Kissé izgatottan láttam neki a doughnut - alias szalagos fánk - készítésének, tegnap este, Bath-beli emlékeimre és a Bertinet-szakácskönyv leírására, képeire támaszkodva. A tésztát délben kevertem ki, vagyis Őrnagy úr dolgozott rajta, ha jól emlékszem, bő 15 percig verte a tésztát közepesen nagy sebességgel. Kicsit melegedett is a feje! Utána szépen megcsapkodtam párszor a tésztát, örömmel vettem tudomásul, hogy nem ragad, nem tapad, úgy néz ki, mint amit Bertinet-nél csináltunk, kis léghólyagokkal a bőre alatt.
Egyetlen dologban tértem csak el: a mozi ideje alatt hűtőben kelő tésztát langyos sütőben hoztam szobahőmérsékletűre, s aztán a kis tésztagömböcöket még a DIT pékjeitől tanult módszerrel formáztam kerekre, eléggé lenyomva őket a tenyeremmel - szóval nem voltam velük valami gyengéd, de ahogy Bertinet írta, kemény kis gombócokat csináltam belőlük. A tálcán szépen megkeltek, aztán jött a következő izgalmas rész: a kisütés. Megfelelő hőmérőm nincs itthon, de bíztam benne, hogy megleszek én anélkül is, s figyeltem az olajat, saccolgattam, mikor forró már eléggé... Aztán potty, ment bele az első fánk, számoltam a másodperceket, finoman megböktem, s már fordult is, s sisteregve sült a másik oldalon, lett az oldalán szép szalag, szuper. V. tesztelte az elsőt, még melegen, hú de könnyű, jelentette a nappaliból, majd: "te, ez nincs átsülve!" Így tovább sütöttem őket egy kicsit... De valahogy nem lettek olyan szép aranybarnák, mint Bertinet fánkjai, sötétebbre kellett őket süssem, ha azt akartam, hogy a közepén is átsüljön.
Erika, az eperlekvároddal gazdagítva szépen fogyott a fánk, ma este is ez lesz a vacsora!
Legközelebb már az Üzemben sütöm őket, ott van megfelelő hőmérő az olaj hőmérsékletének ellenőrzéséhez. A jelek szerint a tészta szépen megkel a hűtőben, így munkaidő vége előtt berakhatom a hűtőbe éjjelre, s kisütöm másnap reggel, amikor kiengedett a tészta. S délre, mire jön a roham, lesz friss doughnut. Legalábbis így tervezem.
Egyetlen dologban tértem csak el: a mozi ideje alatt hűtőben kelő tésztát langyos sütőben hoztam szobahőmérsékletűre, s aztán a kis tésztagömböcöket még a DIT pékjeitől tanult módszerrel formáztam kerekre, eléggé lenyomva őket a tenyeremmel - szóval nem voltam velük valami gyengéd, de ahogy Bertinet írta, kemény kis gombócokat csináltam belőlük. A tálcán szépen megkeltek, aztán jött a következő izgalmas rész: a kisütés. Megfelelő hőmérőm nincs itthon, de bíztam benne, hogy megleszek én anélkül is, s figyeltem az olajat, saccolgattam, mikor forró már eléggé... Aztán potty, ment bele az első fánk, számoltam a másodperceket, finoman megböktem, s már fordult is, s sisteregve sült a másik oldalon, lett az oldalán szép szalag, szuper. V. tesztelte az elsőt, még melegen, hú de könnyű, jelentette a nappaliból, majd: "te, ez nincs átsülve!" Így tovább sütöttem őket egy kicsit... De valahogy nem lettek olyan szép aranybarnák, mint Bertinet fánkjai, sötétebbre kellett őket süssem, ha azt akartam, hogy a közepén is átsüljön.
Erika, az eperlekvároddal gazdagítva szépen fogyott a fánk, ma este is ez lesz a vacsora!
Legközelebb már az Üzemben sütöm őket, ott van megfelelő hőmérő az olaj hőmérsékletének ellenőrzéséhez. A jelek szerint a tészta szépen megkel a hűtőben, így munkaidő vége előtt berakhatom a hűtőbe éjjelre, s kisütöm másnap reggel, amikor kiengedett a tészta. S délre, mire jön a roham, lesz friss doughnut. Legalábbis így tervezem.
Ma pedig a tönkölykenyeret fogom kipróbálni - már melegszik a "sponge", vagyis a lisztes-vizes-élesztős keverék a takarók alatt. 5 órát érik, aztán, ha sikerül, kenyér lesz belőle.
***
Apropó, mozi. Sokat vártam a George Clooney-Alexander Payne készítette The Descendants c. filmtől, de csak annyit tudok rá mondani, hogy kellemes, de nem falrengető. Nem indokolt a nagy felhajtás körülötte, a Sideways sokkal jobb volt. Ennek a filmnek a közepén majdnem elbóbiskoltam. Szép tájak, szimpatikus szereplők, kellemes időtöltés egy esős délutánra, a tévé előtt talán, de kimozdulni nem érdemes miatta.
***
Apropó, mozi. Sokat vártam a George Clooney-Alexander Payne készítette The Descendants c. filmtől, de csak annyit tudok rá mondani, hogy kellemes, de nem falrengető. Nem indokolt a nagy felhajtás körülötte, a Sideways sokkal jobb volt. Ennek a filmnek a közepén majdnem elbóbiskoltam. Szép tájak, szimpatikus szereplők, kellemes időtöltés egy esős délutánra, a tévé előtt talán, de kimozdulni nem érdemes miatta.
1 megjegyzés:
Jaj Moni! Az a szalagos fánk! A dédi olyanokat, de olyanokat csinált, hogy még rágondolni is bűn. Sejted, hogy én is mindig langyosan tele ettem magam, szigorúan házi eper lekvárral,aztán azt éreztem, hogy a fánkok a gyomromban bandázva röhögnek a hülyeségemen. Na ezért a fánk sütést még kipróbálni sem merem...mi lenne, ha sikerülne :).
Megjegyzés küldése