2016. szeptember 21.

Büszke "pék" kínai kisbaltával

Felvettek a Real Bread Ireland tagjai közé!!!

Már régen elküldtem a jelentkezésemet, de folyamatosan bizonytalankodtam, hogy szóba állnak-e velem egyáltalán... mégsem vagyok (a többi taghoz képest pedig főleg nem) egy jelentős pék, nem tudom az eladott kenyereim számát feljebb tornászni, s a technikai dolgokban sem vagyok annyira profi, s inkább sütikben vagyok jó... De tegnap megkaptam az értesítést, hogy 8 másik jelentkezővel együtt felvettek a listára, fent vagyok a weboldalukon, s máris kaptam értesítést a newgyedévi összejövetelekről, s a zártkörű Facebook-oldalukról.

Híztam két kilót, s körbeugráltam a szobát. Kétszer.


***

Vettem egy olcsó kínai kisbaltát a helyi kertészboltban, hogy majd azzal vágom össze az ágakat, kihegyezem őket stb. Életlen volt, kérem szépen. Felhívtam a boltot (mert csak itthon vettem észre a gondot, a csomagolás kibontása után), hogy van-e élesítő-szolgáltatásuk, sajnos, nincs (hm). A helyiek tanácsa alapján egy jobb szerszámboltba mentem be tegnap, de ott is elutasítottak, mondván, csak fűrészlapokat élesítenek, mást nem, mert az esetleges élesítés drágább lenne, mint maga a kisbalta... 

Hihetetlen.

Átfutott az agyamon, hogy esetleg körbeudvarolhatnám a hentest, de mivel nem voltam nála ezer éve, alighanem nem venné ki jól magát. Így inkább vettem egy fenőkövet, s tegnap élesítettem (valamennyit) a kisbaltán, internetes videókból kiokosodva, majd boldogan lebaltáztam az első ágat. Nem volt egy mestermunka, de ez is valami. Egy lépéssel közelebb kerültem a rendezett kerthez. Paul is leszállította a madárodút, amihez majd kell egy kis emelvény, mert kerekeken gurulót csinált, ne ázzon fel: magas száron ülő odú, alatta egy virágoknak való edénnyel.

Erre V. mondta másnap este, hogy gondolkodjak el, milyen lehetőségeink lennének, ha költözni kellene...

Miután túlestem egy villámgyors szívrohamon, részletezte, hogy mire gondol. A lakás két éve feleannyit ért, mint újkorában. Most, egy ugyanilyen (na jó, két négyzetméterrel kisebb) földszinti lakást az újkori árnál ötvenezer euróval kevesebbért árulnak, bár kint van rajta a Sale Agreed, az egyes weboldalakon még eladóként hirdetik. Egyszerűen nem hiszem el, hogy ennyiért valaki megvenné. Hogy két év alatt százezer eurót ugorhatna az ára. Aligha jobb, mint a miénk. De V. erősködött, hogy az árak mennek felfelé, kevés az ilyen lakás, s eljöhet hamarosan az az idő, amikor barátunk/háziurunk úgy dönt, ideje eladni a lakást, némi felújítás után. S akkor nekünk menni kell, ne érjen minket váratlanul. Legalább tudjuk, mire számíthatunk.

Nos, én tudom, mire számíthatunk, egész nap hallgatom a rádiót, a bérlők sirámait, az ingatlanlufi újrakialakulásának tanúja lehetek. Ugyan V. "nem sürgős"-nek ítélte a dolgot, újra szétnéztem az ingatlanos oldalakon... S kiderült, 500 euróval többért már kapnánk is egy valamire való lakást, igaz, kert nélkül, ugyanilyen falatnyi konyhával, egy vagy két parkolóhellyel itt Bray-ben, alig pár négyzetméterrel nagyobbat.

Én pedig itt kisbaltázgatok... s tavaszi növényekről, fészkelő kismadarakról álmodozom. De azért is meg fogom csinálni, ha másra nem lesz jó, talán a majdani eladási árat feljebb tudja nyomni egy kicsit.

3 megjegyzés:

Erika Antal írta...

Moni, először is hát hatalmas gratula a felvételedhez. Ilyenkor kérdezz meg engem, nekem pl. kétségem se lenne, hogy köztük a helyed :). És még egy a bejegyzés másik témájához, bölcs dolog előre látónak lenni, de ne felejtsük el kérem, hogy raktárra nem aggódunk :)

zebrina írta...

Most olvastam csak, gratulálok én is!!

Camelbird írta...

Gratulálok! .-)