(Kép a Wikiről)
Tegnap életemben először vezettem hózáporban. Még tapsikoltam is hozzá, úgy örültem neki. Az idő délután egy óra körül kezdett elromlani, egész délután havas eső vagy hó esett a környéken. Amire V.-vel hazafelé jövet felértünk a Scalp nevezetű erdős-vadregényes részhez Enniskerry előtt, már megült a hó a házak tetején, de amint kicsit is lejjebb autóztunk, a tenger felé, ott nem maradt meg a nedves hó. Estére már alapos eső lett belőle, jól átáztatta a kertet... Az elmúlt 12 év alatt ilyen hosszú, hóban ilyen gazdag telet még sosem tapasztaltunk.
Tegnap Dublinban Amandával találkoztam, aki nagy rejtélyeskedve kért randit. Mint kiderült, a műszakjait nagyon megnyírbálta volt főnököm, s ezért valamilyen keresetkiegészítés után nézne. Mivel mostanság nem megy jól a kávézónak, egyre csak csökkennek a munkaóráik. Ő egyedül tartja el a kisfiát, muszáj neki valamilyen plusz melót találni, mert nem él meg a heti 30 órából.
Sütésre gondolt, és az üzlet megalapításáról faggatott. Kávézóknak akar szállítani. Meséltem mindenről, ami csak eszembe jutott, a higiénikus látogatásáról is... mit-hol érdemes beszerezni, hogyan kezdje... Remélem, nem veszíti el a lelkesedését. Ő sokkal lendületesebb, bátrabb, mint én, biztos sikerülni fog valamilyen úton belekezdenie ebbe. Ha mégsem, vagy túl sok kiadással járna a kezdet, azt mondta, akkor inkább megpróbál egy teljes munkaidős állást találni, bár mostanság a szakácsoknak, cukrászoknak sem könnyű feladat ez.
Apropó, bármennyire rosszul megy a kávézónak, a sütijeim azért fogynak, a százas adag elfogyott az első két hétben.
***
Tegnap megint csak bebizonyosodott, hogy nem vagyok életrevaló. A randi után bementem a TK Maxx-ba, ahol leárazott, szezonból kifutott holmikat kapni, valóságos kincsesbánya, legutóbb pl. remek kiszúrókat találtam fillérekért. Akkor egy csavaros tetejű üvegedényt is vettem, amihez sikkes fémkanál tartozott, amit bele lehet szorítani az üveg fedelének vájatába. Abban az őrölt mandulát tartom, egy kiló majdnem belefér. Egy ugyanilyet vadásztam le most, gondoltam, valamelyik cukromnak, vagy magoknak jó lesz. Csak éppen a kanálkát nem találtam a dobozban. Kérdeztem a polcrakodó hölgyet, nem tud-e róla, nem talált-e egy elhányt fémkanálkát a földön (mert hogy a népek alaposan szétrámolnak mindent, s néha keverednek dolgok a földön, és a csomagok tetején). Természetesen nem talált, de mondta, említsem meg a kanálhiányt a fizetésnél, és akkor olcsóbban megkapom az üveget.
Már ettől enyhe izgalom fogott el, hogy hát izé... szólni... De azért csak megemlítettem a pénztárosnak, hogy hiányzik a kanál, mit tegyek? Erre odahívta ugyanazt a nőt, aki a konyhás pultokért volt felelős, s ő megint csak megerősítette, hogy kanál, az sajnos nincs. Erre a pénztáros nézegette a csomagot, fejben számolt-osztott-szorzott, majd közölte, hogy 5 euróért vihetem az üveget (5. 99 lett volna). "Így rendben?" S nézett rám, várakozón. Én pedig, ahelyett, hogy mondtam volna, hogy "Hm, 4.50-re gondoltam", túláradó hálával néztem rá, hogy igen, ó, köszönöm, remek. S titkon izzadt a hátam.
***
Egy súlyos tartozásomat kell pótolnom. A lepkés torta ötletét, a készítés módját Peggy Porschen Romantikus torták c. könyvéből vettem.
Az imént Daphne hívott, hogy a klub szakácsának nagyon tetszett a torta, és esetleg majd hív, születésnapi torták kapcsán... De most irány a konyha. Várnak a gingerbread men-ek. S este lakógyűlés egy közeli szállóban...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése