De azért csak módjával. Néha húzódik az új köldököm, az egyetlen láthatóan varrt rész, s bár - hurrá! - megint tudok hason aludni, azért még óvom a pocakomat. Ma hazahoztam egy kis könnyű bevásárlószatyrot a beszerző túrámból, aztán pedig munka volt, minek keretében kinyújtottam némi cukormázt, s utána ápolni kellett meghúzódott vállizmomat... Ennyire renyhe vagyok. Talán tudat alatt is óvom a hasam, mindent úgy csinálok, hogy az a rész kiessen a mozgásból, például még tüsszenteni sem merek. S mindent csak óvatosan, óvatosan, nehogy valami baj legyen. De eszem mindent, nem gond, lassan elfogynak a gyógyszerek, tapaszok, s akkor végre lepiszkálhatom a bőrömről a ragtapaszragacsokat.
A sok ágyban és/vagy tv előtt töltött órának a kísérletként kötött Shetland-i stílusú csipkesálam látta/látja hasznát, mert szépen növekszik. Még sohasem csináltam ilyet, hogy belülről kifelé kötök körkötőtűvel. Először egy négyzetet kötöttem, egy szemmel kezdtem a bal alsó sarkánál, s folyamatosan szaporítottam mindkét oldalán, s amikor elértem a kellő szemszámot, fogyasztani kezdtem, míg újra elértem az egyetlen szemet. Lett egy négyzet alakú sima lapom. Utána - mint kiderült, nem valami jól - felszedtem a csipkemintához szükséges szemeket a tűre, mind a négy oldalán, s nekiláttam a csipkemintának. Minden második sorban a sarkoknál szaporítok 2-2 szemet soronként. Így marad négyszögletes a sál. Alighanem félreszaporítottam itt-ott valamit, mert mindegyik oldalon más a szemszám... Nem sokkal, de más. Hogy ez mennyire korrigálható a sál végleges kiterítésénél-szárításánál, még nem tudom, sőt, nem is aggaszt, mert lesz még érdekesebb rész is: amikor befejeztem a sálat, a szélére kell kötnöm a széles szélmintát, s ilyet sem csináltam még. A fonal zöld, így ez a sál majd remekül fog jönni, amikor, mondjuk egy Szt. Patrik-napon, felveszem a régen viselt (értsd: kihízott) zöld ruhámat. Vagy talán ha (ha!) megkapom az állampolgárságot, akkor lesz mit felvenni az ünnepségre - csak fogyás kérdése, valamint kissé az írek jóindulatán is múlik :-)
Kötős rajongásom új célpontja egyébként egy Margaret Stove nevű hölgy, Új-Zélandról. Még nem hallottam új-zélandi kötős személyiségről, de mint hamar kiderült, ő odavalósi. Wrapped in Lace című könyvében elmeséli, miként lett kisgyermekként rabja a kötésnek, hogyan merült el egyre inkább a minták, fonalak, módszerek tanulmányozásában, hogyan tanult meg fonalat sodorni, hogyan fedezte fel a gyapjú és a merinó gyapjú közötti lényeges különbségeket a saját kárán... Számára a legnagyobb próbatétel az volt, hogy észt módra, olyan sálat tudjon kötni, amit át lehet húzni egy jegygyűrűn. Élete első ilyen sálja a könyvben fotón is megtekinthető. Margaret csak azt sajnálja legjobban, hogy sosem tudta szaktudását megmutatni a nagyanyjának, akivel legtöbbet kötött együtt. (Meg tudom érteni, én sem tudom már soha lenyűgözni nagyanyámat a sütni tudásommal, ami együttlakásunk idején még igencsak alapszintű volt.)
Ami a legnagyobb hatást tette rám, az az, hogy egy alkalommal egy új-zélandi család egy több mint száz éves sálat küldött neki, amit egy Shetland szigetéről elszármazott idős hölgy kötött egykor. A sál itt-ott felbomlott, megsérült, s Margaret-et kérte fel a család, hogy ha tudja, hozza helyre az értékes örökséget. Hetekig tartott a kutatómunka a minták után, valamint kellett ugye, a megfelelő fonal, s utána megint hetekig eltartott a helyreállítás bonyolult folyamata. De sikerült! Annyira sikerült, hogy közli a sál teljes kötésmintáját, ha esetleg valaki más is bele akarna vágni a Cheyne nagyi által kötött sál megkötésébe... Rendkívül bonyolult, aprólékos mestermű a sál, csak messziről csodálom.
Ami a legnagyobb hatást tette rám, az az, hogy egy alkalommal egy új-zélandi család egy több mint száz éves sálat küldött neki, amit egy Shetland szigetéről elszármazott idős hölgy kötött egykor. A sál itt-ott felbomlott, megsérült, s Margaret-et kérte fel a család, hogy ha tudja, hozza helyre az értékes örökséget. Hetekig tartott a kutatómunka a minták után, valamint kellett ugye, a megfelelő fonal, s utána megint hetekig eltartott a helyreállítás bonyolult folyamata. De sikerült! Annyira sikerült, hogy közli a sál teljes kötésmintáját, ha esetleg valaki más is bele akarna vágni a Cheyne nagyi által kötött sál megkötésébe... Rendkívül bonyolult, aprólékos mestermű a sál, csak messziről csodálom.
A másik dolog, ami igen tetszik a hölgy munkásságában, az az, hogy hazája virágait megpróbálta kötésmintába ölteni. Sikerrel. Így alakította ki a páfrány mintáját (a sálak között szerepel egy csupa páfránymintával kötött igen szellős, csodaszép, kör alakú sál), a kowhai és rata virágok és a houhere fa virágának mintáját, addig ügyeskedve, a szimpla sima-fordított-ráhajtás szemeket addig alakítva, míg felismerhetőek lettek a virágok a kötésmintáin.
Ezek után talán nem meglepő, hogy amikor a Déli-sziget felvidéki birkatenyésztői ajándékot akartak küldeni az angol királyi családnak Vilmos herceg születése alkalmából, akkor Margaret Stove-ot kérték fel, hogy tervezzen egy keresztelői sálat, fonja meg hozzá a fonalat, és kösse meg... A sál a fenti virágok, páfrány- és a páfrányhajtások mintáiból áll, vagy másfél méter széles, helyenként másfeles (!) tűvel lett kötve, s ahogy Margaret Stove büszkén megjegyzi a fejezet végén, "természetesen" könnyedén áthúzható egy jegygyűrűn.
Elismertsége olyan nagy, hogy több munkáját is megvásárolta az Új-Zélandiak "Nemzeti Múzeuma", a Te Papa Tongareva. Ki tudja, talán láttam is valamelyiket kiállítva, csak nem emlékszem rá. (Mint ahogy sajnos, arra sem emlékszem, hogy régen, Skóciában hol láttam kiállítva az a finom mintával, levegősen kötött széles sálat, ami először keltette fel a figyelmemet a viktoriánus csipkekötés iránt... Valamilyen vidéki múzeum volt, de hol...?)
Nemcsak kötéssel, de fonalkészítéssel is foglalkozott, amíg az ideje engedte, de ahogy egyre elfoglaltabb lett, a családi üzlet átkerült lánya, majd unokája kezébe. Nemcsak csipkekötéshez, de más kötési célokra is alkalmas fonalaikat online is megrendelhetjük. Nem olcsó, de minőséget kap az ember!
Ezek után talán nem meglepő, hogy amikor a Déli-sziget felvidéki birkatenyésztői ajándékot akartak küldeni az angol királyi családnak Vilmos herceg születése alkalmából, akkor Margaret Stove-ot kérték fel, hogy tervezzen egy keresztelői sálat, fonja meg hozzá a fonalat, és kösse meg... A sál a fenti virágok, páfrány- és a páfrányhajtások mintáiból áll, vagy másfél méter széles, helyenként másfeles (!) tűvel lett kötve, s ahogy Margaret Stove büszkén megjegyzi a fejezet végén, "természetesen" könnyedén áthúzható egy jegygyűrűn.
Elismertsége olyan nagy, hogy több munkáját is megvásárolta az Új-Zélandiak "Nemzeti Múzeuma", a Te Papa Tongareva. Ki tudja, talán láttam is valamelyiket kiállítva, csak nem emlékszem rá. (Mint ahogy sajnos, arra sem emlékszem, hogy régen, Skóciában hol láttam kiállítva az a finom mintával, levegősen kötött széles sálat, ami először keltette fel a figyelmemet a viktoriánus csipkekötés iránt... Valamilyen vidéki múzeum volt, de hol...?)
Nemcsak kötéssel, de fonalkészítéssel is foglalkozott, amíg az ideje engedte, de ahogy egyre elfoglaltabb lett, a családi üzlet átkerült lánya, majd unokája kezébe. Nemcsak csipkekötéshez, de más kötési célokra is alkalmas fonalaikat online is megrendelhetjük. Nem olcsó, de minőséget kap az ember!
Nemcsak új-zélandi motívumok szerepelnek a könyvben, hanem olyan országok mintái is, amelyek végigkísérték a hölgyet kötési kalandjai, szakmai fejlődése során: észt minta, shetlandi, orosz, Faroe-szigeti minta... mindegyik sálhoz fűzödik egy-egy személyes történet, például a sort a saját keresztelői sáljával kezdi, amit a mamája, nagymamája kötött neki. A netről regisztráció után pedig letölthető annak a stólának a mintája, amelyen - az orenburgi kézikötőknek tett tiszteletadásként - ötvözi a neki kedves új-zélandi növényeket és a jellegzetes orenburgi mintákat. Alig 12 oldalnyi minta... Sosem tudtam, hogy Orenburg-ban (eredetileg a rendkívül finom, pihekönnyű) kecskeszőrből készült sálak ugyanolyan orosz nevezetességnek számítanak, mint a szamovár, vagy a Matrjoska baba...
Ezzel a könyvvel együtt most már három olyan kötős könyvem van, ami szerintem évtizedekre elég ötletet ad, s nemcsak megismertet a mintákkal, módszerekkel, hanem távoli országok mesterműveit is megcsodálhatom benne.
***
Ez pedig itt a mai termés, egy nővér nyugdíjbavonulására készült. Egy 30 x 30 centis csokoládétorta tetejét fogja díszíteni:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése