Sűrű napok, fagyos reggelek

Egyre jobban besűrűsödnek a napok, tegnap házépítés, most sem szabadna a gép előtt ülnöm, mert vár sok dekorálni való aprósüti, három ház is befejezésre érett, s tegnap éjjel (!) még beesett egy extra rendelés kissé szétszórt mentoromtól, akinek hiába mondom, hogy időben, legyen szíves... Így még azt is meg kell csinálni. Valamint egy kedves hölgy egy nappal előbbre hozta egy dúsan dekorált torta elviteli dátumát, s ezért azt itthon kell megcsinálnom, nem ér rá az Üzemben.

Úgyhogy most leültem blogozni :-)

Voltam "nyilatkozni" egy rádióban. Az egyik kis helyi adó gondolta úgy, hogy a piacról csinál egy félórás műsort. Meglepő módon senki nem akart menni azok közül, akik eddig ilyesmire hajlandóak voltak, ezért végül az elnökünk az egyik új tagnak - aki különféle magazinokban árul hirdetési helyet -, és nekem telefonált, hogy nagyon kéri, menjünk el, mert mégis, mekkora lehetőség... Így került Jill és én egyik este Dundrumba, a helyi rádió stúdiójába (South FM). Nagyon fura beszélgetés folyt az agyonfűtött stúdióban, ahol a műsorvezető hölgyön kívül volt még egy főműsorvezető is, aki időnként kérdésekkel és szellemes(nek ítélt) beszólásokkal bombázott minket, gyakran a mondat közepén. Ez elég zavaró volt, még akkor is, ha a műsor könnyedtségét akarta elősegíteni.

Beszélni nem volt gond egyikünknek sem, én főleg a piac megalakulásáról beszéltem, Jill pedig nagyon ügyesen beleszőtt minden fontosat a mondataiba, a termékeinkről, tagjainkról, igen jól ment neki, csak ámultam, mert a piacon nem derült fény erre a tehetségére az eddigi beszélgetéseink alkalmával. Alighanem a magazinoknál már szerzett rutint, de a gördülékeny fogalmazása, szellemessége így is meglepett. Hiába, gift of the gab. Csak néha kaptunk olyan kérdéseket, hogy nem tudtunk hamarjában mi értelmeset válaszolni. Például, amikor a hölgy megkérdezte, hogy súlycsökkentésre jók-e Jill aromaterápiás termékei...

Mondhatni azonnal rákérdeztek az akcentusomra (whereareyoufrom), s nekem nem volt bátorságom azt mondani, hogy Bray, haha, jól nevelten mondtam, magyar vagyok - s innentől elég hosszan elkanyarodtunk a magyar karácsonyi édességek felé, s fondorlatosan sikerült megemlítenem a Paprika Stores nevét, hogy ott lehet kapni beiglit, ha valaki kíváncsi rá. Szóba kerültek a karácsonyi sütik a piacon, miből áll a választék, mikor vagyunk nyitva, miket készít Jill, miket én, hány tagunk van, mi a különbség a farmers' market és a country markets között... Gyorsan elmúlt a félóra, utána pedig Jill lenyűgözte a műsorvezetőket a rutinosan magával hozott, s ajándékba otthagyott termékmintáival - pirultam, mert nekem ilyesmi nem jutott eszembe. Még vagy negyedóráig beszélgettünk velük a műsor vége után, majd mentünk haza a jól végzett munka örömével. Nagy meglepetésünkre a rákövetkező piacon többen mondták, hogy azért jöttek, mert hallották a műsort a rádióban. Ahhoz képest, hogy az elnökünk szerint ezt a rádióadót úgysem hallgatja senki, ezért ne aggódjunk, ha esetleg nem tudnánk jajdeszépen és rutinosan nyilatkozni, azért szereztünk pár új vevőt, még ha csak egyetlen szombatra is!

***

A főnököm New York-ban van, baráti esküvőn, így az Üzemben Ray, a szakács az úr. Ő ellenőrzi a maileket, intézi a könyv- és sütirendeléseket, s mondanom sem kell, rugalmasabban megy a vele való csapatmunka, mint főnökömmel, aki időnként elfeled fontos információkat továbbítani. (Pl. a fent említett dúsan dekorált tortához való fotók már november vége óta a birtokában vannak, hozzám akkor jutottak el, mikor pénteken Ray-t megkértem, hogy továbbítsa őket az Üzem levládájából.)

Amúgy pénteken remekül ment a meló. Mivel előző napról sok tósztkenyér maradt, az újak sütésekor visszatartottam némi tésztát, s kicsi bagetteket csináltam, á la Bertinet. (Határozottan honvágyam támadt Bath iránt, ahogy a tésztákat hajtogattam. Nagyon jó volt az a kurzus!) 

Kiraktuk őket a pultra, abban a reményben, hogy majd a vevők megveszik őket. Mire Ray elkezdte a műszakot 9-kor, egyet már el is adtunk. Ő találta ki, hogy kerüljön fel a bagett az aznapi ajánlatok közé, amúgy is ráfér a menüre egy kis frissítés, s most nincs itt a boss lady, hogy nemet mondjon az ötletünkre. Ő kitalálta, mivel töltsük meg a bagetteket, én pedig szépen kisütöttem még egy adagot belőlük. A 12 bagettből 8 fogyott, egyet pedig mi ettünk meg, mert tesztelni kellett ám az új fogást. 

A kész fogás: bagett, véreshurkaszerű kolbászkával töltve, csilis öntettel, füstölt ír sajttal és némi zölddel 

Nem álltam ám le, járt az agyam, a bagettek sikere és Paco kollégám által készített erős kávé felturbózta az agyamat, s "alkottam". Még régebben találtam egy könnyű receptet egy magazinban, azt fejlesztettem tovább, s megalkottam a "mince pie light" nevű süteményt.

A mince pie az az angolszász süti, amit hagyományosan Karácsonykor és környékén esznek az írek is. Cukros tésztahéj, benne gyümölcsös, szeszes, marhahájból álló keverék, amit mostanában a vegetáriánusokra való tekintettel növényi anyagokból készült "hájjal" készítenek. Az én receptem nem tésztahájba rakja a tölteléket, hanem leveles tésztából és egy almaszeletből készült "ágyra". Íme, következzék Moni első (többé-kevésbé) saját receptje:

Savanyú almát meghámozunk, a magházát csumázóval kifúrjuk. Az almát félcentis karikákra vágjuk. Százforintos vastagságúra kinyújtjuk a leveles tésztát, s az almakarikáknál centivel szélesebb köröket vágunk ki belőlük. A szélüktől egy centivel beljebb éles, hegyes késsel keretet karcolunk a tésztába, de óvatosan, hogy ne vágjuk át teljesen. Az almakarikák mindkét oldalát kristálycukorba mártjuk, majd a tésztalapok közepére tesszük. A közepükre, a lyukakba kiskanálnyi mince meat-et rakunk (vagy sűrű szilvalekvárt), s a tetejére a tésztából kivágott csillagot, vagy mini hópelyhet nyomunk. 180 fokon 20 perc alatt szépen barnára sül a leveles tészta, a széle keretként felemelkedik az almakarika körül, s így fog kinézni.

A szilvalekvárt azért írtam, mert amennyire tudom, nincs odahaza mince meat, itt sok helyen kapni készen a boltokban, befőttesüvegben, lelkesebb háziasszonyok maguk készítik el. (Ha valakinek kell recept, tudok adni.). Talán a Culinaris-ban van...? Lehet még a sütit továbbfeljeszteni, pl. három, egyre kisebbedő, cukorba mártott almakarikát rakni egymásra, s hasonlók. Az eredeti recetpben négyszügletes az "ágy", nincs rajta alma, csak mince meat és fagyasztott áfonyabogyó. Tehát sokat nem változtattam rajta, mégis úgy tekintek rá, mint a sajátomra. Főhelyen fog szerepelni a receptgyűjteményemben!

No, de most irány a konyha, tényleg nem halogathatom tovább a munkát, bármennyire is járna még tovább a szám...!

Búcsúzásul még egy fotó, az éppen készülő házakról. Valóságos kis "village". Láthatóan nagy a helyhiány a munkaasztalon!