Öregszem, nna.
Azért voltunk levegőn is, a promenádon elsétáltunk a szokásos újság-panini-kávé "kombó" beszerzési helyéig: kellemes 3 fok (+) volt, tükörsima, sirályokkal pöttyözött tenger, és napsütés, amit csak a szél tett kellemetlenné. Valamint sétáltunkban sikerült hozzáérnem egy meleg, nedves kutyaorrhoz, ami a jelenlegi állatmentes háztartásunk miatt ritka, óriási élményt nyújtott.
***
V. egy könnyed kézmozdulattal rám testálta a haza-, és visszautunk megszervezését, ugyanis a "Drive Alive" nevű angol cég sajnálatos módon már nem vállal ilyesmit, mondván, Google a barátod! Útirány: Dublin - German Alpine Route - Budapest. (Majd Erdély, 1 hét, ezt anyósom, Emese tervezgeti.) Hazaút: Budapest - Stelvio Pass - Millau Viaduct - Dublin.
Szállásötleteket szívesen fogadok!
***
Közben - nem utolsó sorban a múlt heti, almatortával való "beetetés" hatására (aminek hála, 50 eurót sikerült fizetnem a Vöröskeresztnek) -, kaptam megrendelést banános sütire és almatortára V. egyik kollégájától. Akit a szüléstől már csak hetek választanak el. Erről az jutott eszembe, hogy csinálok neki pár kisbabás sütit, olyanokat, amiket keresztelőre szoktam készíteni a kávézónak. Csak most rózsaszín befonattal, ugyanis lánya születik majd. Megint.
Mielőtt bárki azt gondolja, jaj-de-nagylelkű vagyok, az téved. Azért kap a hölgy sütiket, mert hátha majd a keresztelőre is rendel. Igen, idáig jutottam. Hideg szívű üzletasszony lett belőlem.
Szombaton a piacon - szerintem közelgő hatalomvesztését érezve -, Patricia (p.k.) már megint rámszállt, hogy "már pedig minden csésze kávéhoz/teához adjál külön csészealjat"... Na ne. Ha négy kávé rendel, akkor a négy sütit egy darab csészealjra teszem, ne cipeljen már annyit a t. megrendelő, főleg, hogy mostanság leginkább bögrében kérik a legtöbben a kávét, amihez nem passzol a csészealj, ugye... Ha a kávékat egy reszketeg kezű öregasszony cipeli a terem másik végébe, akkor most minek nehezékeljem le a tálcát négy külön csészealjjal? Biztos van a kérésében ráció, csak én nem látom, de ezekkel az aprócska *aszogatásokkal a sírba visz. Mert hagyom magam.
A lagymatag forgalmú piaci napot "bearanyozandó", 12 óra 5 perckor, amikor már takarítottam, jött a "gazdagember" Nick Roche a pulthoz (ellenszenves alak, már emlegettem, aki sosem jön időben, aztán pampog, ha nem kap kávét). Most kapott, de a "mosolyommal" szinte gyémántot lehetett volna vágni. Fel is hánytorgatta, hogy "nehogymá' ne kapjunk innivalót, csak pár percet késtünk...!" Elhangzott a szádból a bűvszó, öregem: "késtünk".
Nem voltam valami hidegvérű, az biztos. De megitták az innivalót, majd távoztak, sőt, hajlandóak voltak a piaci pénztárhoz távozni a fizetnivalóval, hiszen én már 12-kor - a pénztáros kérésére - leadtam az aznapi bevételt.
Azért ezeket az apró kellemetlenségeket ellensúlyozta, hogy jött egy hölgy, állandó vevőnk, s egy konfirmálási "bulira" rengetegféle sütit rendelt tőlem, és - ÉS! - teljesen nyitott volt az ajánlataimat és áraimat illetően. Úgy most bedobhatom az imádkozós-angyalkás sütikiszúrómat, és a repülő angyalkásat is. Valamint a templomosat. Amikor mondtam, hogy angyalkás sütiket csinálnék a gyerekeknek, szólt, hogy a fiának lesz, és "he's no angel, believe me!". Erre V. mondta itthon, csináljak egy ördögfióka-sütit neki, poénból, ingyen, hadd nevessenek.
Ajánlottam egy tál, Zila-formában sült citromos kockát, citromos-tejszínes krémmel (bólogatott a hölgy az ötletre), és egy tál csokis-cseresnyés brownie-t. Utóbbit leöntöm a jól bevált csokis-tejszínes, főzött bevonattal, csokihabbal, cseresznyével dekorálva, szerintem biztos siker. Amint mondta, a "party" kellős közepén rögbi-meccs közvetítés lesz, és a sütik inkább a felnőtteket fogják kiszolgálni, mint konfirmáló gyereket.
Végre, végre, valami kreatívkodós megrendelés!
2 megjegyzés:
Hú, te hogy bírod ki, hogy ne edd tele magadat ezekkel a finomságokkal? Én biztos nagy pusztítást végeznék az eladandó sütik között...aztán szegény ügyfelek csodálkoznának, miért csak fele-negyede a mennyiség ;)
Másik kérdés, ami már egy ideje motoszkál bennem: nem gondoltál arra még, hogy pl. egy cicamenhelyen önkéntes munkát vállalj? Így foglalkoznál is cicákkal - kiélhetnéd a simogatásvágyadat pl. - és nem is kellene őket hazavinned.
A megoldás nagyon egyszerű: rájuk nézek, és euro-jelek lebegnek a szemem előtt :-)
De inkább azt mondom, hogy nem vagyok sütis.
Az önkéntességről majd írok privátban.
Megjegyzés küldése