Évekkel ezelőtt, amikor egy átlag kéthálós lakás ára 200 ezer euró körül járt, és rájöttem, hogy itt nekünk sosem lesz lakásunk, akkor teljes elkeseredésemben azt kértem, bárcsak menne egy kicsit rosszabbul az íreknek. S lőn. Pedig nem is ökölrázva kértem, de elrebegtem az óhajt 2001 júniusában, amikor szembesültem a házárakkal: "Ezek után nem csoda, ha az ír gazdaság bizonyos fokú romlására vágyom. Csak egy kicsiiiiit…".
Beware of what you wish for...
Fogalmam sincs, hogy abból a sz*rból, amiben most van az ország, hogyan másznak ki. Jó alaposan belenyúlnak a népek zsebébe (az enyimémbe is), de nem fog az segíteni. Roppant aggasztó a helyzet. Illetve, hogyan fogalmazzak? Aggasztó a helyzet, de V. azt mondta, amíg neki állása van, ne aggódjak. Addig megélünk. Sütizhetek tovább. S néha még egy-egy jobb palack bor is kerül az asztalra. No worries.
De azért egy csöppet ijesztő, hogy abból a szédítő magasságból, amibe kijöttünk, ilyen szédítő mélységbe (és adósságba) jutott a sziget.
Beware of what you wish for...
Fogalmam sincs, hogy abból a sz*rból, amiben most van az ország, hogyan másznak ki. Jó alaposan belenyúlnak a népek zsebébe (az enyimémbe is), de nem fog az segíteni. Roppant aggasztó a helyzet. Illetve, hogyan fogalmazzak? Aggasztó a helyzet, de V. azt mondta, amíg neki állása van, ne aggódjak. Addig megélünk. Sütizhetek tovább. S néha még egy-egy jobb palack bor is kerül az asztalra. No worries.
De azért egy csöppet ijesztő, hogy abból a szédítő magasságból, amibe kijöttünk, ilyen szédítő mélységbe (és adósságba) jutott a sziget.
5 megjegyzés:
Moni, nem vagy egyedül ezzel az ijedelmeddel. Mi is örülünk még, hogy van állásunk. Egy fél pillanatra elgondolkodtunk azon is, hogy esetleg veszünk itt egy lakást most, hogy már megközelíthető ársávba kerültek és a havi lakbérérből kijönne a havi hiteltörlesztés. Aztán jött az eheti banki bejelentés és rádöbbentünk, hogy bizony sokkal rosszabbul áll az a bizonyos széna és nemigazán akaródzik jelzáloggal idekötni magunkat hosszú évekre. Ördögi kör, nem? Ha jól megy, akkor nem engedhetjük meg magunknak. Ha meg rosszul, akkor nem is akarjuk. Fel van adva a lecke, hogy merre és hogyan tovább.
Igen, ördögi kör. S ami igazán zavaró, hogy a lakások még "olcsón" sem olyan minőségűek, hogy érdemes legyen több évtizedre elkötelezned magad. A "merre és hogyan tovább" - ez szinte mindennap ott van az agyamban. Menni nem akarok, szeretek itt élni, de jó volna már egy saját lyuk. De nem ilyen pocsék, mint amiket ide építettek az elmúlt években...
Marad a nyugdíjas évekre való várakozás :-)
Mi is csak azért vettük meg, mert jóval olcsóbb a törlesztés, mint a lakbér lenne egy hasonlóra - úgy számoltam, hogy ha 4 év múlva felteszem a kezem, és visszaadom a banknak, akkor nem buktam rajta semmit, mert addigra megspóroltuk az elején belepumpált pénzt.
Mondjuk ez a ház nem ír tervezés, meg a kivitelezéskor is sokszor kezükre csaptak a németek: szignifikánsan jobb, mint bármelyik másik, amit eddig láttam Írországban. Mondjuk azért pár dolgot sikerült elrontaniuk, ezeken idővel úrrá leszünk talán...
Na, azert szerintem te ne nyafizz.
Nincs lakashiteled, nincsenek gyerekeid es a veluk jaro bolcsode/ovodakoltsegeid,es a ferjed csak nem keres rosszul a "cegnel" mint mernok.
...ne haragudj, de a blogod olvasasakor eszembejut a 80 eves rokonom, aki 56-os amerikai magyar. Nem tud se magyarul se angolul, nincs otthon egyik orszagban sem, Magyarorszgon kitunik hogy "kulfoldi", de Amerikaban is latszik hogy bevandorlo.
Ez az elet kell nektek?
Megjegyzés küldése