Pár hete a munkások éppen akkor jöttek belül a lakásban mintalyukakat nyitni a plafonokba, amikor jött volna a higiénikus néni, így halasztottunk. Közben elment szabadságra, így csak múlt csütörtökön jött. Mért egyet a hűtőben, kikérdezett a vízről, megcsodálta a pulton éppen sütéshez érlelődő Állatkát, s meg volt lepve, hogy nincs benne élesztő, csak liszt és víz. "Nahát, érdekes, nem?" jegyezte meg. Kifogásolta, hogy a hínáros kenyerem céduláján ott szerepel, hogy hányszor több C-vitamin, és egyéb hasznos anyag van benne, mint egyes gyümölcsökben. Újságból másoltam ki ezt az állítást, de nem szabad így a cimkére írni, meg kell nevezni a forrást mellette. S tudni igazolni, hogy ez tényleg igaz. Később kaptam tőle egy brosúrát, hogy hogyan kell a termékre írni ezeket az állításokat. Aztán a tojás tárolásáról is volt kis beszélgetésünk: pár éve még a hűtőbeli tárolást kérték, most már nem kell, de ha egyszer hűtőbe rakom a tojást, onnan kivéve nem tanácsos sokat várakoztatni a sütés előtt a pulton. De nyugodtan tárolhatom őket a szép fonott kosaramban a polcon, hazahozatal után. Erről kaptam is egy egyoldalas ismertetőt.

Elmondta, hogy hiába szűröm a csapvizet Britta szűrővel, ha a városban megint vízforralási figyelmeztetést adnának ki, akkor nekem is forralnom kell a vizet, a Britta nem szűri ki az E. coli bacit. Kérdezte még, hogy rendszeresen cserélem-e a szűrőt, mert sokan azzal takarékoskodnak (mivel elég drága egy-egy ilyen kapszula), hogy nem cserélik rendszeresen.

A vajat - bár pasztőrizált - hűtőládában kellene hazahoznom a boltból, függetlenül attól, hogy az csak öt percnyire van innen. Mondta, hogy hiába pasztörizált a termék, ez az előírás.

Ha V. valamilyen fosós-hányós vírtussal beteg, nem süthetek, mert egy légtérben mozgunk. Kaptam egy kérdőívet, amivel ellenőrizhetem, hogy milyen megbetegedés esetén nem dolgozhatom.

Beszereztem azokat a nagy tekercs kék papírtörülközőket, amelyeknek a használatát javasolta, de legnagyobb bosszúságomra nem árulnak egy-egy tekercset a nagybaniban, hanem csak hatot, egybe csomagolva. Hova teszem még, nem tudom. Az új polcrendszerrel is meg volt elégedve, a nappali kis bemélyedésében. Ha nem kapok tőle további levelet, akkor az elkövetkező 2-3 évben nem lesz újabb látogatás.

***

Említettem, hogy járok úszni, hetente kétszer, reggel, amikor még kevesen vannak.  Legutoljára nagyon örültem, mert gyakorlatilag egyedül voltam egy duplaszéles sávban, nem kellett odafigyelnem senki másra, nem volt meg a másikba ütközés veszélye. Most már tudom, hogy egy óra alatt 60 hosszt tudok leúszni, az másfél km, s azt meg is érzem az izmaimban, nemcsak laza fürdőzésről van szó. Alighanem veszek majd éves bérletet, később, de most a tetoválás miatt még 2 hétig nem mehetek. 

Ez nem akadályozta meg V.-t abban, hogy egy újabb ajándékot adjon: egy okoskarkötőt. Azt mondta, ez majd motiválni fog arra, hogy többet mozogjak. Ez, ha éjjel-nappal a csuklómon hordom, és szinkronizálom a telefonommal, fejben tartja a napi mozgásmennyiségemet. Ki lehet szabni elérendő célokat, pl. 5000-1000 vagy több ezer lépést, ki lehet választani a végzett mozgásformát, én pl. majd az úszás mennyiségét fogom szemmel tartatni. Figyeli, mennyit és hogyan alszom (igaz, előtte a telefonon jelezni kell, hogy most volt villanyoltás, s ugyanígy be kell írni, ha valamilyen egyéb testmozgás végzését kezdem el. Beírhatom akár, hogy most kötni fogok, s akkor idővel tudni fogom, mennyi ideig tart egy-egy csipkesál megkötése). Értékeli az alvás minőségét, s figyelmeztet, ha nem aludtam eleget. Diszkrét ébresztője van, így szombaton már sikerült úgy kelni a sütéshez, hogy nem szólt fülem mellett a telefon, nem ébresztette fel V.-t, csak egy kis vibrálást éreztem a csuklómon. Be lehet állítani, hogy egy órás inaktivitás után vibráljon, jelezve, ideje felállni a kanapéról. Méri a szívverésem. Méri a ledolgozott (hahaha) kalóriák számát. Módfelett mulatságosan nézek ki most, mint egy igazi középkorú kezdő "gym bunny", tetkóval és okoskarkötővel, csak éppen az izmos lábszárú, lapos hasú testem nincs meg hozzá.De dolgozunk rajta... egy kicsit...

Most például mély levegőt véve kimegyek a kertbe (jajistenem, hol kezdjem??), s ott dolgozom, fél füllel a csengőt figyelve, mert várom a kerti asztalkát...

... S mert boszorkány vagyok, az ebben a percben meg is érkezett, hozta a mosolygós, kövér szállítóember a postásautóval. A frászt hozta az ajtó előtt hűsölő macskára, amikor lepakolta mellé a jókora kartondobozt.

Gazolásra fel!