Gondoltam, biztos örülni fogsz, ha elmesélem, hogy csütörtök este focimeccsen voltunk :-)
Ha már ennyire "házhoz" jön egy magyar csapat, illik elmenni, megnézni őket, megfázás ide vagy oda. A magyar ifiválogatott (Under 17) játszott az írekkel, egy hét alatt kétszer, egyszer Dublinban, egyszer Bray-ben. A bary-i meccse második félidejére mentünk csak oda, mert előtte még megvacsoráztunk, s kicsit húztuk az időt, mert - magyar résztvevők ide vagy oda -, igazából egyikünknek sem volt kedve a +1 fokban két félidőt végigvacogni a szabad ég alatt.
Mondtam is V.-nek, ha más nem, akkor a hideg majd gyors akciókra bíztatja a fiúkat :-). S az is eszembe jutott, hogy ezek a srácok a fiad korosztálya... Sok hosszú lábú, vékony srác, talpig pirosban, egy botsáska kecsességével végezték a bemelegítő gyakorlatokat, amikor megérkeztünk.
A bejáratot zárva találtuk, de mögüle igen élénk gyerekzsivaly hallattszott ki, tehát jó helyen jártunk. Tanácstalankodtunk, a pálya melyik végén próbáljunk meg bejutni. Éppen akkor állt meg vaskapu előtt egy ír ember is, s akárcsak mi, nézelődött. Kérdeztem tőle, hol lehet a bejárat, mire ő, azt mondta, "Hát gondolom, itt.", s jó alaposan megdöngette a kaput.
A kamaszkorú biztonsági "ember" beengedett bennünket, néztem rá, hogy akkor fizetnék, de nem érdekelte. Egyszerűen hihetetlen, hogy mekkora gyerektömeg volt, főleg hangos kiskamaszokból álló tömeg. V. elindult a pálya másik odalán lévő, foghíjasabb üléssorok felé, hogy nyugodtan tudjunk nézelődni, távol a kiabálástól. Nem úsztuk meg.
Egy Békéscsaba feliratú zászló tövében álló két férfitól érdeklődtem az eredmény után. Akkor még 0:0 volt, később 1:0 lett, az írek javára. Elfogultság nélkül mondhatom, a magyarok ügyesebben kergették-passzolgatták a labdát, mint az írek. A cikk ugyan állítja, hogy a második félidőben az írek uralták a pályát, de ezt ne vedd készpénznek. Majdnem egyfolytában az ő térfelükön zajlott az akció! V. meg is jegyezte, "kis híja, hogy majdnem felbillent a pálya." :-)
Volt dráma is, levittek a pályáról egy magyar fiút (mint kiderült, eltörött a lába), és az írek kapusa kétszer is, "csak úgy" összesett, másodszor már levitték. Mivel nem találtam írásos nyomát, hogy komolyabb baja esett volna, ezért arra kell gondoljak, hogy a játékot összekeverte az iskola karácsonyi műsorán nyújtandó színészi alakítással ;-)
Egészen el nem ítélhető módon az első percekben összekevertem a nyelveket, s "Come on!" buzdításban részesítettem a magyar játékosokat. V. rámszólt, hogy talán magyarul legyek szíves... De végül csak átállt az agyam a "Gyerünk!"-özésre. Sajnos, nem lett haszna, kikaptak a fiúk. V. végig vacogott, én ugrálva próbáltam melegen tartani magam. Nem sikerült, a lábujjaim mind érzéketlenné váltak, így az addig megfékezett megfázás kitört rajtam, most csöpögő orral, szünet nélkül folyó szemmel, bedagadt torokkal ülök itt, a második nagydobozos papirzsebkendőt, és az első üvegcse orrcseppet fogyasztva.
Nagyon fura volt úgy nézni a meccset, hogy nem egy kamera mutatta az akciót... S nem volt visszajátszás, hogy láthassam, melyik szellem szárnya legyintette meg a kapust, hogy összeesnie volt muszáj?! Fura volt, a hol a pályáról, hol a nézők felől hangzó magyar kiabálás, amibe néha az uram is beszállt. S az a rengeteg kiskölyök..! Sok kiscsaj is volt... Az én ízlésemnek túl sok volt az egy főre eső kiskorúak száma, ez a meccs nem egy olyan dolog volt, amire megint hamar ráveszem magam!
Érdekes volt, hogy a játékoscseréket csak néhány perces késéssel mondta be a hangosbácsi, aki a végén a csapatvezetőket a "hospitality room"-ba kérette. "Vajon melyik konténer az?" - kérdezte némi éllel az uram, ugyanis a pályának nincsenek épített öltözői, termei, hanem a végében van pár konténer, olyanok, mint amilyenekben a nagyobb építkezéseknél vannak az irodák. Tény, nem egy stadioncsoda a Carlisle Grounds, de egy ekkora városkának ez is elég. Az obligát büfékocsi és a lepukkantnak látszó wc-k is megtalálhatók, tehát a "megfelel" kategória.
Ha érdekel, itt egy profi leírás a barátságos mérkőzésről, profi fotóval. Nekem csak egy ilyet sikerült készítenem.
Ha már ennyire "házhoz" jön egy magyar csapat, illik elmenni, megnézni őket, megfázás ide vagy oda. A magyar ifiválogatott (Under 17) játszott az írekkel, egy hét alatt kétszer, egyszer Dublinban, egyszer Bray-ben. A bary-i meccse második félidejére mentünk csak oda, mert előtte még megvacsoráztunk, s kicsit húztuk az időt, mert - magyar résztvevők ide vagy oda -, igazából egyikünknek sem volt kedve a +1 fokban két félidőt végigvacogni a szabad ég alatt.
Mondtam is V.-nek, ha más nem, akkor a hideg majd gyors akciókra bíztatja a fiúkat :-). S az is eszembe jutott, hogy ezek a srácok a fiad korosztálya... Sok hosszú lábú, vékony srác, talpig pirosban, egy botsáska kecsességével végezték a bemelegítő gyakorlatokat, amikor megérkeztünk.
A bejáratot zárva találtuk, de mögüle igen élénk gyerekzsivaly hallattszott ki, tehát jó helyen jártunk. Tanácstalankodtunk, a pálya melyik végén próbáljunk meg bejutni. Éppen akkor állt meg vaskapu előtt egy ír ember is, s akárcsak mi, nézelődött. Kérdeztem tőle, hol lehet a bejárat, mire ő, azt mondta, "Hát gondolom, itt.", s jó alaposan megdöngette a kaput.
A kamaszkorú biztonsági "ember" beengedett bennünket, néztem rá, hogy akkor fizetnék, de nem érdekelte. Egyszerűen hihetetlen, hogy mekkora gyerektömeg volt, főleg hangos kiskamaszokból álló tömeg. V. elindult a pálya másik odalán lévő, foghíjasabb üléssorok felé, hogy nyugodtan tudjunk nézelődni, távol a kiabálástól. Nem úsztuk meg.
Egy Békéscsaba feliratú zászló tövében álló két férfitól érdeklődtem az eredmény után. Akkor még 0:0 volt, később 1:0 lett, az írek javára. Elfogultság nélkül mondhatom, a magyarok ügyesebben kergették-passzolgatták a labdát, mint az írek. A cikk ugyan állítja, hogy a második félidőben az írek uralták a pályát, de ezt ne vedd készpénznek. Majdnem egyfolytában az ő térfelükön zajlott az akció! V. meg is jegyezte, "kis híja, hogy majdnem felbillent a pálya." :-)
Volt dráma is, levittek a pályáról egy magyar fiút (mint kiderült, eltörött a lába), és az írek kapusa kétszer is, "csak úgy" összesett, másodszor már levitték. Mivel nem találtam írásos nyomát, hogy komolyabb baja esett volna, ezért arra kell gondoljak, hogy a játékot összekeverte az iskola karácsonyi műsorán nyújtandó színészi alakítással ;-)
Egészen el nem ítélhető módon az első percekben összekevertem a nyelveket, s "Come on!" buzdításban részesítettem a magyar játékosokat. V. rámszólt, hogy talán magyarul legyek szíves... De végül csak átállt az agyam a "Gyerünk!"-özésre. Sajnos, nem lett haszna, kikaptak a fiúk. V. végig vacogott, én ugrálva próbáltam melegen tartani magam. Nem sikerült, a lábujjaim mind érzéketlenné váltak, így az addig megfékezett megfázás kitört rajtam, most csöpögő orral, szünet nélkül folyó szemmel, bedagadt torokkal ülök itt, a második nagydobozos papirzsebkendőt, és az első üvegcse orrcseppet fogyasztva.
Nagyon fura volt úgy nézni a meccset, hogy nem egy kamera mutatta az akciót... S nem volt visszajátszás, hogy láthassam, melyik szellem szárnya legyintette meg a kapust, hogy összeesnie volt muszáj?! Fura volt, a hol a pályáról, hol a nézők felől hangzó magyar kiabálás, amibe néha az uram is beszállt. S az a rengeteg kiskölyök..! Sok kiscsaj is volt... Az én ízlésemnek túl sok volt az egy főre eső kiskorúak száma, ez a meccs nem egy olyan dolog volt, amire megint hamar ráveszem magam!
Érdekes volt, hogy a játékoscseréket csak néhány perces késéssel mondta be a hangosbácsi, aki a végén a csapatvezetőket a "hospitality room"-ba kérette. "Vajon melyik konténer az?" - kérdezte némi éllel az uram, ugyanis a pályának nincsenek épített öltözői, termei, hanem a végében van pár konténer, olyanok, mint amilyenekben a nagyobb építkezéseknél vannak az irodák. Tény, nem egy stadioncsoda a Carlisle Grounds, de egy ekkora városkának ez is elég. Az obligát büfékocsi és a lepukkantnak látszó wc-k is megtalálhatók, tehát a "megfelel" kategória.
Ha érdekel, itt egy profi leírás a barátságos mérkőzésről, profi fotóval. Nekem csak egy ilyet sikerült készítenem.
Egy pillanat a második félidőből
Kis megjegyzés a végére. Utálok minden olyan kiskamaszt, aki hangosan üvöltve, a vesztes félt hergelve ugrál a széksorok között, a magyar pasik orra előtt. Szerintem másképp is lehet szurkolni. V. meg is jegyezte, mit várok, az apjától is ezt látta. Talán... De meglepett, hogy ekkora (értsd: nálam is kisebb) nyikhaj porbafingó milyen artikulátlanul tud üvölteni, ha olyanja van. Egyszer elfogott a méreg, s visszaüvöltöttem a magam hajráját. Le is intett az uram, hogy "ne már, ezzel akarsz kezdeni?" De úgy tűnt, ezekből volt a kevesebb, talán még nincs veszve minden.
***
Mivel tele a fejem, alig hallok, és mindjárt csönget a csirke a sütőből, ezért minden másról majd holnap fogok beszámolni. Jóccakát!
8 megjegyzés:
Köszi ezt a bejegyzést, akkorákat nevettem rajta, minden kínodat (hideg, tömeg, suttyó kamasz és a visszajátszás hiánya)átéreztem :))). Most már Te is avatott vagy, ha nyirvogok egy-egy meccsen való kötelező megjelenés miatt, pontosan tudni fogod miről beszélek.
Sajnos Tomka, már húzza a lóbőrt, de holnapm feltétlenül felolvasást tartok majd neki. Egy csepp kétségem sincs, hogy odáig lesz a boldogságtól :))).
jaj annyira elbűvölt a téma, hogy el is feljettem jobbulást kívánni és kalapkúrát javasolni :))) (nemrég egy velem(lünk) egykorú barátnőmnek is javasoltam a kalapkúrát és képzeld azt mondta, hogy még életében nem hallott erről a kúráról...el se tudom képzelni, hogy hol élt eddig :))) )
Hímnemű létemre nem tudom, belém mennyi alkoholt kellene tölteni, hogy hajlandó legyek elmenni egy foci (vagy bármilyen) meccsre... Többet, mint az Edradour napi termelése :). Esetleg egy ló-/agárverseny, az OK.
A náthát meg hamar legyűröd, egy kis poitín kell meg egy jó éjszakai alvás, és kész. Szükség esetén Zwetschgenwasser (nekem Himbeergeist) is megteszi.
Nőnemű létemre állítom, hogy vannak meccsek, amelyeket bűn kihagyni, de amit az én párom csinál, nevezetesen, hogy minden barázdaugrók-fűkaszálók rangadón jószerével ott van, nos azért azt némi túlzásnak tartom :))), de azért lehet ezzel együtt élni.
Nem kétlem, hogy megvan a maga bája, hiszen voltak percek, amiket élveztem - sőt, ha a saját sarjam rohangálna a pályán, még lelkes is lennék. De sarj hiányában legközelebb inkább tévén nézem az ilyesmit. Vagy viszek termoszt :-)
Uram egyébként néz meccset, sőt, ha a hírekben fociról van szó, akkor nem beszélhetek :-)
Medve, poitín és olyan német nevű izék továbbra sincsenek a házban, csak házipálesz, de az olyannyira marta szegény torkomat, hogy feladtam a kezelést :-)
Emlékszem, egyszer kimentem a Margitszigetre élő vízilabdát nézni és vérig sértődtem, hogy sem a játékosok arcát nem láttam, sem visszajátszást, sem a kommentátort nem hallhattam. Azóta sem voltam élő meccsen. :)
@Erika: akkor én mindig azokat láttam, aminek nem volt értelme:(
@Moni: Német??? Hol? Esetleg sváb:).
De azért nekem még nem sikerült sosem elkapni azt a betegséget, amit a mézes málnapálinka ne gyógyítana. Az olyan betegség az én fajtámra halálos... Megyek is gyógykezelni magam :P
Jóvanna, sváb!
Megjegyzés küldése