2016. május 11.

"Megint jőnek, kopogtatnak..." (bocsánat)

A területileg kirendelt Environmental Health Officer (a.k.a. Ms. Franklin) előre bejelentett látogatását mindig kislista ellenőrzése és némi pakolás előzi meg. No és izgalom, az a fajta, ami minden, némi hatalommal rendelkező személy közelében beköltözik a gyomromba. (Ősi maradvány még, a hivatalokkal való hercehurcák idejéből.) Mivel kitartó faggatózásomra sem sikerült egyértelmű választ kifacsarnom belőle a múltkor, hogy a házi konyhámban mennyi süti/kenyér nem jelent még ipari mennyiséget, ezért minden, nagyobb mennyiségre utaló jelet eltüntetek a konyhából. Hiába olcsóbb a 16 kilós zsák liszt a nagybaniból, attól tartok, furcsállni fogja, így a polcra felkerül néhány két kilós. Kikerül onnan a rengeteg, egyébként tényleg nem használt tortaforma, tortát sem sütök már, gyakorlatilag Susan az egyetlen, aki rendel tőlem ilyesmit, a sütik mellé. A tojások beköltöznek a hűtőbe, sikkes fonott kosárkájuk - üresen - kikerül a kamrába. (Hogyan van az, hogy a boltban nincsenek hűtve a tojások, nekem pedig már hűtőben kellene őket tárolnom?) S mivel nem rajongok az általa javasolt pasztörizált tojásfehérje használatáért - túl sok van egy palackban -, egy doboz porított tojásfehérjét fogok venni, ami, ha jobban meggondolom, olcsóbb is lenne, mint a rendes tojás... de akkor mit csinálok a sok felgyűlt fehérjével... Tudom, gyártsak makaront, most, hogy Janka távozott a piacról, nem csinál senki ilyesmit. Az engedélyezett viaszosvászon terítőt évek óra nyúzom, fertőtlenítem, az is megvan...

A szívemnek kedves bio tisztítószerek mellett ott vannak az azonnal ölő, torokmaró, köhögtető tisztítószerek, ahogy elő van írva, mert ezeket kell használni sütés előtt. A cimkéim rendben vannak, rajtuk megjelölve az összes allergén, és az, hogy lehet, hogy csonthéjasokat, mogyorót tartalmaz kenyér, süti (mert az, ugye, van a konyhámban). A kis táblákkal sincs baj, amiket kirakok a piacon a kenyerek mellé. A tárolásra használt polcrendszerembe beleköthet, mert a legalsó polc nincs 20 centire a konyhakőtől, de talán nem lesz gond.

Egyetlen aggodalmam a kenyerek. Elvileg nem szabad a saját kajámat, és a kelő kenyereket közös hűtőben tartani, Hiába él Állatka külön polcon, ez gond lehet. S amire nem, és nem vagyok hajlandó, mert szerintem nonszensz: külön melegvizes tálnak kellene a mosogató mellett lennie, míg sütök, nem elég, hogy a fürdőben van tiszta törülköző és hideg-meleg folyóvíz, nem moshatok kezet a mosogatónál, hiába van ott szappan és törülköző és forró víz... Mert az a mosogató.

Szóval a kenyerek miatt aggódom kicsit, kötényem van, hajhálóm nincs (ellenben a hajam nincs 2.5 centi hosszú), a szállításra használt dobozaim műanyagok és persze, tiszták, és a hűtőben a hőmérő 4-5 C fok között áll. 

Jajistenem, izgulok.

***

Végre erőt vettem a lustaságomon, s tegnap este kapirgáltam a kertben kicsit. Sokat esik, minden szottyos volt, sáros. Átültettem ezt-azt, a kövek közül kikapirgáltam a gazokat egy új célszerszámommal: a Tesco a melegnek nem nevezhető időjárás ellenére megkezdte a kertészkedős, kertipartizós cuccok árusítását. Így jutottam egy L alakú kaparóhoz, kidobhattam a régi, nyeletlen kést, amivel eddig próbáltam (vagyis inkább nem próbáltam) kordában tartani a terasz kövei között feljövő pitypangokat és fűcsomókat. 

Alig kezdtem a gazolást, társamul szegődött egy vörösbegy, s egyre bátrabban szökdécselve jött közelebb és még közelebb, s kapkodta fel a mohacsíkok és fűcsomók alól előbukkanó férgeket. Dolgát megkönnyítendő, amit találtam, összeraktam neki egy kő közepére, aztán visszavonultam, hadd egyen. 

Újra feltűnt egy házi egér a kertben. Kellemes perceket töltöttem a megfigyelésével. Ezúttal a szomszéd felől érkezett, s a kerti kis fal mögül ki-kirohangálva begyűjtötte azokat a magvakat, amiket a madarak (többek között egy, az etetőhöz képest különösen nagy és kövér erdei galamb) kivertek az etetőből. Bájos, de mivel nem szeretném, ha ideköltözne, ezért elég nagy zajongást csaptam vélhető lakhelye környékén. Állítólag ilyenkor elköltöznek, s nyugodtabb vidéken nevelnek családot...

***

A közösségi kiskert igen szépen néz ki, pár gyümölcsfa még virágzik, s munkálkodásomnak köszönhetően meglódultak a mentanövények, a zsálya és a rozmaring. Nagyon helyes bab/borsóágyásokban nőnek a növények, de - ahogy Jonathan beszámolt róla -, a varjak máris csipkedik őket. Valami hálót kellene szerezni rájuk... Az epernövények virágoznak, azokra is kell háló... 

Bent, az időjárás által megviselt fóliasátor alatt az egyik ágyás szépen megtelt hagymával, petrezselyemmel, s e kapcsán kiderült, a korábban látott fura feliratú zacskóknak moldovai a gazdája: a telepen élő Vitalij volt az elkövető, s a feleségével kertészkedik. Jonathan szerint nagyon is érti a dolgát. S hogy szedjek csak a petrezselyemből, amennyit bírok. Így esett, hogy megint szárítottam teának való mentát, s ha már kínálták, friss petrezselymet fagyasztottam le fokhagymával keverve. S most már azt is elhatároztam, hogy megint csinálok bodzaszörpöt, ha nem is a piacra, de magunknak: nagyon jól jött a nyári íz, amikor tél közepén elővettem a lefagyasztott szörpöt a mélyhűtőből...

2 megjegyzés:

Camelbird írta...

:-)
Végre valami életjel :-)

Zsuzsa Gerleiné Varga írta...

Nekem is fel kellene ébrednem az"írói válságomból"...
Remélem, nem volt túl szigorú az ellenőröd