2015. november 23.

Gyesznóságok - frissített verzió

Kezd kialakulni a heti rend. Legalább hetente kétszer elviszem V.-t az irodáig, amikor szállítok az Üzembe, vagy ha nagyon pocsék az idő, amúgy csak kirakom a villamosmegállóban, Stillorgan-nél, aztán irány haza, visszabújás az ágyikóba egy órára. Hétfő a házimunkáé, vasalás film/tv mellett, porszívózás, ilyenek. A többi nap sütés.

Ma reggel ugyan kemény fagy fogadott minket, a kocsiablakok minden oldalon le voltak fagyva, de csak a villamosmegállóig vittem V.-t. Amikor jöttem vissza, éppen kelt a Nap, a dombok mögött vékony fénycsík világított, muszáj volt lefényképezni. Mire beértem a telepre, más világosodott. Hazaérve a ház árnyékolta félhomályos kertben kiraktam két marék madárkaját (a meztelencsigáknak ez az idő már tényleg túl hideg), aztán szundi. A múlt heti viharok után ma csendes nap volt, szemerkélő esővel, és tartósan felhős éggel, igazi novemberi borúval. Lehet, hogy ma beüzemelem a melegvizes palackomat...

***

Korábbi, magamnak tett ígéretemmel ellentétben meginvitáltam ismerőseimet, barátaimat, hogy "like"-ingolják a sütős Facebook oldalamat, s segítséget is kaptam, hogy többen lássanak. Ennek köszönhetően kaptam pár érdeklődő mailt, üzenetet, de igen keveset. Abból is csak egyből lesz megrendelés. Azzal vigasztalom maga, hogy a piac, és az Üzem ad elég elfoglaltságot, januárban pedig elgondolkodhatom azon, hogyan tovább. Jankát megtették head baker-nek a munkahelyén, igen szereti, s azt mondta nekem, ne aggódjak, nem lesz olyan bonyolult a tanoncság, mint ahogy képzelem. Mivel reggel 7-kor kezd, megint korán kelek majd, de nem bánom. Nagyon kiváncsi vagyok, hogyan dolgoznak! Van egy halvány elképzelésem, pékségekben tett látogatásoknak/kisfilmeknek köszönhetően, de az igazi majd az lesz, ha odatesznek egy pult elé, hogy na, tessék akkor formázni...

***

A héten nagy öröm ért. Zsuzsa, a gannai Bodzás Vendégháztulajdonosa (is) érdeklődött a kovászos kenyér sütése után, aminek a receptjét, a kelesztési/sütési folyamatát saját interpretálásomban már megírtam korábban. Most saját blogján megmutatta a kenyereit. Valami hihetetlenül jó érzés, hogy sikerült továbbadnom, amit tanultam! Hogy valaki más is alkalmazza, hogy másnak is kedvet csinál, hogy belevágjon...

Amikor a búcsúvacsorámon azt mondtam a főnökömnek, hogy sokat köszönhetek neki, nem hízelegtem, nem lódítottam: ő tette lehetővé, hogy elmehessek Bath-ba, s egy kurta hétig tanulhassak Bertinet iskolájában. Azóta is visszavágyom, s valahányszor a tőle tanult módszerrel suvasztom be a kenyeret a sütőbe egy kukoricadarával megszórt, Tescós, fém tortaemelő lapon (rendes péklapát el sem férne a konyhában, haha), nosztalgikusan gondolok arra a remek 5 napra. 

Főnökömnek köszönhetem, hogy megismertem remek termelőket, akiknek farmjáról/üzeméből származó, bio/egyedi módszerrel készülő termékeiket használtuk az Üzemben. S amikor más éttermek menüin visszaköszönnek az ismert nevek, csak vigyorgok befelé: ismerem őket, ettem a szalámijukból, a füstölt halaikból, sajtjaikból, urambocsá' még sütöttem is valami finomat nekik, amikor tőlünk rendeltek süteményt.

Így aztán a szokásosnál alaposabban elmélyedtem abban a cikkben, amiben Fingal Ferguson, a Gubbeen farm egyik tulajdonosa mesél termékeikről, munkájukról - külön kitérve a szalámikra, mert mostanság sok rossz szóval illetik az ilyen kolbász- és húsféléket, a WHO figyelmeztetése miatt. Engem és V.-t szalámival, chorizo-val, sonkával bármikor el lehet csábítani, márpedig a Gubbeen cég chorizo-ja nagyon finom. Számtalanszor ettem az Üzemben ebédre. Kéthetente jött mindig a szállítmány futárral, nagy dobozokban, tucatszám érkeztek a hosszú kolbászszálak. Szeretem a termékeiket, a profi brosúrájukat, a szép weboldalukat, amin bemutatják munkájukat, a sajtjaik különösen kedvenceim, főleg, amikor alaposan megértek már. (A Tesco-ban rejtélyes módon mindig csak a kemény, még enyhén éretlen sajtjuk kapható, ellenben a nagyobb karikáktól, amik az Üzembe érkeztek, azoktól csak komoly erőfeszítéssel tudtam magam távol tartani.)

Olvasom a cikket, a remek állattartási szokásaikról, lelki szemeim előtt már rakom össze egyik receptjükhöz a hozzávalókat, aztán jön a következő cikk, amely egy biogazdálkodót mutat be, aki disznókat tart, szintén Schull környékén, ahol a Gubbeen farm is található. S azt nyilatkozta az ember, s ettől döbbentem meg, hogy noha a sertés mindenevő, házi hulladékkal mégsem etethetik, ha a sertéshúst eladásra szánják. Mint nyilatkozta, egy krumplit odaadhat a disznónak, de ha már megfőzte, lehúzta a héját, akkor sem a krumpli, s a héja nem kerülhet a disznó elé... EU-s szabály.... 

Hihetetlen. S mesél tovább, milyen megkötések vannak, mivel etethetők a disznók, milyen antibiotikummal kellene tömni őket, ahogy mondta, mintha mindent elkövetne a magas hatóság, hogy színtelen, íztelen hús kerüljön a boltok polcaira. S megemlítik a trükközést a csomagolt húsra kerülő címkékkel is, mert nem mindegy, hogy a címkén "Produced in Ireland", or "Produced of Ireland" kerül... Az előbbi jelenthet külföldről behozott húst, az utóbbi valóban ír sertésből készült terméket takar...

A döbbenet után egy kis recept Fergusonék konyhájából:

Fokhagyma és chorizo leves hat főre

Hozzávalók: 

6 teljes fej fokhagyma, gerezdekre bontva, héjában
4 evőkanál olívaolaj
1 nagy vöröshagyma, apróra vágva
2 szál zeller, apróra vágva
egy kis csokor kakukkfű, levélkéire szétszedve
250 g Gubbeen chorizo (vagy spanyol chorizo) apró darabokra vágva
1/2 kiskanál édes füstölt paprika
1.5 liter csirkehúsleves
só, frissen őrült bors
kis maréknyi petrezselyemlevél, díszítésnek

A sütőt 180 fokra előmelegítem, a fokhagymagerezdeket két evőkanál olívaolajjal kikent sütőlapra teszem, s alufóliával letakarom, majd 20-30 percig sütöm a forró sütőben, amíg meg nem puhulnak. Lehűtőm, majd kinyomom őket a héjukból és pürésítem őket.

A maradék olajat egy vastag aljú lábosban közepes lángon felmelegítem, beledobom a hagymát és egy csipet sót. Öt percig kevergetem, majd hozzáadom az apróra vágott zellerszálakat és a kakukkfű leveleket. Még öt percig főzöm, majd kissé nagyobb lángra teszem, s hozzáadom a chorizo-t is. Pár percen át addig főzöm, amíg a chorizo darabkák oda nem kapnak egy kicsit, s kiengedik az olajat. Rászórom a paprikát, elkeverem, majd belekeverem a fokhagymapürét és a csirkehúslevest. Forralni kezdem, aztán kis lángon főzöm 15 percig. Ízlés szerint sózom, borsozom. Tálaláskor apróra vágott petrezselymet szórok a tetejére. A kovászos kenyeremből egy jókora szeletet vágok mellé. Ha nagyon meg akarom adni a módját, a fokhagymás olajból csöpögtetek vagy a leves, vagy a kenyérszeletek tetejére...

Figyelmeztetés: a sült vagy olajban puhított fokhagyma sok szelet csinál, ezért a kellemetlenségek elkerülésére alkalmazzuk Bertinet trükkjét: sütés vagy párolás előtt hámozzuk meg a gerezdeket, vágjuk őket ketté, és a közepükből szedjük ki azt a kis csíraszerű valamit, ami néha ki szokott hajtani a zöldségeskosárban elfeledve árválkodó gerezdekből. Így megszabadulunk a gerezd azon részétől, aminek a másnapi kellemetlenségeket köszönhetjük az amúgy igen finom leves elfogyasztása után.


Nincsenek megjegyzések: