2010. április 4.

Rosslare-ből Pembroke felé, félúton, a vizen

Alighanem norvég a komp, mert norvégül jönnek fel a feliratok, hahaha. DE a személyzet lengyel. V. már készített fotókat, s felrakta a Facebok-ra. Átlagos kompút átlagos képei. A net módfelett drága, akárcsak a kaja, így jár az, aki nem csinál szendvicset, hanem otthon hagyja a finom rozskenyerét penészedni a konyhapulton. Hülye voltam, szétszórhattam volna a madaraknak a gyepen, akárcsak a szomszéd öreg néni csinálja nap mint nap.

4.45-kor kelés, álmos pakolás - naná, hogy az angol pénzt otthon hagytam -, tempós autózás délre, álmosan, a termoszt melengetve az ölemben. A szemem majd lekoppan, de talán a méregerős kávé majd segít. Az út nem hosszú, különösen nem az előttünk lévőhöz képest - 6 előtt indultunk, s 8 előtt már sorban álltunk a beszálláshoz. A rosslare-i terminál szürke, csúnya, újságot egyfélét tartanak, s a beléptetést végző néni sehogysem akarja megérteni V.-t, amikor elhadarta neki a rendszámunkat.

A tenger sima, de amint elhagytuk a kikötőt, s megbillent a hajó, bepánikolva dobáltam a számba a tengeribetegség elleni tablettákat. Roppant érdekes, hogy innen blogolok... A minap azon gondolkodtam, hogy száguld az idő, mekkora a technikai haladás: pár éve öcsém még külön-külön készített fotókból rakta össze nekem Sopron látképét egy számgépes program segítségével, most meg olyan kisgépet lehet kapni, amelyik ezt maga megcsinálja...

V. jelenti a félig evett paninoja fölül, hogy előttünk Wales. S csak semmi aggodalom, később igyekszem már nem semmiségekről írni.

3 megjegyzés:

rpanni írta...

egy readonly jelentkezik, szívesen olvasom a semmiségeket is :-)

zebrina írta...

Én is. :)

Erika Antal írta...

én is, én is :)