2010. augusztus 23.

Sűrű hetek

Ez a hét is sűrű lesz. Ma és holnap a Gyár megrendelése fog elkészülni - érett már egy ideje, az új román alkalmazott munkába állásának idejétől függött. A kínai és az északír ember munkakezdésével nem volt probléma, de a román srác papírjait elbarmoltál/elvesztették, húzódott az ügy rendesen, de most, végre, ezen is túlleszek. Az új alkalmazottakat köszöntő kis összejövetel lesz a Gyárban, 45 ember van a tágabb csoportban, nekik kell egy kis ünnepi süti.

Szerda délelőtt aztán vásárlói mintacsoport tagjaként tea/kávé kóstolásra megyek. Na, ez új dolog, hónapokkal ezelőtt jelentkeztem még hozzájuk (Innovate Solutions), termékteszteket bonyolítgatnak, ehhez kerestek új embereket, az újságban találtam rájuk. Beküldtem az adataimat, de eddig még nem jött visszajelzés. Egyszer csak derült égből kaptam egy mailt, melyben a teázási/kávézási szokásaimról faggattak, majd jött a telefon, hogy volna-e kedvem akkor részt venni egy kétórás összejövetelen? Nem minden jelentkezőt választanak ki minden összejövetelre, pl. a kávézós után kaptam még egy mailt, amiben egy meg nem nevezett márkájú smoothie-t szedtek volna ízekre a jelöltek, de nem kerültem közéjük, mert nincs gyerekem.

A résztvételt némi pénzzel és ajándékcsomaggal díjazzák. Kiváncsi vagyok, mire megy majd ki a dolog.

Szerda délután, és onnan kezdve további sütés, sok-sok süti, mert a piac szombaton Bray-ben "lép fel", egy déli városrészben lesz valamilyen közösségi sportnap, arra hívták meg a piacot. Három asztalnyi helyünk lesz. Nem eshettünk ám csak úgy be az ajtón, hiába meghívással megyünk, kell külön biztosításról papírt vinni, és az engedélyeinket is meg kell mutatni, hogy legálisan sütünk otthon.

Csütörtök este szolid kocsmázás Szvetával, V. egykori orosz kolléganőjével, aki Redmondba költözik, megy a férje után, aki már pár éve ott dolgozik. (Hogy élnek külön egymástól, két-három találkozóval évenként, azt nem tudom...) Most Szvetának is sikerült ott kapnia állást, így összepakol és utazik. A fiaik felnőttek már, valószínűleg maradnak Európában, élni fogják a saját életüket. A házukat eladják... Nem tudom, ír állampolgárságukkal mit fognak kezdeni, mennyire akarnak az USA-ban maradni, de majd csütörtökön kifaggatom.

Közben pedig nemcsak hogy megjött az idei színházi fesztiválra a brosúra, de Trish már le is foglalta arra a négy darabra a jegyeket, amikre együtt megyünk. Október elején kulturális élet, teljes erőbedobással! Eredetileg csak egy Ibsen-darabra akartam elmenni... Majd ha eljön az ideje, mesélek, milyenek voltak. Tegnap olvastam az újságban, hogy majdnem minden színház csökkentette némileg a jegyek árait, így elfogadható összegből úszom meg idén a máskor meglehetősen drága művelődést :-)

***

S, ahogy azt már a Facebook-on jeleztem, túléltem a 4 emeletes torta elkészítését. A vidéki szállóba leértünk gond nélkül, visszafelé ellenben szakadt az eső, nagyon régen vezettem ilyen pocsék körülmények között. Félelmemben hangosan énekeltem, Johhny Cash kíséretével, kettőnknek együtt sikerült túlüvölteni az autón doboló esőt.

Az esküvő után, péntek este kaptam Susan-tól az sms-t, hogy minden OK volt, nem estek le a csúcsdíszek, ne aggódjak. Óriási volt a megkönnyebbülésem! A szállítás sem volt gond, bár a főúttól a szállóig egy pocséknak nevezhető kis vidéki úton mentünk, gondosan kerülgettem a kátyúkat, és a szembejövő traktorokat. Jobbára kettesben... Utolsó gyomorszorító élményem akkor volt, amikor a rendezéssel megbízott srác a dobozt megbillentve akarta kivenni a nehéz tortát a csomagtartóból. Ráüvöltöttem... Erre biztosított, hogy nem először pakol ki tortát kocsiból, én pedig rángatózó arccal tátogtam Susan és Aisling felé, hogy "hát tönkreteszi"! A torta megúszta, illetve, amikor az összerakás helyszínén a pasi kivette a dobozból az alsó két szintet, otthagyta bájos ujjlenyomatait a cukorbevonaton, de szerencsére sikerült simára simogatnom a mázat. Sajnos, a segítsége nélkül nem tudtam volna kiemelni a 12 kilós művet a dobozból...


A torta dekor nélkül 16 kiló volt, a répatorta-részt V. tesztelte, ízlett neki. Nem tökéletes, pár szivet cserélnem kellett, mert megtöredezett rajtuk az ezüst szpré, illetve a díszítés a torták körül nem mindenhol egyenletes. De a megrendelőknek tetszett - még ebédre is meghívtak a szállítás után.

Most már állíthatom, hogy nem okoz gondot a rétegeket egymástól elválasztó farudacskák (dowels) kezelése sem, amihez szerencsére nem kellett fűrész, mert egy kis nyesőollóval is elvághatók voltak.

***

Maskával továbbra sem jutok dűlőre. Ha közeledem, kajával vagy anélkül, a rekciója továbbra is ellenséges. (Talán azért is, mert az uram rendszeresen elhajtja a kertből.)A múltkor egy pálcával próbáltam megérinteni, játékra késztetni. Sikerült. Kiscicaként kapdosott a pálca vége után, ez adta az ötletet, és egy Húsvétról kiselejtezett műanyag, tollal fedett tojást kötök a pálca végére, játsszon azzal. A tojás jelenleg a bokorról lóg, Maska néha rácsap, amint éppen ott megy el távozóban. De megérinteni továbbra sem sikerül, ha meg akarom simogatni, összehúzza magát, mint egy rugó, gyanakvóan néz, én pedig nem merem kockáztatni a kezem épségét.

2 megjegyzés:

Medve írta...

Tortához gratulálok. Kávét kóstolni hova lehet menni??? Csak győzzék főzni...

Erről jut eszembe: apám otthon állítja, hogy neki a kávé nem lényeges, ha nincs, hát nincs, az édességet meg nem nagyon szereti. No most lenn voltunk Bad Elsterben egy kis nosztalgiatúrára (Sachsen-Anhalt délnyugati csücske) - amint meglátta a szokásos brutál méretű túrótortát és a fél liter feketekávét, úgy vetette rá magát, mintha életében más nem is számítana :)

kisrumpf írta...

http://www.consumeraffairs.ie/

Akkor milyen lehet az, amikor az apád szeret valamit?!