Madárcsicsergős június

Félelmetesen gyorsan múlik ez a hónap. Munka rengeteg, jövő hétre már 3 tortamegrendelésem van, Star Wars-os (értsd: babrás) sütikkel, visszatérő és új kliens is akad, utóbbiakból három, hurrá. Tegnapelőtt alaposan megizzasztott egy felelőtlenül elvállalt, utolsó pillanatban beeső megrendelés. X ajánlott be, új vevő. Ilyenkor nehéz nemet mondani. Tucatnyi sütit vállaltam el, Beatrix Potter témájú születésnapra, egyéves kislánynak. (Igen, egyévesnek. Mint kiderült, nem lesz több gyerekük már, ki akart tenni magáért az anya, mondván: "This is my last 1st birthday.")

Beatrix Potter figurái édi-bédi állatok, felöltözve, minden angol (angolszász) kisgyerek életének részei. Kettőnek a neve ugrott be, bár nem emlékszem, hogy olyan nagyon jelen lettek volna anno a Walker családnál, ahol dolgoztam, de határozottan emlékszem a gyerekszobában egy műanyag edénykére, aminek aljáról Peter Rabbit nézett ki, kis kék kabátban. A másik figura egy kacsa, főkötőben, az ő neve Jemima Puddleduck. No, ezek ugrottak be, amikor felhívott a hölgy. Mint kiderült, fogalma sincs, melyik figurákat akarja, csak a téma adott, bármit szívesen fogad, tekintettel az idő rövidségére. Mint kiderült, még sosem látta a sütijeimet, jaj.

Hosszan Pinterest-kutatás és körömrágás után elhatároztam, hogy szégyentelenül lemásolom a londoni Biscuiteers sütijeit, az majdnem olyan, mint az eredeti rajzok, lesz ami lesz. Mi lett? Sokféle színárnyalat kikeverése, kétórás festegetés, ami inkább rajzolgatás, kicsit idétlenre sikerült dekorációk, de ő olyan boldog volt vele! Még el is mondta, melyik karakter melyik, most már a sünanyóka nevét is tudom, hurrá... S mondta, majd jön még sütiért, úgy legyen. Csak ne ilyenekért!

Ha valakit érdekel, íme egy mese Peter nyusziról, Judy Dench előadásában.

***

A Street Feast jól sikerült. Igaz, hogy az első órákban többször beköltözött a parti a fóliasátor védelmébe az átvonuló záporok elől, de a végére teljes erővel kisütött a nap, és így végül is jó véget ért a mulatság. A sütijeim igen nagy sikert arattak, nemcsak a kislányok, de a kis - és nagyobb (!) fiúk is ott tülekedtek, hogy maszatolhassanak a mázakkal. A 30 süti semmire nem volt elég. A későn jövők csalódottan kerengtek a fóliasátor hőségében száradó sütik felett, sőt, kisebb tragédia is történt: az egyik kislány - V. mesélte - majdnem sírva vette tudomásul, hogy a száradásra otthagyott sütijét megette valaki. V. vigasztalta (néha olyan jól megtalálja a megfelelő mondatot), hogy biztos azért, mert olyan szép volt a süti... Így kicsalt belőle egy mosolyt. 

Jövőre 60-at készítek. Az ötletet az utolsó pervcben LilaLoa remek oldaláról vettem, Kids Kits néven árulja őket: a sütik mintája vastag fekete vonallal van kihúzva, s a gyerekek, mint egy kifestőkönyvet, úgy tölthetik ki a mintákat a választott színekkel. Lepkét, strandlabdát csináltam, ezeket aztán lehetett színezni. A helyi újságtól kijött egy néni, aki végigfényképezte a Bray-ben rendezett 13 Street Feast-et, s én már reméltem, hogy lesz egy fotó a gyerekekről az újságban... Lett is, italozó felnőttekről, ráadásul a helyszínt is rosszul adták meg, eh...

Rengeteg új arcot láttam. Almazt, aki etióp, nagyon szép, ír a férje, Dubai-ból költöztek januárban a telepre. A gyerekei még most is a régi szobáikat emlegetik, mennének vissza. Azt hiszem, David a neve annak a lengyel férfinak, aki tiszteletreméltó méretű kolbászokat rakott a grillre, majd elmesélte, melyik lengyel boltban kell vásárolni Bray-ben. "Hetente háromszor jön friss áru Lengyelországból!" - mondta ujját felemelve. S kérés nélkül rakott a tányéromra egyet a kolbászokból. Remek volt, de majd szétdurrantam utána, mondom, nagydarab kolbi volt. De a boltba el fogok menni. Emlékezett Böhömre, s most is csak így emlegetett minket, hogy "maguké a sárga Fiat"... Most már rendszeresen használom tájékozódási pontnak a kocsijainkat, mert ilyen piros és ilyen sárga kocsija nincs másnak a telepen, haha, s akit eddig ez alapján irányítottam magunkhoz, nagyon köszönte, mondván, nagy segítségére volt.

Kisgyerekes párok jöttek, hozták a kajáikat, hamar körbeülték a nagy asztalt. A közös játékokból a foci és a sütidekorálás valósult meg, más nem, pedig az önkormányzattól valaki még játékokat is szerzett. A felettünk lakó szomszédnő folyamatosan a kisebbik fia után rohangált, egy perc nyugta sem volt szegénynek. Majd mesélte, hogy várják a harmadikat...

Háromféle sütit csináltam, nem volt maradék... Cserébe kaptunk salátát Orláéktól, mi csak pár hamburgert, és kukoricát vittünk ki sütni. S életemben először ettem grillezett pillecukrot! Milyen finom is az! Kívül vékonyka roppanós, karamellizált réteg, belül kissé folyós, édes... De mégiscsak cukor, úgyhogy erős voltam, megálltam egy darabnál, miután a gyerekek versenyt kiabálva magyarázták, nekem, a kezdőnek, hogyan kell helyesen grillezni.

***

Két hete elmentünk megnézni a Hokusai-dokumentumfilmet. Nagyon jó volt, megható, és csodaszép volt látni ilyen nagyban a képeket! Nem mi voltunk a legfiatalabbak a teremben, egy japán család gyerekei voltak azok... Csak a dokfilm műsorvezetője volt nagyon idegesítő. S végre lefoglaltuk a jegyeket, megyünk Londonba! Kiállításokra is megvannak a jegyek. Egy hétközbeni napot választottunk, mert a hétvégék gyakorlatilag már teljesen foglaltak. Alig várom. Ezúttal a London City reptérre érkezünk, nem kell majd Heathrow-ról bebumszlizni, mint legutóbb. Megpróbálunk egy közös ebédet vagy vacsorát leszervezni londoni ismerősökkel, de úgy tűnik, nem fognak ráérni. Remélem, s tudom, ez dögség tőlem, de nagyon remélem, hogy hűvös lesz, mert nem akarok megint csatakosra izzadva, fekete belsejű orral távozni a városból.

Addig is, egy Japánról szóló kulturális sorozatot nézünk a tévében, ami után egy-egy japán kézművest mutatnak be... Sokadik generációs kés- és kardkészítő család, szövőmesterek szerepeltek eddig... Más világ, nagyon. Sem a türelem, sem a szakértés ilyen fokát nem fogom elérni, soha, a saját területemen.

***

A ma reggeli kis esőcske után megint ragyog a nap, rohamosan melegszik odakint, sőt, mára sárga riasztást adtak ki, mondván, hőség lesz. Hőség! 28 fok! Szt. Iván-éjre, csodás. A madarak sokat járnak fürdeni, folyamatosan töltöm utána a kifröcskölt vizet. Nagyon bájosak, amikor borzasan, csapzottan felülnek a fákra tollászkodni! Most nem bánom a meleget, hamarabb száradnak a sütik. Ma szivárványosakat dekorálok, és köszönet-sütiket, tanároknak. 

A kertben minden burjánzik, ültettem Mimulus-okat, Willie-től vettem büdöskéket, sokféle szín és illat keveredik egymással. Az első eresztésű retkek szépen dagadnak, de legközelebb nem szabad ilyen sűrűn ültetnem őket. A második eresztés levélkéi kétcentisek már. Minden este csigaőrjáratot tartok, a napelemes lámpácskáim fényénél. Megint találtam egy tojásrakáshoz készülő csigát, még időben átsegítettem a kerítésen. Rakjon tojást máshol, sorry. 

A rezidens patkány pofátlanul jön-megy a fa alatt, a lehullott magokat felenni, fényes nappal, jól irányzott kődobásokkal sikerült már megrezzentenem párszor, de mindig jön. A fal alatt ásott át... A partin mesélte egy nő, az amerikai BethAnn, hogy ők - mivel a következő házsor utolsó lakásában laknak, s éppen a szomszédos régi, lebontott épület lassan évek óta eltakarítatlan romjaira néznek az ablakaik - rendszeresen hallják a patkányokat zörögni a romok között. S mivel az nem a telep területe, privát tulajdon, senki nem intézkedik a részünkről, pedig új management company vette át a telep kezelését. Megint... 

***

Új telefonom van. Szegény Nokia Lumiám így, kb. 3 évesen egyre sűrűbben adta fel a működést, így kellett egy új mobil. Motorola 4G Plus. Android. Egyelőre sokat bénázok vele, hiába állítottam át a nyelvellenőrzést, csak felülírja a szavaimat. Javasoltak már okító videó-sorozatot is, éppen az olyan 1.0-ás júzereknek valók, mint én. S persze, V. is segít, de nem ér rá folyamatosan tréningelni, mert van, ami még neki is új. De a csörgőhangot és a jelzéseket már beállítottam, most már csak meg kell szokni, hogy igen, az én telefonom cseng! Már fényképeztem is vele, de azt hiszem, a Nokia megmarad fényképezős telefonnak, a Motorola pedig kommunikációra... Hiába, előbbinek jobb a kamerája. 

Apropó, a PS kártyám még mindig nem érkezett meg... 6 munkanapot mondtak...