Tegnap a rádióban hallottam az Oscar-díjra jelölések sorát. Még ünnepek idején kaptam egyik olvasómtól, Ágitól egy üdvözletet, amihez oda volt linkelve az ír Brown Bag Films rajzstúdió által készített "Granny Grimm" karácsonyi üzenete. Ami nagyon tetszett, így aztán megjegyeztem a stúdió nevét.
S lám, tegnap hallom, hogy Granny Csipkerózsikáról szóló meséje Oscar-jelölést kapott! Well done! Itt meg lehet nézni, de szerintem nem éppen érzékeny gyermekszemeknek-, és füleknek való :-)
***
It's official, ahogy errefelé mondják: a telepnek saját fácánja van. Ma reggel fordult elő harmadszor, hogy az előkertünk előtt, a kissé megemelt járdán végigsétált egy fácánkakas. Korábban a szállítások idején, kora reggel láttuk egyszer, de most 9 óra volt, tehát mondhatjuk, hogy fényes nappal volt (kis túlzással), de ez a fácánt nem zavarta. Kétszer is utána mentem megnézni, hogy hová megy, mit csinál. Elsétált a háztömbünk előtt, gondosan ellenőrizve a járdát, felcsipegetve az ehetőnek minősíthető dolgokat. Majd elsétált egészen a rácskerítésig, a másik háztömb előtt, amin túl már a mellettünk lévő középsuli sportpályái, épületei vannak, ott már iskolába sietett a sok gyerek, autók-jöttek mentek, szólt az órára hívó csengő... s ez a vadmadár nyugodtan nézelődött, semmitől sem tartva.
Este szórok neki ki kaját. Talán nem eszik fel előle a többi madarak.
Tegnap este a már igencsak sötétben, fél nyolckor állt neki énekelni az egyik vörösbegy a ház előtti fán. Normális ez? Szerintem nem. Megvitattuk V.-vel, miért is a kései ének. S megállapítottuk, hogy két okból énekelhet ilyen teli torokból: vagy, mert "nőre" akadt, és boldog, vagy mert még nem akadt rá, és kétségbeesetten keresi...
***
V. ma búcsúbulira megy, az utóbbi hónapokban nem éppen kellemesen viselkedő főnökéhez. (Kezdik utolsó munkanapjaikat letölteni az elküldöttek.) Készültem volna egy új sütivel, amihez igazi magyar szilvalekvárt használtam volna (persze, nem saját recept, Moháé, Limara nyomán), de V. megkérdezte a fönökét, kér-e ilyet, s azt a választ kapta, hogy inkább valami gyömbéreset enne. Így csinálok neki egy igazi gyömbéres "kenyeret", olyat, amilyet a kávézóba szállítottam - majd jól telenyomom darált gyömbérrel, hozzá vaníliafagyi illik, azt is visz az uram, és a Heineken-es hordócska pedig már hűl a kertben, hogy innivaló is legyen...
***
Miss Hall, az idén százéves tagunk telefonált, hogy nem akar tovább piaci tag lenni, töröljem a névsorból. Nagyon-nagyon sajnálkoztam. A kötött babáit az öregek otthonában árulja, hozzánk már nem hoz többet. De megígérte, hogy majd valamikor eljön a piacra. Idén éppen úton leszünk, amikor a 100. születésnapját ünnepli, így ha a piac rendez is neki valamilyen megemlékezést, nem leszek jelen. Majd készülök mással, és megkérem valamelyik kollégát, juttassa el neki az ajándékot. Még sosem ismertem olyan embert személyesen, aki a száz évet megélte volna! Biztos kap majd üdvkártyát a köztársasági elnöktől :-)
S lám, tegnap hallom, hogy Granny Csipkerózsikáról szóló meséje Oscar-jelölést kapott! Well done! Itt meg lehet nézni, de szerintem nem éppen érzékeny gyermekszemeknek-, és füleknek való :-)
***
It's official, ahogy errefelé mondják: a telepnek saját fácánja van. Ma reggel fordult elő harmadszor, hogy az előkertünk előtt, a kissé megemelt járdán végigsétált egy fácánkakas. Korábban a szállítások idején, kora reggel láttuk egyszer, de most 9 óra volt, tehát mondhatjuk, hogy fényes nappal volt (kis túlzással), de ez a fácánt nem zavarta. Kétszer is utána mentem megnézni, hogy hová megy, mit csinál. Elsétált a háztömbünk előtt, gondosan ellenőrizve a járdát, felcsipegetve az ehetőnek minősíthető dolgokat. Majd elsétált egészen a rácskerítésig, a másik háztömb előtt, amin túl már a mellettünk lévő középsuli sportpályái, épületei vannak, ott már iskolába sietett a sok gyerek, autók-jöttek mentek, szólt az órára hívó csengő... s ez a vadmadár nyugodtan nézelődött, semmitől sem tartva.
Este szórok neki ki kaját. Talán nem eszik fel előle a többi madarak.
Tegnap este a már igencsak sötétben, fél nyolckor állt neki énekelni az egyik vörösbegy a ház előtti fán. Normális ez? Szerintem nem. Megvitattuk V.-vel, miért is a kései ének. S megállapítottuk, hogy két okból énekelhet ilyen teli torokból: vagy, mert "nőre" akadt, és boldog, vagy mert még nem akadt rá, és kétségbeesetten keresi...
***
V. ma búcsúbulira megy, az utóbbi hónapokban nem éppen kellemesen viselkedő főnökéhez. (Kezdik utolsó munkanapjaikat letölteni az elküldöttek.) Készültem volna egy új sütivel, amihez igazi magyar szilvalekvárt használtam volna (persze, nem saját recept, Moháé, Limara nyomán), de V. megkérdezte a fönökét, kér-e ilyet, s azt a választ kapta, hogy inkább valami gyömbéreset enne. Így csinálok neki egy igazi gyömbéres "kenyeret", olyat, amilyet a kávézóba szállítottam - majd jól telenyomom darált gyömbérrel, hozzá vaníliafagyi illik, azt is visz az uram, és a Heineken-es hordócska pedig már hűl a kertben, hogy innivaló is legyen...
***
Miss Hall, az idén százéves tagunk telefonált, hogy nem akar tovább piaci tag lenni, töröljem a névsorból. Nagyon-nagyon sajnálkoztam. A kötött babáit az öregek otthonában árulja, hozzánk már nem hoz többet. De megígérte, hogy majd valamikor eljön a piacra. Idén éppen úton leszünk, amikor a 100. születésnapját ünnepli, így ha a piac rendez is neki valamilyen megemlékezést, nem leszek jelen. Majd készülök mással, és megkérem valamelyik kollégát, juttassa el neki az ajándékot. Még sosem ismertem olyan embert személyesen, aki a száz évet megélte volna! Biztos kap majd üdvkártyát a köztársasági elnöktől :-)
2 megjegyzés:
Nem is tudtam, hogy ilyen híresek. :)
Én sem, bár korábbi filmjüket (Give up yer old sins) még láttam is anno a tévében.
De ez a mostani jobb!
Megjegyzés küldése