Összefonódások

Már jó ideje olvasom Pappito blogját, talán már a kezdetektől, amikor még csak készültek emigrálni Új-Zélandra. Amikor idéztem őt, apósom rákeresgélt, s egyszer csak kapott egy üzenetet valakitől, akivel régen együtt dolgozott, s aki ismerte Pappito apját. Kicsi a világ, kicsi Magyarország!

Pappito ritkásan ír, de akkor igen érdekeseket. Egy Efi nevű kommentelőjének megjegyzése felkeltette az érdeklődésemet a kommentelő blogja iránt, abba is belenéztem. Efi mintha világjáró lenne, Ausztráliában töltött pár év után most Indonéziában élnek. Ő említette meg egy barátját, Pétert, aki gyalogosan bejárta Japánt északról délre, majd tavaly szintén gyalogosan bejárta Shikoku szigetét egy Gyula nevű barátjával (aki, miután megnéztem az Instagramját, kiderült, 10 évet töltött Dublinban, multiknál). Erről a Shikokun tett túráról tett Efi említést. 

Péter magánkiadású könyve igen klassznak tűnt, s ahogy néztem, nem volt számára újdonság egy-egy hosszabb gyalogtúra valami egzotikus (urambocsá' veszélyes) országban, mert pl. túrázott Afganisztánban. Könyvét a japán túra után/miatt rendeltem meg, főleg azért, mert első túrájának ihletője egy angol fickó volt, Alan Booth, aki gyalog szintén bejárta Japánt, a késő 70-es években, az északi csücsöktől a déliig, s erről egy (nekem kicsit szomorkásnak tűnő) könyvet is írt.

Alan Booth könyve nyomán néztem más külföldiek tollából való könyveket Japánról, s akadtam rá Alex Kerr-re, aki fiatal kora óta a japán kultúra rajongója, s ott is él. Lost Japan c. könyvében a különböző, eltűnőfélben lévő kultúrális dolgokat veszi sorra. Még a 70-es évek végén megvett egy elhagyott japán házat Shikoku szigetén, abban a folyóvölgyben, ahol majdnem 40 évvel később Péter is járt. Alex Kerr említi könyvében, hogy a legnehezebb számára a házának nádtetejét volt felújítani, s erről majd külön kötetben ír. Mit tesz isten. Péter nemrég említette Instagramján, hogy tavaly szeptember óta Kyotótól északra egy öreg ház nádtetejének felújításán dolgozik többedmagával, s új könyve majd erről és a ház történetről fog szólni...

Szép ív, nem? A rendkívül tetszetős könyvéhez, amit ma kaptam meg, a csodás fotókhoz és leírásokhoz azért kerültem, mert Pappitónál elolvastam valakinek az érdekes kommentjét... Ahogy írtam neki, néha érdemes elveszni az Internet bugyraiban, mert nemcsak bájos macskás videóknál lyukadhatunk ki...