Ma National Fish and Chips Day van! Az itteni, nagy hagyománnyal rendelkező olasz fish and chips-esek alapították meg ezt az "ünnepet". Sajnos, az uram nem szereti a halat, így a mai vacsorakészítést nem tudtam kiváltani ennek a remek kezdeményezésnek az igénybevételével. De még igen élénken emlékszem arra az estére, amikor Botonddal elzarándokoltunk Howth-ra, hogy egy ottani chipperes finomságaiból vacsorázzunk. V. csirkét kapott, ha jól emlékszem. Mert nemcsak halat tartanak ám, hanem másféle húsokat is.
***
A reggel nem indult valami jól. Komolyan mondom, hangosan felnyerítettem, amikor a kávézóban a srácok kissé zavartan azzal fogadtak a pult másik végén, hogy izé, pénz az nincs.
S még csak nem is a kávézónak szállítottam, nekik a jövő héten fogok. Hanem azt a 127 süteményt vittem be ex-főnökömnek, ami az esküvőre hivatalosan meghívott vendégeinek neveivel volt ellátva. Amelyek elkészítésére olyan szépen megkért. A saját, személyes megrendelésére sem volt képes annyi időt fordítani, hogy az érte járó pénzt belerakja egy borítékba. Miután megírtam neki, mennyi lesz. Na ja, holnap esküvő, biztos baromira elfoglalt és izgul, de azért mégis...
Az ez után következő öt perc már nekem volt kínos. Az egyik lány felhívta telefonon, hogy miből fizessenek ki, mert a pénztárgépben lévő pénzt nemrég adták oda a cégnek, amelyik levest szállít nekik. A válasz az volt a vonal másik végéről, hogy várjam meg, míg a kávézó melletti papírbolt kinyit (10 perc), és oda menjenek át, és kérjenek kölcsön. Nem csak a tilosban való parkolásom miatt mondtam nekik, miután letették a telefont, hogy miattam aztán ne kínoskodjanak a papírbolt dolgozói előtt, majd ha ex-főnököm felbukkant az ünneplés okozta másnaposság alól, akkor tegye be a pénzt a nevemre a pénztárba, és jövő héten begyűjtöm, a kávézó sütijeinek leszállításakor. Pedig jól jött volna a készpénz, utána bevásárolni mentem...
Hát hogy lehet valaki ennyire.... "patetikus"?!
***
Tegnap levették rólam a monitor érzékelőit, így este végre nyugodtan tudtam aludni. Most hatalmas piros, kiszívott foltok vannak rajtam itt-ott, mintha afférom lett volna egy polippal. De legalább nyugodtan végig tudtam aludni az éjszakát, nem ébredtem fel folyton, hogy jaj, nem jött-e le valamelyik érzékelő?
A dokinak vittem pár sütit, kenguru-formájút. Elég kínos jelenet volt, nem hiszem, hogy itt szokás ajándékokat vinni a dokiknak, de most már mindegy. Holnap vérvétel, pénteken nyaki ultrahang, aztán remélhetőleg vége. Ma még fekete csokit is vettem magamnak, esténként egy-egy kockával próbálok majd hozzájárulni az egészségemhez.
***
Közben úgy viselkedünk, mint egy tipikus negyvenes gyermektelen pár, akikhez kisgyermekes ismerősök jönnek látogatóba. Néhány, nem gyermekbarát dísztárgyat felraktam a polcok magasába. Az egyik hangfal tetején nem túl fixen álló nagy cserepű növényem arra az egy hétre a kertbe fog kitelepedni. V. a kicsik étkezési szokásairól faggatja a mamát. Számba vettem, hány kisebb méretű párna az, ami megfelelne a kicsik feje alá. Számomra eddig még ismeretlen olvasómtól is kaptam tippet, hol van remek játszótér, hová menjünk. Gyerekbarát fürdőgél sem ártana, mert aligha hiszem, hogy korábbi vendégeinknek szánt, kissé férfias, lime-mal és bazsalikomolajjal dúsított cucc tetszene nekik...
***
A reggel nem indult valami jól. Komolyan mondom, hangosan felnyerítettem, amikor a kávézóban a srácok kissé zavartan azzal fogadtak a pult másik végén, hogy izé, pénz az nincs.
S még csak nem is a kávézónak szállítottam, nekik a jövő héten fogok. Hanem azt a 127 süteményt vittem be ex-főnökömnek, ami az esküvőre hivatalosan meghívott vendégeinek neveivel volt ellátva. Amelyek elkészítésére olyan szépen megkért. A saját, személyes megrendelésére sem volt képes annyi időt fordítani, hogy az érte járó pénzt belerakja egy borítékba. Miután megírtam neki, mennyi lesz. Na ja, holnap esküvő, biztos baromira elfoglalt és izgul, de azért mégis...
Az ez után következő öt perc már nekem volt kínos. Az egyik lány felhívta telefonon, hogy miből fizessenek ki, mert a pénztárgépben lévő pénzt nemrég adták oda a cégnek, amelyik levest szállít nekik. A válasz az volt a vonal másik végéről, hogy várjam meg, míg a kávézó melletti papírbolt kinyit (10 perc), és oda menjenek át, és kérjenek kölcsön. Nem csak a tilosban való parkolásom miatt mondtam nekik, miután letették a telefont, hogy miattam aztán ne kínoskodjanak a papírbolt dolgozói előtt, majd ha ex-főnököm felbukkant az ünneplés okozta másnaposság alól, akkor tegye be a pénzt a nevemre a pénztárba, és jövő héten begyűjtöm, a kávézó sütijeinek leszállításakor. Pedig jól jött volna a készpénz, utána bevásárolni mentem...
Hát hogy lehet valaki ennyire.... "patetikus"?!
***
Tegnap levették rólam a monitor érzékelőit, így este végre nyugodtan tudtam aludni. Most hatalmas piros, kiszívott foltok vannak rajtam itt-ott, mintha afférom lett volna egy polippal. De legalább nyugodtan végig tudtam aludni az éjszakát, nem ébredtem fel folyton, hogy jaj, nem jött-e le valamelyik érzékelő?
A dokinak vittem pár sütit, kenguru-formájút. Elég kínos jelenet volt, nem hiszem, hogy itt szokás ajándékokat vinni a dokiknak, de most már mindegy. Holnap vérvétel, pénteken nyaki ultrahang, aztán remélhetőleg vége. Ma még fekete csokit is vettem magamnak, esténként egy-egy kockával próbálok majd hozzájárulni az egészségemhez.
***
Közben úgy viselkedünk, mint egy tipikus negyvenes gyermektelen pár, akikhez kisgyermekes ismerősök jönnek látogatóba. Néhány, nem gyermekbarát dísztárgyat felraktam a polcok magasába. Az egyik hangfal tetején nem túl fixen álló nagy cserepű növényem arra az egy hétre a kertbe fog kitelepedni. V. a kicsik étkezési szokásairól faggatja a mamát. Számba vettem, hány kisebb méretű párna az, ami megfelelne a kicsik feje alá. Számomra eddig még ismeretlen olvasómtól is kaptam tippet, hol van remek játszótér, hová menjünk. Gyerekbarát fürdőgél sem ártana, mert aligha hiszem, hogy korábbi vendégeinknek szánt, kissé férfias, lime-mal és bazsalikomolajjal dúsított cucc tetszene nekik...
Frászban vagyok? Abban bizony. Mentségemre legyen mondva, nem voltak még ilyen ifjú szállóvendégeink. S a gyermekekkel való szoros együttélésről való tapasztalataim féléves au-pairségem idejéből valók, s annak bizony már 21 éve...
6 megjegyzés:
Take it easy Moni, a kölkök eléggé starpabírók (már egészen zsenge koruktól :) ) meglesznek azzal a bazsalikomos tusfürdővel :))) Az erőfeszítés előtt, amivel igyekeztek megfelelő körülményeket varázsolni a saját, felnőttéletre berendezett lakásotokba, megemelem a kalapom.
Júj Moni bajban vagyok! Nem tudod véletlenül, hogy melyik bejegyzésedhez kommentelte be Medve azt a TUTI duguláselhárító módszert, tudod a vegyszereset? Megnézném, mert időnként jót tenne a mi csöveiknek is :))
köszi
Erika
Hahó, idézem: A lefolyóhoz ha tudsz szerezni viszonylag tömény (25% feletti) lúgot (mindegy, hogy NaOh vagy KOH) meg erős hipót, e kettőt óvatosan (szigorúan gumikesztyűben, arctól elfelé tartva) összeöntöd, konyhasót bele, majd az egészet a lefolyóba. Ott szerves anyag nem marad... A mr. muszkli is kb. ugyanez, csak legyengítve. Legutóbb Tesco-ban láttam szilárd NaOH-ot (caustic soda, ~99%), óvatosan vele!
Apropó, ma szereztem további gyerekstuffokat, majd írok róla, poénos volt!
A mieink az aldis gyömbéres habfürdőt használják (már amikor habos vízben fürdenek), szerintem se aggódj a bazsalikomos miatt! :) A növények és egyéb sérülékeny dolgok megfelelő magasságban leledzése meg számomra igen megnyugtató szokott lenni. A többin meg ne parázzatok, biztos jó lesz!
Jó estét, linkellek :-)
Húúú Moni köszi, be is támadom vele Tomkát :). Éppen aktuális :)
Megjegyzés küldése