2011. április 23.

Reggeli elmélkedés

A HCK futár most vitte el egy csomagomat Magyarország felé, s mivel korán megy a komp, ők is igen korán érkeztek. (Igen, ez kéretlen reklám, megbízható, kedves emberek, tessék velük csomagot szállíttatni, én is azt teszem - sérülés nélkül átutaztatták az egyik mézes házamat fél Európán, a sütikről nem is beszélve). Én is megittam egy kávét velük, s innentől kezdve nem sok értelme lenne visszabújni az ágyba, inkább blogolok, s talán sütök majd pár mézeskalács nyulat a piacra.


Pár hete megjelent egy könyv, sütisektől/sütikről, Angliában. Olyan sütisektől, akik nemcsak fél szívvel csinálták a dolgokat, mint én, s mertek nagyot gondolni: a Biscuiteers nevű cégről van szó. Talán két-három éve volt, hogy a hétvégi újságban megláttam egy róluk szóló rövid cikket, s egyből el is sárgultam: sütiket árultak online, főleg előre, téma szerint összeállított csomagokat. Szép dobozban, postai szállítással, vagyonért. Amolyan "virág helyett" sütiküldő szolgálat - rendkívül jó ötlet, s igen sikeresek.


Amikor megnéztem a weboldalukat, kiderült, olyasmiket csinálnak, mint én, csak a sütik díszesebbek. (Valamiért nagyon megnyugtatónak találtam, hogy később kezdték, mint én...) Mondjuk, azért a pénzért alighanem el is várható. A legdrágább sütim egy 3.50 eurós alkotás volt, annyira bonyolult volt a design, náluk pedig már több, mint 2 font egy-egy szebb, személye szóló esküvői süti. Ez már luxus kategória, aligha rendelek tőlük (bár az ízük nagyon is érdekelne :-)).

Az Amazonon láttam, hogy elérte őket is a sikernek az a foka, amikor könyvet jelentettek meg, amit egyből felraktam a listámra - szerettem volna ellesni tőlük a technikát, a mintákat. S múlt héten megjött a könyv, lelkesen siettem haza, hogy belelapozzak.

S le is hervadt a vigyor az arcomról. A receptek kivételével semmi újat nem tanultam. Egy az egyben az van leírva a technikai részben, amit magam is csinálok, csak részletesebben, minden lépés alaposabban, szájbarágósan kitárgyalva, megmagyarázva, hogy még az egészen kezdő sütős is meg tudja csinálni. (Olyan mélységig, hogy pl. hogy ne kezdjük el nagy sebességgel keverni a porcukrot a tojásfehérjével, mert tele lesz a konyha cukorral...) Az biztos, hogy őket a sütéstől nem tartja vissza az, hogy a kiszúró mintája túlságosan vékony, vagy esetleg könnyen eltörik a kész süti - nekem pedig ezt is észben kell tartani, hogy a sütijeim közül hány törhet el az Üzemben, amikor pakolgatják őket az esti takarításkor. Így pl. sok sütiformát azért nem sütök meg, mert könnyen letörnek a kiálló karok, farkak, lábak :-) Bár kértem már, hogy ne pakolják el őket éjszakára, mégis megtörténik, s elég sokszor áldozatul esik a türelmetlen pakolásnak itt-ott egy-egy lepkeszárny, vagy macskafarok...

A kiszúrók ugyanazok, az alapsüti receptje is majdnem ugyanaz, a technika kicsit más, mert én lefestem a sütiket az alapszínnel, ők pedig először körberajzolják, majd kitöltik a nagyobb felületeket. Így a cukormáz réteg lényegesen vastagabb a Biscuiteers sütijein. A mintáim - nos, nem akarok nagyképű lenni, de pár süti híján az enyémek jobban néznek ki. Főleg az állatok. Vagy a könyvben nem jelentették meg a szebbeket, az is lehet. Mint pl. a kedvenc kiszúrós weboldalam, a Tortissimo mintakönyvében is olyan bénán vannak dekorálva a mintasütik, mintha el akarnák venni a kedvét az embernek a próbálkozástól.

Ami tetszik, az a téma szerinti csoportosítás. Ilyeneket magam is össze tudnék állítani, mint ahogy a piacon állítottam is, csak nem ennyiért... Kérdés, az Üzemben, ha összeállítanék egy-egy celofánba csomagolt, szépen dekorált süticsomagot, mondjuk, 8 sütiből, fogyna-e? Hiszen annak az ára már 9 euro felett jár... A vásárlók még megvesznek egy-egy süteményt, ha a gyerek megkívánja, de kifizetnének-e ennyit egy süticsomagért? A Biscuiteers megrendelésre dolgozik, de vajon nálunk egy-egy ilyen csomag mennyi ideig ülne a pulton, míg valaki kiadna rá ennyi pénzt? Rá tudnám-e beszélni a főnökömet, hogy kevesebbet számítson fel egy ilyen csomagért?


Lehet ezen rágódni, de felesleges. Nem tudom meg, amíg ki nem próbálom. Arra már rájöttem, az elmúlt fél év alatt, hogy régi-új főnököm nem fog újdonságokra megkérni, nekem kell azokat ajánlgatnom, legfeljebb azt mondja, nem. S eddig elég nyitott volt minden ötletemre, mi tart vissza, hogy most is elé álljak, s rákérdezzek...?

Nincsenek megjegyzések: