdén egymás mellé becsúsztathatjuk a késeket. A fürdőben a kézmosó szekrénye alatt alacsony rés van, ahová betolhatjuk a mérleget. A szekrények belsejében rengeteg akasztó, amire felrakhatók a papucsok, nyakkendők, kis tartók, ahová berakhatjuk a lakás- vagy kocsikulcsot... Csupa jópofa, helykímélő megoldás. 

S persze, van remek fürdőkád és WC, a falon mindkettőhöz ultramodern kapcsolópanel, hogy beállíthassuk pl. a fenekünket mosó víz hőmérsékletét, Egy dolog, amit nem bánnék ide a fürdőbe. 

De ami a sok extra információ között a legérdékesebb, hogy milyen részletesen bemutatják, hogy milyen alapokra, s miből épült a tömb. Értem már, miért ástak olyan mélyre. Földrengésbiztos, beton alapok, rengeteg ábra a szerkezetről... Megadják, hogy tűzveszély szempontjából milyen besorolású területről van szó. Itt látnám ezt egy új lakótömbről, elcsodálkoznék nagyon. De a lakások méretéről érdekes módon nem volt infó, valószínűleg tovább kellett volna mennem, s írnom az ingatlanközvetítőnek. Azt is csak sok kattintás után találtam meg, hogy az árak kb. 54 és 90 millió jen között mozognak. Ami 460 ezer és 713 ezer eurónak fele meg... Jujj.

Az épületben 30 lakást valamilyen cserediákszervezet tagjainak tartanak fent, a többi eladó. Vagyis eladó volt, több mint egy éve. Azóta már laknak a függönyök mögött. Sőt, majdnem kész a mellette épülő újabb tömb.

Amin a legnagyobbat mosolyogtam, az a tömböt ábrázoló, vevőcsábító, "ahogy azt a művész elképzeli", építés előtti stilizált kép volt: azzal is jelezték, hogy dombra épült a tömb, hogy az ábra szerint a távolban látni lehet a Fujit. Talán a legfelső emeletről? A Fujit feltűnően nagyra rajzolta a kép készítője. Légvonalban kb. 100 km-re van. 

Olyan csábító húzás lehet ez, mint itt  a szigeten ragyogó, napsütötte kék éggel reklámozni az ingatlant... A szállóban ugyan kimentem a hegy felé néző, nyitott lépcsőházba, de onnan már nem lehetett látni semmit, mert ott voltak a hatalmas daruk az építkezésen. Ki tudja, hátha tényleg látni lehet, de csak úgy, ahogy az egyik általam olvasott blogon jelölte be a hegyet az ő kilátásukról készült fotón a blog Tokyo-ban élő írója: aprócska, elmosódott, szabályos kúpként, valahol a láthatáron, a reggeli szmog mögött inkább csak ott lehet sejteni, mint látni A hegyet.