Ashford - felejtős...

Nos...

Nem megyünk többet Ashford-ba, piacolni.

Tegnapi bevételem (a profit szót felejtsük el, jó alaposan) annyira nevetséges volt, hogy az én uram, akire tanács terén mindig számíthatok (értsd: ő az, aki tiszta fejjel gondolkodik a kettőnk alkotta családban), szóval ő is azt mondta, hogy akkor most mi szól a piacon való megjelenés mellett, s mi szól ellene? S ha már ő felteszi ezt a kérdést, akkor az azt jelenti, hogy a piac felejtős.

Már akkor tudtam, délután fél 4 magasságában, hogy elhatározásom és magamnak tett ígéretem ellenére nem fogok én ide többet jönni. Mert "pro" érvként fel tudtam sorolni annak a pár gyereknek a felcsillanó arcát, aki "Nézd Anyu, gingerbread man!" kiáltást hallatva megindult a pultom felé.

Érvek mellette? Ennyi az összes. V. körbekérdezett, a többi pultos azt mondta, az elmúlt hetekben ugyanaz a vevőkör volt, magam is felfedeztem pár ismerős arcot egy héttel korábbról - ki tudja, bővül-e egyáltalán ez a szűk kör egy ilyen félreeső helyen?

Ellenérv? No, az volna számos. A ráfizetés. Az uram feláldozott vasárnapjai. 6 óra üldögélés, mondhatni, tétlenül. S a csalódás... Szombaton délután kissé nehéz sóhajjal tudomásul vettem, hogy a szombat az teljes munkanap, s rövid szieszta után mentem, lesütni a Mothering Sunday-ra (vagyis Mother's Day-re) a "mézeseket" - gingerbread szíveket, ír ízlés szerint. Pirosra mázolva, magyarosch mintával díszítve... Amiket a kilternani piacra készítettem, mind elfogytak aznap. Az utolsó szemig. Az öreg högyek meg is jegyezték a sütis pultnál, hogy remekül teljesítettem. Akkora bevételem volt, mint egy-egy karácsonyi piacon. S amilyen ostoba vagyok, hasonló sikerre számítottam Ashford-ban is. S dekoráltam, és mázoltam, és celofánoztam...

Leírhatatlan csalódás.

A szíveknek felét SEM adtam el. Ma több látogatója volt az ashfordi piacnak, mint múlt héten, ellenben kevesebb sütit adtam el. Nyamvadt 5 zacskó sütit. Összesen. Néhány gingerbread man-t. Egyre kornyadtabban ültem a pult mögött. Egyre jobban utáltam, hogy (eredménytelenül) széles mosolyra késztet minden ember, aki a pult előtt - jobbára érdektelen arccal - ellépdel. Akik ellépdeltek ott, jobbára maguk is anyák voltak, akik nyilván nem vesznek saját maguknak "Happy Mother's Day!" feliratú szivet...

Boldogan fogadtam minden gyermeket, aki visszajött (anyu nélkül), forró kis tenyerében szorongatva a pénzecskéjét, s gondosan, alaposan kiválogatta a legszebb szivet. Anyunak ajándékba. Megöleltem volna azt a kislányt, aki rákérdezett, hogy mivel húzom ki a fehér vonalakat? Lehetett vagy tízéves... S mesélte, hogy szeret sütni, s süt mindennap, s ma este ő főzi a vacsorát...

S a béna agyammal nem jutott eszembe semmi, de semmi kivételes, amivel ezt a KIVÉTELES gyereket meg tudtam volna jutalmazni... Süt! Nyilván még azt is tudja, mi hol van a konyhában, s nem csak készételt ismer. V. utánuk szólt (az apja kísérte a kislányt): "Good luck with the meal!" A kislány apja kacsintott, a gyerek arca ragyogott, vitte a béna kis gingerbread szívemet az anyjának... Lehet, hogy pár év múlva én fogom az ő sütijeit venni valahol...

Mindegy. A piac árusai meglepően korán összepakoltak, már fél ötkör lázas dobozolásba kezdett mindenki, egy héttel korábban csak közvetlenül öt előtt lendültek meg a pakoló kezek. Fél ötre eldöntöttem én is, nem éri meg nekem/nekünk ide lejönni. V. mondta, ez nem az én helyem, nem az én vevőköröm, ne legyek letörve, de azért hervadtam. Sűrűn osztogattam a névjegyem, a mellettem lévő Greystones-ban cupcake-eket áruló - mint kiderült, dél-afrikai - nőnek Szamos marcipán dekorcukrok dicséretét zengtem, s aztán mentem Bobby-hoz, mondani, hogy köszönöm a lehetőséget, de nem jövök többet. Alighanem nem csak én voltam csalódott, mert mondta, hogy mostantól 40 euróra csökkenti a bérletet, éppen most szólt a többieknek - segít az rajtam valamicskét? Mondtam, hogy sorry, de nem...

Persze, a befizetett bérlet ellenében ígért számlát - hogy le tudjam írni az adómból az a kifizetett 100 eurót -, elfelejtette, hagytam hát névjegyet (hahaha, naiv), lakcímmel, reménykedve, hogy tényleg elküldi a számlát. Ha nem, nyaralás után visszajövök, oszt' leverem rajta.

A svéd nő elfelejtette a csokitorta receptet, neki is ment egy névjegykártya, talán elküldi. S elbúcsúztunk mindenkitől, pl. Larától, akitől finom harissa-szószt vettem, és adott gyümölcssalátát a múltkor neki ajándékozott kenyérért cserébe, és akivel alaposan kitárgyaltuk, hogyan kellene csábítóan elhelyezni a sütiket, berendezni a pultot. V. a szemközti ékszerárust dicsérte a szemébe, aki pár lámpa, s apró kellék segítségével otthonos körülményeket teremtett a pultja körül, sok vevője is volt.

Egyetlen vigaszom volt, hogy az északír olajbogyóárusnál volt francia fokhagyma, és salotta is, így az esti birkaragu legfontosabb hozzávalóit helyben meg tudtam venni.

A nap fénypontja egyébként egy madár volt: hazaérve éppen a farmert/harisnyámat próbáltam lehámozni magamról (khm, kövéredem), amikor V. kiabált a kanapéról, hogy jöjjek, mert itt a fácán! Élesre izzított mobillal érkeztem, félig még nylonharisnyában, s míg azt fejtettem le magamról, addig készült pár fotó. Amiből ez a legjobb.

Talán kivehető, az egy fácán(t) az előkertben! Van még fotó, fácán a bokrosban, fácán elsuhanóban, de azok már sebtiben készültek, alig-alig látszik rajtuk a madár, zokni nélkül, de már melegítőben ügettem utána, a mellettünk lévő "green"-re, ahonnan már hazamentek a focizó gyerekek... ott legelgetett nagy nyugalomban, este 6-kor, a jövő-menő autóktól, bokor aljából mobillal fotózóktól sem zavartatva magát..

Később aztán röviden a finom birkaraguba locsolt fehérbor gőzébe zokogtam, elsiratva a piacos próbálkozásomat, majd vigaszul megittam a maradék bort. Ne legyek telhetetlen, egy Gyárbeli fickó - aki még csak nem is az uram kollégája, még csak nem is ismeri, kicsoda - rendelt 40 sütit Szt. Patrik-napra, mondván, látta a weboldalmat, s "megkívánta őket". Első rendelés a weboldal alapján! Ami a Google-ban, a megfelelő keresőszavakat beütve igen előkelő helyen jön fel. Juhé!

S Dzsusztinak hála, új sütifotók is kerülnek majd fel az oldalra, mert ő nagylelkűen elvállalta, hogy profi módon lefotózza a sütijeimet, ne autóztassam meg azokat feleslegesen, át fél Európán...

S hamarosan itt lesz a húsvéti roham, készíthetem a tavaly is nagy sikert aratott nyulakat, mandulavirággal, s Lesley is kért árajánlatot egy augusztusi esküvőre, kenyérgömböcökre és dekorált szívekre... S mindjárt itt a nyaralás ideje, és megyünk Erdélybe is, és az Alpokba... Szóval, no worries!