2010. április 3.

- 6 óra

Bocsánat, tortafotók készültek, de nem volt időm feltölteni. A megajándékozottak igen boldogok voltak, Stephanie-nak úgy csempésztem a kocsijába a lánya segítségével a tortát, s mondtam neki, csak otthon árulja el, mi van a dobozban. Csak remélem, hogy jól sikerült a meglepetés.

Daphne mondta, letöri a kezét annak a stewardess-nek, aki nem bánik kellő tisztelettel a házikóval :-)

Amúgy a szokásos, szabadság előtti kapkodós pakolás, takarítás, egy bűnrossz pizza vacsoraként a Pizza Slice-tól, összemordulás, hajvágás... A szokásos indulás, mondhatni. Trish volt olyan drága, és idejött este, ellenőrizni, hogy a nála lévő kulcs valóban a mi ajtónkhoz való. Néz a virágokra, amíg távol vagyunk.

De úgy tűnik, most már minden rendben - vagy majdnem. Egy ilyen túrának amúgy sem lehet úgy nekiindulni - legalábbis nekünk még nem sikerült -, hogy kreditkártya, kocsi és egy laza mosoly. Mert jaj, melyik pólót vigyem, van elég bugyi? Ki van nyomtatva a kompjegy? Pulcsi, mert azért még hideg van... Van friss fogkefe? Vigyek az arcomra mindenféle varázsos pattanáselleni csodakencét, vagy ugyan már, minek az erőlködés, így is tele vagyok ragyával, mint egy tizenéves, majd próbálok magyar kecsketejes szappant... Hajvágás közben düh és a szokásos dacosság fog el, tökmindegy, milyen a végeredmény, rövid legyen, legfeljebb sikongva menekülnek az ismerős gyerekek a láttomon, s megnéznek a kompom, mert azt hiszik, beteg vagyok. Nem érdekel, vékony szálú zsírosodó hajból sosem lesz sörény.

A csomagtartó tele, fonalat - hát persze! -, hogy nem vettem, de kaptam helyette szuper ajándékot ismerősöknek - majd viszek keresztszemest.

A napi mosolyt az okozta, hogy az Anvil nevű ajándék/konyhabolt az egyik kirakatba kiscsirkéket helyezett el, mindig kisebb tömeg áll a kirakat előtt, bámuló népek és tátott szájú kisgyerekek. Reggel, amikor mentem a piacra, a kirakatot függöny fedte, aludtak még a csibék... Lejjebb, a Larder nevű sütödében a kirakatban egy jókora, fél tojásból, a fején a tojáshéj másik felével egy nagy sárga csibe bukkant elő, majd tűnt el... Húsvét...

De most megyek, lassan ágyba kerülünk, V. még útitervet nyomtat, mert meglepő módon a németeknék nincs igazán jó leírás-térkép a Alpokon át vezető "scenic" úthoz.

Amint lehet, jelentkezem. Kellemes Húsvétot!

3 megjegyzés:

zebrina írta...

Kellemes húsvétot, jó utat, vigyázzatok magatokra, jelentkezz minél előőőőbb!

Alexandra írta...

Jó utat és jó pihenést!

Dzsulo írta...

Jó utat Nektek, vigyázzatok magatokra!