A héten a postaládánkba került egy kétnyelvű, poszterként széthajtható - s általam, jómunkásemberként - a kamra ajtajára kifüggesztett nagy lap, amelyen angolul és írül fel vannak tüntetve az egyes szintek megszorító intézkedései. Amolyan egy pillantással felmérhető összefoglaló ez. A héten három, Észak-Írországgal határos megyét 4-es szintre raktak, mert a határ túloldalán is komolyodik a helyzet. Ott már az éttermek-kocsmák zárva, a Köztársaságban még kerthelyiségbe ki lehet ülni. Közben Ray egyre csak emelte a megrendelések számát, s hét közepén már Halloween-es sütiket is kért, aminek örültem, végre valami váltás a sok panda és mézes emberke után. Amikből ma rekordmennyiséget adtam el a piacon, ami megint óriási siker volt. Erről majd később.
Egyre mennek fel a betegszámok, s hiába mondogatják, hogy a legtöbben tünetmentesek, vagy enyhe tünteik vannak, azért az első 1000 felettinél felszisszentem. 30 ember van intenzíven. Szerencsére a halálozások száma (különösen a magyarországihoz képest) kevés, a betegek legtöbbje fiatal, s pl. Dublinban most esett némileg a betegszám, a nagyobb városok kerültek inkább reflektorfénybe. Újra felemlegették, hogy a - csak kimondom - szegényebb negyedek lakói között több a fertőzött. Ballymun, Mulhuddart, Tallagh... Talán mert ott inkább vállat rántanak az előírásokra? Kevésbé szociálisan érzékenyek az ott lakók?
A betegség terjedésének okait mutatja ez a táblázat. Úgy fotóztam ki újságból, kissé elmosódott, de talán olvasható. Alighanem okkal gondolják az emberek, hogy házibulik, partik okozzák a legtöbb fertőzést.
Távoli netes ismerősöm felesége megbetegedett, pár hete, s felgyógyulása után most újra visszatért a nehézlégzés, a fáradtság. Orvosi tanács? Maradjon otthon, pihenjen, nyugodjon meg (le), el fog múlni pár óra alatt. Pár óra alatt?? Milyen lehet kapkodva levegőt venni pár órán át s közben NYUGODTNAK maradni?
Volt megint maszkellenes tüntetés, s az internetes oldalak hozzászólói között talán egyharmad arányban akad, akinek most már tele a micsodája az egésszel, a többiek bíznak az előírások betartásában/betartatásában, de a rendőrségi blokádokat, ellenőrzéseket en bloc gyűlöli mindenki. Pénteken belefutottunk megint egybe, hazafelé: úgy tűnt, csak annyi kocsit állítanak meg, amennyi nem okoz fennakadást, a többieket - s megint, minket is - csak továbbhaladásra int egy másik rendőr. Lejöttünk a következő lehajtón, nem gond. A tortáját hét közben begyűjtő vevőm már eleve úgy indult neki, hogy tudta, hol az ellenőrzés, ő is lejött egy lehajtóval később. Maszkosan érkezett, s adta át a pénzt, s én a tortát, aztán pénz a dobozba került pár napra, majd kézmosás = biztonság.*
A rettegett C betűs szó mind gyakrabban emlegetésre kerül, ó, már csak ennyi hét karácsonyig, mi lesz a családi ünnepléssel. S az esküvőjüket tervezők is rettegnek, hogy mi van, ha a tervezett 100 fő helyett csak az a pár jöhet össze, ami engedélyezett lesz. Visszamondani a megrendelt kaját nyilván anyagi bukás, de legfeljebb néhány szeretett családtag és barát társaságában fogadnak egymásnak örök hűséget, s nem kell meghívni rá a xeroxgépkezelőt az irodából. Mondjuk ebben az országban, ahol az utolsó sokadik ági kuzin is nyilván van tartva, az ilyesmi esetleg nagy sértődést okoz, de talán ez a legjobb időszak arra, hogy az emberek egy kicsit belátóbbak legyenek.
Már megy a sírás, hogy jaj, a karácsonynak annyi, s ma hosszan kígyózó sort láttam a játékbolt előtt, tömve volt a parkolója, gondolom, minden szülő igyekszik megvenni most, amit lehet (főleg, hogy szezonközepi vásár is van), az esetleges lockdown beköszönte előtt. Egyfelől megértem, nyilván parádés karácsonyt akarnak a gyerekeknek, akik talán nem mindent értenek meg ebből a láthatatlan ellenséggel fenyegett világból, s stresszelnek, de ugyanakkor sose értettem a sokszáz eurós ajándékokkal járó felhajtást. Valahogy mindennek nagyobb felhajtást csapnak, s korábban kezdődik, itt a telepen is a gyerekes házak már Halloween-i díszben, felettünk is lóg egy múmia vörös betűs felirattal a hasán, műanyag lábfeje kopog a falon a fel-feltámadó szélben. Pókhálók, sírkövek, csonthalmok, pókok és koponyák köszöntenek az ajtókban-ablakokban, amikor kenyeret szállítok. Az egyiken vastag mávér csorog végig, öntapadós matrica formájában. A szupermarket húsos pultjánál érdekes a dekoráció:
A legnagyobb megdöbbenésemre ma már mince pie-t, az igazi hagyományos karácsonyi sütit is láttam a boltban. Szezonalitás, me arse.
***
Egy sütős ember szemével a néhány hetes leállás tényleg lutri, mert ha december elején nyitnánk újra a piacon, addigra késő lenne elkezdeni karácsonyi tortákat sütni. (Bár mondjuk az eddig használt receptemmel olyan torta készül, aminek nem kell hetekig érnie, persze, jót tenne neki.) Apropó, elkészültem a próbapéldánnyal, Mel receptjét használva. Nehogy ne csavarjak rajta azért, magamévá téve: citromhéj helyett narancshéj került bele, whiskey helyett brandyben (sokban!) ázott a gyümölcs, s ment még bele szárított tőzegáfonya is. Egy adagból kijön 3 kicsi torta, amekkorát igértem a telepieknek. Egy extra szeletet csináltam magunknak, hamar elfogyott, jó szeszes volt. Nem volt annyira sötét a tészta, mint Mel-é, de talán érleléskor sötétedik majd.
Szóval a piac ma is nagy sikerű volt. Hosszú sor állt nyitáskor, tele volt a parkoló elől és hátul is. Betty, az elnökünk mindenkitől (már aki hajlandó volt megadni) elkérte a telefonszámát, hogy szigorítás esetén, ha nem nyithatnánk ki, értesítsen minden érdeklődőt. Mert elvileg ma megszületett volna a kormányzati döntés az újabb lockdown-ról. Az itteni operatív törzs (NPHET) erősen javasolja a számok ismeretében az 5-ös szint bevezetését pár hétre. A kormány kézzel-lábbal tiltakozik, így ma délután a NPHET vezetői négyszemközt találkoztak a miniszterelnökkel, hogy győzködjék egymást, elővegyék a statiszikai számításokat, de még mindig nem született döntés. Egyesek a 4-es szinttel próbálkoznának, aztán ha az nem válik be, jöjjön az 5-ös, de az orvosok kardoskodnak a szigorú lockdown mellett. Lógunk a levegőben.
Van olyan piac, ami már öregedő tagjai miatt bezárt a múlt héten. Óvatosságból. Mi kitartunk. Sok vevő megjegyezte, hogy milyen remekül kialakítottuk a piac termeit, látják a folyamatos fertőtlenítést, s ők is hordják a maszkokat. Ma szóba került, hogy ha a Head Office azt mondja, zárjunk be (bár ételt árusító piacként talán nyitva maradhatnánk lockdown idején is) akkor esetleg folytatnánk-e tőlük függetlenül? Életben tudnánk-e maradni? Mennyi lenne a biztosításunk? A legtöbb tag, mint én is, már amúgy is regisztrált food business, rendszeres ellenőrzéssel. Érdekes volt ezt hallani, mert eddig mindenben fejet hajtottunk a Head Office akaratának, akkor is, ha nem tűnt nagyon ésszerűnek. S most hirtelen (talán a sok sikeres szombatnak köszönhetően) még a független működés is szóba került, nahát! Szerintem a lockdown-t is túlélnénk, most már megvan a rutin, a feloldása után azonnal fel tudnánk venni az ütemet, nem lenne gond, nem aggódom, bár voltak hangok, hogy egy újabb lockdown betenné nekünk a kaput, de látva az érdeklődést, a sok új arcot, szerintem ez nem igaz.
A hét végét Oktoberfest témájú sütikkel fogom tölteni. Nagyot nevettem, amikor befutott a rendelés, mert sokféle kiszúróm van ehhez a müncheni konyhaboltoknak köszönhetően. Valamint egy Instagramon bekövetett Japán iránt rajogó (japanológus) hölgy rendelt sütiket Londonból, amolyan próbaképpen. Látta a kimonó formájú sütijemet, beszédbe egyeledtünk, s végül megegyeztünk abban, hogy én sütök neki sütiket, ő pedig sokat fog posztolni japán kultúrtörténelemből, pl. a 72 mikroévszakról, amelyek egy-egy hetet takarnak. Nemrég elmesélte, hogy október 17-ig tartó mikroévszak a krizantém nyilásának-virágzásának évszaka.
A héten készült még egy make up torta egy tízévesnek (állítólag a tini lányok nagyon rajonganak ezért a James Charles nevű tévés-Youtube-os személyiségért, aki vad arcfestésekkel ejti rabul őket. Elnyílt a szemem, de a mama állította, hogy bizony, ezért a fickóért rajonganak a kiscsajok. A magyarországi "érzékenyítési" botrányokról jut eszembe, amit Eden, a torta címzettje mondott a fenti pasiról (aki meleg): Lányként sokkal szebb. S cseppet sem zavarja, hogy a pasi pasi, s nem lány, csak főleg nőként van kifestve, s úgyis viselkedik.
S készült még kísérletképpen egy kovászos tökkenyér, madzaggal átkötve kelt és sült, hogy felvegye a szép tökformát. Lehet, hogy csinálok párat a piacra Halloween-ra. A tökszár egy fahéjdarabka.
* Apropó, megvolt az első covidos álmom: valami francia múzeumban jártunk, csupa tágas márványlépcső, de egyik terembe sem mentünk be, s közben rájövök, hogy én vagyok az egyetlen maszk nélküli. Lázas keresgélés a táskámban, egyre növekvő izgalommal... kis rémület, hogy engem most kivágnak innen... maszkot nem találtam, de sikerült felébrednem. Weird times!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése