Angyalka felhője

Valahányszor gingerbread-et csinálok, megmarad 2-4 tojásfehérje, a készített tésztamennyiségtől függően. A karácsonyi házkészítés idején nem tudtam az összes fehérjét elhasználni cukormáznak, egyre csak szaporodtak a fejenként négy tojásfehérjével megtelt kis joghurtosüvegcsék a hátőben, majd a mélyhűtőben. Nemrég elértük a ktirikus mennyiséget, így döntöttem, kipróbálok valami receptet, amihez sok tojásfehérje kell.

Angyalka felhőjéhez 12-re van szükség.

A receptet Linda Collister Easy cakes c. könyvében találtam, s eredetileg az Angel's cloud névre hallgat. Hasonlót a neten Angel food cake címszó alatt keressetek. Ma délután, egy teabrack, a gingerbread man-ek kisütése és a vacsora elkészítése között meg is sütöttem a tortát.

Hozzávalók:

75 g sima liszt
25 g kukoricaliszt (kukoricakeményítő)
egy csipet só
250 g kristálycukor
12 nagy tojás fehérjéje
1 kkanál cream of tartar = borkő (NEM borkősav)
egy citrom finomra reszelt héja

A lisztet, a kukoricalisztet, a sót és a cukorból 80 grammnyit háromszor átszitálva, egy edénybe tettem.

Őrnagy úr segítségével a tojásfehérjéket közepes sebességen addig vertem, amíg kissé habos nem lett. Hozzáadtam a cream of tartar-t, és a citromhéjat, majd nagy sebességgel keményre vertem a habot. Amikor már látszott, hogy keményedik az a hab, kanalanként hozzáadtam a maradék kristálycukrot, s simára kevertem. Ezután - egy másik könyv hasonló receptje kapcsán - apránként beleöntöttem a lisztes keveréket, és könyékig merítettem a karom a habban. A kezemmel, ujjaimmal kevertem óvatosan simára a habot a liszttel, minden utamba kerülő csomócskát szétnyomkodva. Ez megbízhatóbb metódus, mint fakanállal kevergetni - írja a könyvem.

A 25 centi átmérőjű, 10 cm magas peremű, középen kuglófsütőhöz hasonló csőszerűséggel rendelkező tortaformát nem vajaztam ki, hanem csak belekanalaztam a habot, úgy igazgatva a formában, hogy ne legyen benne légbuborék. Még sok is lett a habból, pár kanálnyit el kellett belőle vegyek. Előmelegített sütőben, 160 fokon sütöttem 45 percig, amíg meg nem barnult kissé a teteje, és a habpiskóta érintésre ruganyos nem lett.

Egy befőttesüveg tetejére raktam formástul, s hagytam teljesen kihülni. Míg hűlt, megvacsoráztunk és elkészítettem a torta bevonatát, amihez az uram vette a hozzávalókat. Ezt azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a) a bevonathoz valókat - khm - elfelejtettem én beszerezni, b) az uram addig bíztatta az eladókat, amíg azok feltúrták neki az utolsó üveg lemon curd-öt (citromkrémet) a raktárból. Nélküle ma nem lett volna torta.

Bevonat hozzávalói:

225 ml sűrű tejszín
4 evőkanál (lehet púpos is) lemon curd
450 g áfonya (lehet eper is)

Egy recés kés segítségével körbevágtam a tortát, hogy a formából gyengéden ki tudjam rázogatni egy tányérra. Elvileg azért nem szabad a formát kivajazni, hogy a torta külső, barnábbra sült széle hozzátapadjon a formához. S amit némi nyiszatolás, óvatos feszegetés után kapunk, az egy teljesen fehér torta - lenne. Mivel csak a sütést megkönnyítő, bevonatos tortaformám volt, vagyis elvileg nem ragadhatna bele semmi, így nézett ki a torta a formából való "kivágás" után:

Tehát még javítani kell a technikámon. Amúgy olyan volt az állaga, mintha szivacsot nyomogattam volna... A tejszínt óvatosan felvertem megint csak Őrnagy úrral, majd belekevertem a bolti lemon curd-öt. Ami inkább zselé állagú volt, volt mint lekvárosan folyós, ahogy az egy lemon curd-höz illenék. Így a tejszínes citromos krém nem igazán jött össze, mert apró curd-darabkák látszottak a tejszínben. De a masszát sikeresen felkentem a tortára, s sikkesen elrendeztem rajta az áfonyát.

Az uram egy pillantást vetett rá, s közölte, tudhatnám, hogy ő nem szereti az áfonyát. Mondtam, ez a torta nem is neki készült, viszi be holnap a falánk kollégáknak, rájuk fér egy kis kényeztetés. Különben is, most "fosztottam" ki őket, a szombati piacról megmaradt (érintetlen!) almatortát megehették, csak azt kértem, adjanak pár fillért szeletenként cserébe, amit majd befizetek a Vöröskeresztnek. Adtak.

Azért próbaképpen megettünk két vékony szeletet. Így, kóstolás után a továbbiakat árulhatom el erről a tüneményről. Maga a "tészta" elég semmilyen, mintha kissé ízetlen habot enne az ember, kell rá a jó vastag bevonat, és a sok gyümölcs. Több citromhéj-reszelék sem ártana neki... Ugyanakkor elég tömős, az a keskeny szeletke bőven elég volt nekem.

A borkő elhagyásáról nem tudok mit mondani, az a sok tojáshab habosan tartását segíti elő. Sütőport nem szabad használni hozzá, alighanem erős utóízt adna a tortának. Nem találtam receptet, amelyben a borkövet sütőporral váltották volna ki...

Közben meglódult az agyam, nem utolsó sorban a családban előforduló unokák egyikének vett farsangi ruha láttán:

Ha überelni akarjuk a többi szülőt farsangkor, akkor meg lehetne sütni ezt a tortát úgy is, hogy cseppnyi piros ételfestéket keverünk a habba, hadd legyen jó rózsaszín, a bevonat pedig lehetne valami eperlekvárral megbolondított tejszín, rajta sok eper... hmmm... A kiscsajok odáig lennének!

Vagy lehet belőle meglepetés is a közelgő Bálint-napra :-) Az uram szív alakú sütőformát javasol :-)

S most már szereti az áfonyát.