Önként

Jelentkeztem önkéntesnek. Nem ment minden körömrágás nélkül a dolog... mert azért az ember seggében benne van a zabszem, de segíteni is szeretne. A városka egyik ipartelepén működik a Meals On Wheels (Kaja keréken) konyhája, oda keresnek szükség esetére (értsd: betegség miatt kieső önkéntesek helyére) további önkénteseket. Lehetett választani a kajaszállítás és a konyhai meló között. Tekintve, hogy tájékozódásilag nem vagyok mindig a topon, s a "people skills"-eim se jók (bár small talking-olni tudok), a konyhai melót választottam. Ahogy írták, akár hetekig nem fognak behívni, attól függ, ki dől ki és mikor. V. borúsan megjegyezte, hogy a szállítást kellett volna választanom, kevesebb a kontakt, egy konyhában azért többen vagyunk. Mindegy már. Védőfelszerelést nem tudnak adni, ha van, hozzak mindent, köpenyt, kötényt, maszkot - kesztyűjük van és kézfertőtlenítő, s hajháló.

Maszkot most már aranyért sem kapni, vagy csak hetek múlva ígért szállítással, azzal a két sebészmaszkkal kell majd boldogulnom, amit egyszer nátha idején szereztem be. Egy doki azt írta, az is jobb, mint a semmi, s van még két könnyű körsálam, amit alkalmasint egymásba húzva fel tudok húzni az orromra... Majd a barkácsáruházat szemmel tartom, oda ígértek szobafestőmaszkot. Kötényem van, viszem azt a japán kötényt, amit Hiroko-n láttam, s én is rendeltem: hátul gombolós, ujjakkal, mint régen a gyerekek iskolai piszkolós köpenye, elől zsebekkel, rajongok érte, kényelmes, s véd minden oldalról. 

Meglátjuk. Úgy fogok hozzáállni, ahogy egyik barátunk javasolta: úgy kezeld a helyzetet, mintha fertőző lennél, s a többieket védd magadtól, ne magadat a többiektől.

***

A kenyérbiznisz belendült. Holnapra egy megrendelés van s egy élesztős teszt-kenyér). Szerdára már nem tudok több rendelést felvenni, 8 kenyér, 16 krumplis buci, betelt a hűtőszekrény. Van két család, ahol már a nagyszülőknek is tőlem rendelnek. Nőttem tíz centit!

***

Autós hétvégi kirándulásunk el lett halasztva. Pedig az idő remek volt hozzá, a napsütés jól esett az ember arcának, a macskákat sem láttam majdnem estig. Annyian mentek ki a friss levegőre az ismert autós kirándulóhelyekre, hogy a rendőröknek kellett kimenni az eltorlaszolt utakat megnyitni, az úton parkolókat elvontatni, s fogyelmeztetni őket a távolságtartásra... A Sally Gap-nél, Glendaloughban tömeges sétálók, a távolságtartásnak nyoma sem volt. Pedig éppen a minap írtam valakinek a világ másik végére, hogy meglepő módon jól viselkednek az emberek a sorálláskor... A bolt előtt lehet, hogy igen, de kint az erdőben megy a tömegnyomor. 

Így tehát nem mentünk sehová, hanem kötöttem egy nyúlhasat és -hátat, valamint megtanultam páros passziánszozni. 

Az utolsó két darab csokis bonbon a Bubó-tól, Barcelonából. Tavaly mindenkinek tőlük lett meglepetés ajándék, amikor mentünk látogatóba. Nem tudom, hogy lehettünk annyire erősek, hogy megmaradtak a dobozban. 

Aztán itt egy macskafotó, eléggé jól látszik rajta, hogy az egy fészekből származó két fióka mennyire más méretű. S nem, nem kakukkfióka az egyik :-) Balról Manci, jobbról Pocak. Félreneveztem őket, az biztos.

***

Helyzetjelentés: 906 beteg van, 17 az intenzíven. Meghalt a 4. beteg. 50 ezer (szak)ember jelentkezett egészségügyi pozíciókra. Az idős, egyedül élő emberek, vagy rászorulók külön telefonszámon kérhetnek segítséget. A WHO információi Whatsapp-on át is elérhetők, ahol a különféle álhírekről és félinformációkról is olvashatunk, tünetekről, a fertőzés terjedéséről stb. A hajléktalanoknak sikerült még több, ön-izolációhoz alkalmas szállást biztosítani. V.-nek és a többi alkalmazottnak meghosszabbították az otthonról dolgozási időszakát, de szerintem ő még azután is itthonról fog dolgozni. Már a növényeit is hazahozta.