2010. június 22.

Emese levese

Gondolom, minden házasságban vannak receptek, amit "anyám azt úgy csinálja" felkiáltással vezet fel a férj, és az asszony vért izzad, hogy a mama által produkált ízeket rekonstruálni tudja. S gyakran a végeredmény nem éri el a szintet, "jó, jó, de valahogy... anyámé másmilyen" jön az ítélet vacsorakor. Vért izzadni nem szeretek, a kritikát elég nehezen bírom, főleg, ha a konyhatündérségemet érinti, és az ilyen "jó, jó, de..." kezdetű helyzeteket kerülöm, ezért például nem vagyok hajlandó töltött káposztával, zserbóval és vargabélessel kísérletezni, azt anyósom jobban tudja, ezeket az ételeket V. akkor élvezheti, amikor ellátogatunk a szüleihez.

Amikor a vendégekkel a Green's Berry farmon jártunk, eper- és egyéb finomságok vásárlása végett, V. vetetett velem egy doboz egrest, mondván, egreslevest szeretne enni. Hö. Már sejtettem, mi lesz, mert sosem csináltam gyümölcslevest neki, pedig szereti. Vacsorának nem elég laktató, vasárnapi ebéd nálunk régóta nincs, mikor szolgáljam fel?

Az egressel teli doboz lapult a hűtőben, tologattam ide-oda, aztán V. a minap rám szólt, hogy hívjam fel anyósomat, Emesét, mert az ő receptje a legjobb. Szakácskönyveimben többféle változat szerepel, egyik sem éppen ugyanilyen. A leves remekül sikerült, hozta a hazai ízeket, így bátran írom a címbe anyósom nevét, mint jogtulajdonosét. Ahogy mondta, a recept eperrel, almával, vagy más gyümölccsel ugyanígy elkészíthető, csak az édes gyümölcs mellé nem kell annyi cukor. Ráadásul, ha egrest főzünk, a ház urát is be lehet vonni a munkálatokba: az uram volt az, aki kisollóval levagdosta a kis hegyes, zöld csücsköket és az elszáradt virágokat az egresek végéről - én pedig megfőztem őket :-)

Egresleves Emese módra

1 l víz
500 g egres
két szelet citrom
8 evőkanál cukor
kisujjvégnyi fahéj
2-3 (merész voltam, raktam bele négyet) szegfűszeg
2 deci tejföl
2 tojás

A vizet a citrommal, a cukorral, az egressel, a fahéjjal és a szegfűszegekkel főzzük fel, amíg az egresek meg nem puhulnak, szét nem pukkadnak. Közben a tejföllel keverjük simára a kissé felvert tojásokat egy kis edényben. Az uram miatt szitán áttörtem a szétnyílt egresekkel teli folyadékot, de akit nem zavar az egres bőre, az csak vegye ki belőle a citromszeleteket, és a szegfűszeg-fahéj darabkákat.

Egy kevés forró levest merjünk a tejfölös keverékre, és alaposan keverjük el, majd a tejfölös-tojásos keveréket öntsük hozzá a leveshez, és folyamatos keverés közben rottyantsunk rajta egyet. Ne forraljuk fel, mert kicsaphat a tojás.

Utána hűtsük le, mert jegesen, a hűtőből kivéve a legjobb. 2-3 napig eltartható, szigorúan hűtőben. Ha cifrázni akarjuk, lehet bele dobni pár egrest, hadd úszkáljanak félig merült tengeralattjáróként a fehér lében... Már látok magam előtt egy ribizlilevest, fehér tejfölcifrával és mentalevéllel a közepén, nemzeti színekben :-) Az íreknek van "hazafi-levesnek"' titulált háromszínű levesük (répából), én pedig majd megalkotom a magyaros levest...

4 megjegyzés:

Gabi, Berlin írta...

Igeeeen, ez a meggylevesek királya, 8-9 db szegfűszeggel. A tavalyi kánikulában minden nap ettük este, a melóból csatakosan hazaesvén. Most hétvégén pedig eperleves készült ilyen módon. Isssteni.

Erika Antal írta...

Én eddig egy kanálnyi vanilia pudinggal habartam be a levest de ezt a tojásos verziót kipróbálom. Nekem őszibarackleveshez van ilyen klassz receptem, semmi extra, csak megbolondítom 1-2 deci száraz fehérborral...még senki nem panaszkodott :)))

Cat(harine) írta...

Hűűűűűűű, azt a borosat én is megkódstolnááááááááám :D

Medve írta...

Lengyel borleves jutott még eszembe, majd valamelyik kollégától beszerzem a receptet. Amúgy nem nagyon eszünk levest, talán a hideg gyümölcsleves az egyetlen kivétel.
Mindig a nyavalyás menzai levesek (Petőfi-, Fradi-, Zilahy-leves és társaik) jutnak eszembe, és helyből elmegy a kedvem.