Hát... amivel nem kezdünk mondatot, ugye. Hát. Munka van. Sok. Túlórázom, reggel hétkor kezdek, hatkor végzek, este hazafelé eszünk valahol, aztán ágy, így mennek a napok. Katie-t "elvették" tőlem, vagyis nem süt, egyedül vagyok cukrászként két kávézóra, valamint a rendelésekre. Amelyekből ezen az elsőáldozásokkal tarkított hétvégén igencsak sok van. Tegnap 17 tortát dekoráltam, 17 tortát sütöttem. Kenyerek és egyebek mellett. Megvolt már a picsogás, a gyomorideg, az álmatlan éjszaka, de egyelőre nem tudok beszélni főnökömmel, hogy ez nem mehet így, mert ő most elfoglalt, a Ballymaloe Literary Festival lesz a hétvégén, amin saját standdal részt vesz ő is.
Úgyhogy addig is, amíg ráérek mesélni, íme, egy friss cikk főnökömről, szép képekkel. (Szavam ne legyen, minket, a team-et is megemlíti...) A lényeg számomra azon a képen van, amin az ír konyhaművészet terén nagyot alkotó emberek tortát, sütiket esznek. Középen Darina Allen, első itteni szakácskönyvem szerzője, aki kicsit is érdeklődik itt a kaják iránt, az ismeri a nevét. Aki nem, annak majd egy alkalmas, munkamentes időben leírom, ki is ő. A kép egyébként még tavaly készült.
Ezt pedig a Twitter-ről csórtam, a Smock Alley Theatre születésnapi tortái: én csináltam mindkettőt. Csokis keksz torta. Nem egy nagy kunszt, fehér cukormáz, piros dekor, de remekbe szabott nyomtatott kézírásom itt (is) megcsodálható.
De most ágyikó!
Na de most ágyba!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése