Tiszta tavasz!

Micsoda remek nap volt ma! A levelibékák jóslata a mediterrán, balzsamos melegről bevált, sütött a nap egész hétvégén, a madarak buzgón hordták a fészeknek valót, a virágok szinte kiugrottak a bőrükből - már felesleges lenne is felsorolni, mi minden virágzik, de virágzik többek között a medvehagyma és a klematiszom. Ma egész nap nem fűtöttünk, és az Esthajnalcsillag kivételesen ragyogóan szikrázik az égen. Amikor az imént megnéztem, először azt hittem, helikopter közeledik...

Medvehagyma-gyűjtést terveztünk, de végül nem lett belőle semmi. Pedig elképzeltem, hogy a bokros alatti kiskertbe medvehagymást telepítek. (Igen, mindig van valami nagyívű tervem.) Apám még régen elültetett pár medvehagyma-tövet a kertjében, a cseresznyefa alá, nem kellett sok idő, szép nagy medvehagymás lett belőle, csak akkor még nem tudtam, hogy egyszer majd salátaként azt ennék... Ray, a séfkolléga például a Phoenix Park-ba jár medvehagymáért. Én csak útmenti lelőhelyet tudok, onnan nem lenne tanácsos legelni, de ha elültetném itt, akor idővel legelhetnék saját "hazait", nem?

Hétközben visszakaptuk Böhömöt, az uram újra beállított rajta mindent, kipróbált ezt-azt, s mivel igen hiányzott már neki az autója, megjáratta kicsit az M50-esen. Utána lassú, ráérős reggeli, majd némi bevásárlás - teljesen rászoktam a Carrickmines-i TK Maxx-ra, annak is a Home osztályára, ahol is főleg a konyhai dolgok polcánál kerengtünk, új kislábast keresve. A múltkor V. választott ott egy fekete, sütőbe is berakható cserépedényt, szép ívekkel. Meg is lepett, hogy ilyesmit csinál, nem szokott nagy figyelmet szentelni a konyhai cuccainknak. (Pl. a mai napig nincs egy teljes evőeszköz- vagy tányérkészletünk, csak megörökölt dolgok, most már ott tartunk, hogy ha volna, sem tudnánk hová tenni, s ha látunk is valami szóbajöhetőt, összevitatkozunk rajta, mert ami neki tetszik, az nekem nem, stb. A vitát úgy szoktuk eldönteni, hogy "majd, vénségünkre, vidéki házunkban", haha.)

Volt ott egy jókora állatbőr is, hosszú fedőszőrű, puha alsó szőrökkel, alighanem valamiféle birka, amit vágyakozva tapogattam, míg az uram forgatta a szemét, hogy minek, s csak porfogó. Szerintem (nem annyira) titokban féltékeny mindenre, ami a lakásban nálánál szőrősebb, és ezért - szerinte - nagyobb teret nyerhet az életemben, mint ő (lásd Maska). De megfogadtam, hogy ha a szerdai orvoslátogatás (és esetleges műtéti időpont kitűzése) után a bőr még ott van, megveszem. Bár az uram kér rá, hogy ne tegyem... Őrlődöm...

Mióta feliratkoztam a hírlevelükre, kapom a maileket, hogy mikor jön új áru, így aztán már csak azért is mentünk a TK Maxx-ba, mert megírták, hogy új konyhai holmik érkeztek. Szert is tettem új állatos kiszúrókra, ami egyben mintát is nyom a sütibe, és egy betűkészletre, amit nyomdaként bele lehet nyomni a cukormázba, kis- és nagybetűk, s a régen eltűnt, citromos szelethez kiváló piskótasütő lemezem helyett is vettünk egy újat.

Veszélyes hely!

Délután pedig Forma 1, utána séta a párától homályos tengerparton, ahol rajzott a nép, ecetes krumpli illata szállt a levegőben, tömött sorok az olasz fagyizónál, és rengeteg kutya, gyerek, és babakocsit toló pár. (Mint olvastam, Európában itt mostanság a legnagyobb a népszaporulat. Hiába, 2010/11 telén a hosszú hideg téli esték és a bezártság megtették a magukét :-))

A szemetesek csurig, papírdobozok, műanyag poharak hegyként a tövükben, mindegyik túlcsordulva, már csak egy kis szél kell, hogy széthordja a parton. Kicsit megálltunk bámészkodni, nézni, ahogy a pára elválasztotta Dalkey szigetet a tenger felszínétől, s éreztünk arcunkon a hidegebb párát, amint húzódott be a partra a tenger felől. Nagyon szép nap volt. Az óravisszaállítás majd kedden lesz rossz, a felkelésnél, de következő hétvégére azt is megszokom.

***

Szombaton a piacon a titkárnak meséltem Pojácát. Nem kellett sok idő, hamarosan közkincs volt a hír, így páran odajöttek, sajnálkoztak, és elmesélték saját Pojáca-történetüket. Csupa nő! Az orvos is mesélte, hogy ez főleg negyvenen túli nők betegsége... Kaptam mindenféle jó tanácsot, drukkot, már a sebészt is meggugliztam... Most csak azon izgulok, hogy olyan időpontra essék ez az egy hét, hogy a kecske is, és a káposzta is... Mert jó volna túlesni rajta mihamarabb, de jó volna Húsvétra is sütni, kedvenc nyulaimat tésztába önteni, már a piacon is kérdezték, tudok-e majd... és látogatóba utazni aggodalom nélkül...  Az Üzemben egyedül április elején van egy nagy esküvői cupcake-megrendelés, de ha belegondolok, az sem nagy ügy, mégis izgulok, hogy ki fogja megcsinálni, ha nem én... s közben ez a folytonos befelé figyelés, minden büfi és gyanús érzés után aggodalmaskodva hallgatózom befelé, hogy na, akkor fájogat-e már... s hogy olyan fájdalom-e... Megpróbálok keves(ebb)et enni és többször, sok vizet inni, s hurcolom a fájdalomcsillapítót mindenhová, s reménykedem, hogy nem éjjel tör rám, amikor nagyon is aludnék...