Megint sűrű hetek

Beszámolót kellene írni az elmúlt három hétről, de ...Sok minden történt, meg nem is. Először is, történelmi sorok ezek, mert az uram Surface-én írom őket, még keresgélem a betűket, kicsit fura a lapos billentyűzet... De igen kellemes itt ülni, a kivételesen nem viaszosvászonnal takart nagy asztalnál, megfelelő világítás mellett. 

***

Múlt héten voltam voltam temetésen, amely fura módon - először életemben . megnyugtatott, és nem elszomorított. Az elején még kicsit kellemetlenül éreztem magam, mert igazi falusi temetés volt, az egyik piaci tagunké. Mindenki ismerős, mindenki rokon, a pap mindenkihez odahajolt a padsorokban, és üdvözölte őket, én pedig próbáltam diszkréten beleolvadni a fűtőtestbe, idegenként. Agonizáltam azon, hogy nincs sötét kabátom, de aztán voltak ott még rajtam kívül mások is, akik világos kabátban vagy sállal jöttek, akkor megnyugodtam.

A pap ismerte az elhunytat, egyik legrégibb tagunkat, Billt, aki öt hónapja volt kórházban, és állapota folyamatosan romlott az utolsó egy hónapban. 87. születésnapját a minap még megünnepelte, a nővérektől kedves kártyát kapott, és egy lottószelvényt. Ezt a történetet a fia mesélte el, amikor a temetési misén az apjáról mesélt. Abban a beszédben szerencsére több volt a humor, mint a bánat. Azt hiszem, a sokadszorra felcsattanó nevetés is hozzájárult ahhoz, hogy a végén nem voltam szomorú. Szép és hosszú élete volt, és méltó búcsúztatása.

 Tavaly novemberben még süteményeket küldtem neki - szerette az édességet, és még ott is jó étvágya volt -, amikért kártyát küldött cserébe, jellegzetesen kerekded, remegő betűivel. Tavalyi éves gyűlésünket megelőző közös ebéden ettem életemben először a barna szódakenyeréből, s elkértem tőle a receptet. Odaadta, azzal a megkötéssel, hogy nem adom ki senkinek. A szódakenyereket már más süti a piacra, de nem olyan jók, mint Billé, szárazabbak, morzsalékosabbak, mint az övé volt.

(Kicsit még nehézkes az írás, másképp reagál a Surface a gépelésemre, most például eltűntettem az ékezeteket, s tempóm túl gyors neki. V. szerint nem arra való, hogy sokat írjanak rajta. Óh.)

***

Volt hajtás bőven, az elmúlt két hétben, mert ugye, Bálint-nap volt, és volt privát megrendelés is. Az utolsót az egyik szomszédnő, egy filippinó hölgy rendelte a lánya 16. születésnapjára. Erős gyanúm, hogy az ár döntött, olcsóér' adtam, csokitorta, narancsos vajkrémmel. A vajkrémnek a jó sok narancshéjreszeléken túl narancsolajjal adtam ízt, remek illatok terjengtek a tortás doboz felett, valahányszor felnyitottam, hogy gyönyörködjek benne. Először használtam a betűkiszúrómat hozzá, kicsit babrás vele dolgozni, de a végeredmény szép lett, színes, ahogy kérte. Visszajelzés még nem érkezett... Elvileg júniusban majd megint jön, a fia születésnapi tortáját megrendelni, ha nem jön, tudni fogom, hogy nem jött be a lányának a csokitortám.

Most az itteni Anyák napjáig, március elejéig nagyjából nyugi lesz, gondolom, aztán jön Szt. Patrik-nap, Húsvét. A Bálint-nap sok megrendelést hozott, úgyhogy február jó hónapnak titulálható bevétel szempontjából. Az Üzemben is növekszik a forgalom, habár vannak még csendes reggelek. Most volt négy egymást követő estén Spring Supper, megint Giles Clarke főzött, mint tavaly nyáron. Szerencsére nem vettem részt benne, mármint alkalmazottként, az egész felfordulásból annyit tapasztaltam csak, hogy reggel máshol voltak az eszközeim, és volt néhány szokatlan holmi a hűtőmben. Igazi házi vaj, igazi házi író, ezeket apránként használom el a sütéshez. A vacsorák nagy sikert arattak, a helyek rekordidő alatt fogytak el, úgyhogy szerintem lesz majd megint ilyen rendezvény ősszel. 

***

Most csütörtök van, fáradt vagyok, mert ma is sütöttem, dekoráltam, minden utolsó pillanatban beeső sütis megrendelést elvállalok, holott eddig igen küzdöttem érte, hogy legalább egy hétre előre tudjam a sütimegrendeléseket. Sütöttem aprósütiket a piacra is, gingerbread men-eket is, holnap még egy gluten-mentes gingerbread-et is fogok sütni, legyen onnan is egy kis bevétel. A kolléga, aki gluten-mentes dolgokat süt, egy szívműtát miatt most nem tud jönni a piacra, ezért páran összeálltunk, s megpróbáltjuk pótolni a termékeit.

Megpróbálok a hétvégén még jelentkezni, de mostanában egyre ritkábban jut időm a gép elé leülni. Ráadásul a szabad (?) időmet is igen rosszul osztom be, valahogy mindig elfut velem a nap. Vasalnivaló, háztartás, vásárlás, bonyolultabb vacsorák... Ezekre mind illenék időt szakítanom, de valahogy nem megy... Kertészkedésben is annyit csinálok csak meg, hogy kétnaponta feltöltöm a magos edényt a madaraknak, slussz. S ma jutott csak eszembe, hogy a növényeim heti locsolása, mely vasárnapra esik, elmaradt... Össze kell szednem magam!