Jól vagyok, jól vagyok, tényleg jól vagyok

Ma megjött a meghívóm a neurológushoz, csak a "mit vigyünk és hogyan találjunk oda?" két oldal, térképpel, mert egy alaposan beépített, rengeteg "unit"-tal rendelkező részén van, gyakorlatilag szemben a kórházzal, de biztosan jól eldugva.

A másik két oldal egy kérdőív, legyek szíves kitölteni. Rengeteg kérdés az egészségügyi állapotommal kapcsolatban. Ki a kezelőorvosom, aki beutalt? He? A számlámon szerepel egy hosszú név, de aki megnézett, azt nem úgy hívták. A vizsgálatról melyik orvosomat értesítsék? Ez könnyű, Dr. Kelly-t. Legyek szíves magammal hozni az eddigi szkenneléseket és a hivatalos leletemet. (Miért, van nem hivatalos is?) Fizetés készpénzzel vagy csekken, kártyát nem fogadnak el. Ja, és legyek szíves odaszólni, hogy tényleg megyek majd. Mert ha nem időben mondom le őket, büntetést kell fizetni. Mint egy hotelben.

Telefon. Odaszólok, hogy igen, megyek. De a leleteim... Azokat nem láttam, hogyan juthatnék hozzá? A néni tapasztalt, főleg, mert a doktor a kórházhoz tartozik, így elmagyarázza, hogy ha odaszólok a kórházba, akkor mindent felraknak egy "lemezre", ugorjak be érte, mielőtt hozzájuk megyek, és hozzam magammal.

Remek. Telefon a kórházba, némi magyarázkodás után a Radiológia recepciósa csicsergi el, hogy semmi gond, nevem, születési időpontom? Már ma délután beugorhatok a lemezért, ha gondolom.

Emmándöfi. Ha kérem, feladják postán, de nem kérem, ott fogok elmenni az épület előtt, belépek érte.

Amúgy folyamatosan bennem van a zabszem, állandóan befelé figyelek, szerintem a halántékomban állandóan enyhe nyomás ül, mintha egészen kicsit, de folyamatosan fájna a fejem, V. szerint pedig abbahagyhatnám már a képzelgést. Már nézegettünk barométereket az Ebay-en, ha már barométer, akkor legyen valami dögös szerkezet, nem is barométer, hanem "weather station", de ne valami olcsó, aminek leesik a mutatója az első nagyobb front után. S mindjárt lehetett nevetgélni a tény felett, hogy az időjós házikók néni-bácsi figurája egy-egy macskabél-, vagy hajszál-tartotta rudacskán lebegve jósolja az időt.

Macskabél!

***

A délelőttöt egy rózsaszín tortával töltöttem, tengersok apró vajkrém-csillaggal jelölve ki a 25 kockát a tortán, s aztán büszkén tűztem a kockák közepére a rózsaszín Szamos-marcipán virágokat. A kép szokás szerint vacak, bocsánat.

Ex-főnököm megküldte a sütikhez a névlistát, s a színek kiválasztása végett elküldte a meghívó-tervet is. Jövő hétre csinálok neki egy-két mintát. Óriási felhajtással lefolytatott esküvője lesz, eddig 126 vendéggel. Kissé meg voltam lepve, mert valahogy nem olyan fajtának tűnt, aki ilyen nagy eszem-iszomot csap, legalábbis inkább olyan embernek hittem, aki titokban eltűnik, és mondjuk egy nagyon vadromantikus, nagyon egyedi módon köt esküvőt. Mondjuk, tengerparton, vagy búvárkodás közben, vagy a Botankert pálmaházában. Utána barbeque-val, ahol főszerepet játszik egy sült ökör, organikus zöldségekkel körítve. Vagy valami hasonló módon. De nem, esketés egy trendi étteremben, majd ugyanott könnyű ebéd, majd iszogatás egy bárban, majd tánc és ereszd-el-a-hajamat egy másik helyen. Wow.