A kormány kényszer-betegszabadság esetén (self isolation) segélyt biztosít, fizeti még a kisvállalkozóknak is a betegszabadságot. Wow. Egészen el voltam ámulva a hír hallatán. Remélem, ez majd menni fog akkor is, ha több lesz a beteg. Csak ne legyen! Jelenleg 24 van a köztársaságban. Északon 12. A HSE-nek félretett összeg 435 millió euro.
Mindegyre ez folyik a csapból is (hahaha), a gyakori kézmosás fontossága a legfőbb, amit mondanak. Nyomtatható figyelmeztető lapokat lehet letölteni az HSE (Health Service Executive) oldaláról, információhegyek, s végre, végre, lemondták a Szt. Patrik-napi felvonulást is, sok kisvároshoz hasonlóan Dublinban is. Most már megy a rutin: kézfertőtlenítés, amint hazaérek, bevásárlás előtt, után. Ha készpénzzel fizetek, főleg fontos ez, de legtöbben kártyát használnak, s a (jó esetben gumikesztyűs) személyzet is úgy pottyantja kezembe az esetleges visszajárót. Most már V. is a könyökébe tüsszög, ha éppen nem feledi, s most itthonról dolgozik, amíg csak lehet.
A piacon gumikesztyűt viseltünk, a mosogatógépet használtam mosogatás helyett, mindegyik wc-ben volt fertőtlenítős szappan, s a pulton kézfertőtlenítő. Éltek is vele a vevők. Többen megjegyezték, hogy a piacra szívesebben jöttek vásárolni, mint a vásárlókkal teli szupermarketbe.
Ma találkoztam egy lehetséges klienssel egy kis kávézó/fonalboltban, ott is voltak fertőtlenítős szappanok. A Facebook-os Piacon sokan árulnak kimérve kórházi erősségű fertőtlenítőt, vagy kézmosót, s a helyi barkácsboltban várják az újabb maszk-szállítmányt. Készül a nép, az a fő. Ugyanakkor a gyógyszerésznél az előttem álló öregnéni ki volt akadva, hogy mi az hogy, az főleg az öregeket fenyegeti ez a betegség, fel volt háborodva, hogy ez mennyire fel van fújva, miért csak az öregeket?! A betegeket? Ő bizony nem fog erőlködni semmiképpen. A gyógyszerésznő biztos ismerte, mert nem erőlködött válasszal, csak megpróbált nem nagyon mosolyogni.
***
Tegnap tartottuk a szponzorainkkal az ünnepi vacsorát, amire lett volna két óránk, az előzetes foglalás szerint. (Az állampolgársági igényhez szükség volt fejenként 3-3 ír barátra, akik mondhatni felelősséget vállaltak értünk, s akiket szükség esetén a magas hivatal felhívott volna, hogy kifaggassák őket rólunk.) Barátnőm, régi munkatársam, Susan és a férje, Robbie, és barátnőnk Trish volt meghíva a vacsorára, köszönetképpen ezért az esetleges kényelmetlenségért.) De 8-kor, amikor elvileg szabaddá kellett volna tenni az asztalt, még a desszerteket ajánlotta nekünk a pincér. S voltak körülöttünk üres asztalok. Nem feltétlenül a vírus okozta lemondások okozták a félig üres vendéglőt, de a nevesebb helyek panaszkodnak, hogy sok a lemondás céges partik esetén, s jaj, mi lesz a turizmusból, vendéglátásból élőkkel. Ezután s talán erre válaszul jött a kormány segély-ajánlata.
Persze, poénkodtunk kézfogás és puszik helyett könyök-összeütéssel, vagy boka-összeütéssel, de végül csak meleg, baráti öleléseket és arc mellé adott puszikat váltottunk. S kaptunk ajándékokat is, nemvárt, s zavarba ejtően kedves meglepetéseket: egyedi kártyát, amit Susanék összes gyermeke aláírt, s az unokák nevét is ráírták, mint a tucatnyi nevet. Trish-től egy szép egyedi vázát kaptunk, s a kedvenc helyi kocsmánk képét, színes nyomaton, s hozzá egy listát, amelyben tesztkérdéseket tesz fel az ír életről. Utóbbin könnyesre nevettük magunkat, ideteszem, lefordítva talán nem jönnek át a poénok, főleg a vidéki élet gyöngyszemeire céloz, s mint mondta, válaszokat vár!
De a legnagyobb meglepetés egy szomszéd pár ajándéka volt, egy kristály tál. Róluk már írtam, a férfi pap volt, a hölgy apáca, s Brazíliában ismerkedtek meg egy misszióban, és ott házasodtak össze. Pár éve telepedtek vissza ide. Becsengettek egyik este, míg V. confcall-ozott, hogy szeretnének adni valamit az állampolgársági eskünk alkalmából. Néztem, foltos kötényben, tésztás kézzel állva az ajtóban, hogy tessék...? Nagyon megleptek. A nagy szám árult el, a közösségi kiskert jövőjét megtárgyaló, négy fő tartotta értekezleten kottyantottam el, hogy nem leszünk itthon az első kertészkedős napon, mert... Megjegyezte, s átjöttek gratulálni... Nevetve mesélték, amikor az ajándék kenyeret vittem nekik, hogy a férfi, Pat, brazil állampolgár, s a városházán kellett vizsgát tennie: felolvasnia egy passzust a törvénykönyvvől portugálul, majd lemásolnia egy fejezetet a könyvből... Ez volt a teszt!
Nekünk Trish nem hivatalos, de annál szórakoztatóbb tesztje jutott. Neki is ülünk valamikor!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése