Újra itthon

Tegnap este megérkezve olyan szokatlanul sterilnek tűnt a lakás, de elutazás előtt nagy rendrakás volt, szelektálás, ezért csak a nagy munka/számgép/stb. asztalon hódít a káosz, máshol jobbára rend van. Muszáj volt befűteni, olyan hideg volt... Ahogy néztem, itt annyi fok volt nappal, mint Budapesten éjjel.

A reptéren futó bosszankodás, a V. felsőjéhez kiválóan passzoló vadonatúj narancssárga bőrönd varrása végigrepedt a tetején, a zippzár alatt. Nem tépték fel (remélem), egyszerűen elszakadt, valaki rosszul fogta meg, nem a fülénél. A bélés bent tartott mindent, semmi más nem károsodott, de alapos újravarrásra szorul(na). V. nem hagyta annyiban, az Aer Lingus pultnál panaszkodott, hogy izé, erre kaptunk helyette egy másikat... Le voltam nyűgözve a zökkenőmentes panaszkezelésről. Samsonite, amolyan műanyag doboz, jellegtelen, merev, kong, kerekes, de talán jobban bírja majd a gyűrődést.  

A kertet lámpafényben néztem meg hajnali egykor, s szörnyülködve fedeztem fel, hogy az ázsiai boglárka, vagyis Persian buttercups (Ranunculus asiaticus)  szárait csigatömeg fedi, ezért nem kirakodás, hanem csigahajigálás volt az első programpontom. A kis törökszegfüveimet is megtámadták, némelyik bimbót mintha simán kettéharapta volna valaki, ezért ma biztosan átpakolom őket a ház másik oldalára, ahol a házat övező betoncsík miatt nem akkora a csigajárás. Az anyjuk mindenit. Ha harc, legyen harc, ma este sötétedés után, ha kell, gumikesztyűben fogok hajigálásra indulni. Fura, hogy ezeket a boglárkákat a házas csigák zabálták le, a meztelen csigák pedig a szegfüveket. Válogatunk, válogatunk?! Undorító volt amúgy úgy mászkálni az esővíztől nyirkos teraszonon, hogy pukkadoztak a cipőtalpam alatt a meztelencsigák. Rengeteg van!

 Az elpusztított boglárka

 A húsvéti kaktusz idén eltalálta a Húsvétot.

 Hogy senki ne maradjon macskás kép nélkül... Rua alszik a szomszéd shed-jének tetején.

Minden más nagyot nőtt, sőt, a tree fern nem hét, hanem kilenc új levéllel ajándékozott meg minket. A fenyő arasznyi hajtásokat hozott csak ez alatt a két hét alatt. A medvehagyma megkésve bár, de töretlenül virágzik. Trish megöntözte bent a kicsi kis palántákat is (ők hamarosan cserépbe kerülnek), a két cukkini szépen erősödik. A paprikák csak ímmel-ámmal fejlődnek, sajnos - alig kelt ki azóta új. 

A kertben a Cedronella canariensis (vagyis Balm of Gilead, Gileád balzsama névre hallgató fűszernövény) saját új hajtásainak súlya alatt meggörnyedt, fel kell majd kötözni. Ahhoz képest, hogy egy falatnyi cserépben van, elpusztíthatatlannak tűnik. Lehet, hogy meg kellene jutalmaznom egy átültetéssel? Kellene keresnem egy receptet hozzá, hogy hogyan lehet teaként felhasználni, azt írja róla egy weboldal, hogy valaha népszerű teafűként szolgált a Kanári-szigeteken, légúti fertőzésekre, köhögésre jó a teája, s illatával megnyugtatja a levert, vagy feldúlt lelket. Tény, hogy elég egy kicsit hozzáérni, s mindent betölt a finom illata!

A kis japánjuhar kibontotta pár, igen vékonyka, igen törékeny száron lógó leveleit. Azt hiszem, ő is a ház naposabb oldalára kerülhetne, mert az árnyékosabb kertben évek óta nem fejlődik. A rózsatövön (Lili Marlene) már van egy bimbó, a másik rózsán (Margaret Merril) több is. Örülök, tehát nem kellett volna aggódnom, amikor visszavágtam. Hiába tűnt drasztikusnak a visszavágás, így lesz belőle erős növény.

A klematisz kissé viharvert - esett sokat. Míg távol voltunk, nem lett melegebb, sőt erre az évre nedves, hűvös nyarat jósolnak a békák. A postaládát további szavazásra buzdító cetlikkel tömték meg - ezeket Trish lelkiismeretesen gyűjtögette nekünk az asztalon. Jaj, kit válasszak? Alighanem a joviális független jelölt lesz az, mert a) független (ha lehet valaki az, és én még hiszek a mesékben), s b) mert a minap becsengetett (nem is ő, hanem a pártolói, ő pár lépéssel messzebbről nézte, hogyan reagálok). Nem kellett vele beszélgetni, elég volt, hogy megmutatta az arcát. Az biztos, hogy a telepünkön lakó jelöltre (jobb felső) nem fogok szavazni, hozzá többször is volt szerencsém a lakógyűlések alatt, nagyon nem szimpatikus. Az általa régóta ígért-tervezett játszóteret a parton - hogy, hogy nem - éppen választás előtt egy hónappal kezdték el megépíteni...

 

Szóval itthon hideg(ebb) van, minden nagyon zöld és tömöttebb levelű, kerti munka dögivel, már telefonáltam az Üzemnek, hogy megjöttem, már tudom, milyen torta vár holnap s azután. Már megy a mosógép, már tiszteletüket tették a macskák, már behallatszik a templom harangja, és már megint esik. Ez itt pedig pár kép Budapestről. Megjöttünk, munka, élet újra. Hirtelen sok lett a tennivaló, vége a punnyadásnak, eszem-iszomnak, s remélhetőleg a hízásnak is.

 Megnéztük a Vigadót, ahonnan a kilátás nagyon klassz volt.

 Ó, az a 6:3...

 A fenti képet én alkottam, sok-sok évvel ezelőtt, s az egykori lázas könyvhetek hangulatát próbálja visszaadni barátnőm boltjában. Megtisztelő, hogy keretbe került, s magukkal vitték az új bolthelyiségbe.

Findusz. Apósom, Laci macskája. Nem gázolták el, hanem pihen. Van, aki ilyen pózban is tud.

Először láttam úgy a Parlamentet, hogy nem volt felállványozva egyik része sem. Amúgy a felújított épületek, terek nagyon szépek Budapesten. Számomra Budapest továbbra is ijesztően nagy, különösen Dublinhoz képest. Igazi "falusi kislány Pesten" érzésem volt, hát még amikor egyedül kellett járnom-kelnem, s nem volt mellettem V., hogy mutassa az utat..