2010. augusztus 18.

Tortahegyek

Tegnap megküzdöttem velük, meg bizony. Hat órán át ment a sütő... 12 narancs, 750 g vaj, 24 tojás, több mint egy liter napraforgó olaj, kilónyi sütőporos lisztek, fűszerek, mandula... már összeadni sincs türelmem, mi minden kellett hozzájuk, de kisütöttem a 4 tortát. Két narancsos, két répatorta. A kiló sárgarépát félóra alatt reszeltem le, szép apróra, az nagyon segített, hogy közben tévét néztem, s időnként kiengedhettem görcsbe álló ujjaimat. A pepecs munka ma jön, a fő izgalom pedig csütörtökön, amikor a szállóban össze kell raknom őket. A munka felgyorsítása végett megkockáztatom, és két-két szintet egymásra rakok itthon, ki fogják bírni az autózást. Ha sikerül jó képeket készítenem a helyszínen, majd felrakom őket.

Most már csak egy kis fűrészt kellene találnom itthon, amivel a szinteket egymáson kitámasztó kis fapálcikákat méretre tudom vágni...

***

A Goldenblogról még nincs hírem, drukkolok a kedvenceimnek, ellenben a fődíjat felajánló Fagus szállodától már megjött az első ajánlat, hogyan és mennyiért nyaralhatnék náluk. Ej-ej, hogy kapták meg a mailcímemet, nem is tudom, de még jó pár hónap (egy év?) eltelik, mire megint Sopronba jutok, hiába bombáznak ajánlatokkal.

Ez a hét is sűrű, a jövő hét is, mert most itt ez az esküvő, aztán jövő héten végre megcsinálhatom a Gyár rendelését szerdára, 43 emberre, jövő hétvégén pedig lehet, hogy a piac itt Bray-ben képviseli magát egy közösségi sportnapon, meghívásra. Utána pedig a kávézó havi rendelése kell, hogy elkészüljön, majd szeptemberre érik két születésnapi torta... Megyeget a biznisz. Ráadásul a mostanában a nagy kedvencemmé vált, jól variálható aprósütit (diós, pekándiós, csokis stb.) elkészítettem eladásra is, elfogyott mind a 6 zacskó. Majd felrakom a receptet, mihelyt lesz rá időm.

Befejeztem a második sálat, sőt, a harmadik is kész félig, de inkább az
Innocent Smoothies kis sapkácskáira kell összpontosítanom, mert szeptember elejéig le kell adni őket.

Közben pedig esténként olvasom Iréne Némirovsky regényét, Suite Francaise címmel, nagyszerű. Néha kirohanok a nappaliba az uramhoz, hogy lelkesedjek neki egy kicsit a könyv stílusáról. Csodálatos. Azok a leírások...! Úgy láttam, megjelent magyarul is, nekem nagyon tetszik, bár még csak a felénél járok. Azt hiszem, a wish list-emre felkerül a többi könyve, vagy pedig beiratkozom itt egy könyvtárba, mert a wish list-em így is karhosszúságú, annyi pénzt pedig nem költhetek könyvekre.

Valamint bebizonyosodott, hogy a "nincskedvemsemmihezhaggyámá" hangulat ellen a legjobb gyógyszer a zene, és a szabad levegő.

2 megjegyzés:

Manka írta...

Ezzel a könyvvel én is sokat szemeztem, de még nem mertem megvenni... Ezek szerint érdemes? :)

kisrumpf írta...

Szerintem érdemes. Mindenesetre igen felkeltette az érdeklődésemet a többi könyve iránt. Annak idején a körülötte csapott nagy felhajtás miatt nem mertem megvenni, mert volt már más könyv, amiről áradoztak, aztán juj, de pocsék volt. Angolul olvasom, nem tudom, milyen más fordításban, de így... (sóhaj). Klassz, na :-)