Ma takarítottam. Ez egy átlagos alkalommal nem lenne nagy esemény, de most folyton az járt a fejemben, hogy az eredmény elég jó lesz-e a higiénikusnak, megkapom-e a "registered food business" papírkát, vagy sem...
V.-t reggel 4.18-kor elvitte a kollégája a reptér és Frankfurt felé, tehát még mindig szűz vagyok, ami a város északi oldalán való vezetést illeti. Pedig lélekben már rákészültem, hogy végigautózom az M50-esen, s nagykislányként kifizetem a pályadíjat - majd legközelebb.
Először is álldogáltam egyet a nappaliban lévő, szobaajtóval álcázott "mélyedés" előtt, hogy akkor most hová is rakjam onnan Ede ránk maradt barkács cuccait, a megmaradt csempéket, az uram autós holmijait, a háztartási eszközeink dobozait... Végül egy alapos Tetris-ezés után sikerült mindent benyomorítani 2 dobozba, egy vödörbe, egy flancos szerszámostáskába, amely eddig, ki tudja miért, üresen pihent. Megtelt még egy használaton kívüli szennyeszsák is, ami az autótisztításhoz szükséges folyadékokat, szivacsokat, törlőruhákat foglalja magába, ömlesztve.
A két doboznyi holmi a kerti kisházba került, a kerti székek tetejére. Az üres szekrényszerű mélyedésből kihajtottam a pókokat, majd halálos csapást mértem rájuk a padlón. Portörlés, tisztogatás, majd a kamrából bevonszoltam a liszteket, cukroszacskókat a nappaliba, s a helyükre beraktam a megmaradt autós cuccokat. A liszteknek építettem egy alacsony "polcot" a csempék tetejére, remélhetőleg eleget téve evvel az előírásnak, miszerint hozzávaló csomagoltan sem lehet a földön. Elvileg dobozolnom kellene mindent, de akkor nem férnék el - majd dobozolok, ha kéri a néni :-) Szépen minden el van rendezve, de nem túl elvágólag, hogy azért látszódjon azokon a zacskókon a használat. Senki meg nem mondaná, hogy az ajtó mögött tulajdonképpen egy kamramélyedés van a nappaliban :-)
Aztán jött a konyha. Az edényszárítót lesúroltam, a felületekkel sem volt gond, minden ragyog már , spricc-spricc, letörlés, por, folt, liszt eltűnt azonnal. A hűtőt kitörölni sem volt gond. Miért is lenne? De ott volt a sütő... A Tesco-ban szert tettem egy sütőtisztító csodaszerre, amely az OvenPride névre hallgat, alig vettem észre a polc tetején - hölgyeim-uraim, csak ajánlani tudom! Amolyan "minden egyben" tisztítókészlet, csak ez működik is. Minimális kapirgálással megúsztam a sütő tisztítását. A dobozban van egy palacknyi folyadék, egy pár vékony gumikesztyű (tegyük félre, s használjunk rendes, könyékig érőt!), és egy jókora, vastag nylonzsák. Ebbe a zsákba kell beletölteni a folyadékot, majd belerakni a sütőben lévő fémrácsokat. A zacskó végén lévő műanyag csíkokat egymásba pattintjuk, elfektetjük, alaposan meglögyböljük a folyadékot, hogy a rácsokat mindenhol érje, majd elfeledkezünk róla. 2 óra múlva érdemes újra megnézni. CSODA! A rácsokra égett zsír sötéten úszik a folyadékkal elkeveredve, s nekünk csak annyi a dolgunk, hogy élére állítjuk a zsákot, kinyitjuk, óvatosan kivesszük a rácsokat, s mosószeres vízzel leöblítjük. NEM súroljuk - öblítjük. Tiszta lesz mindegyik, és fényesen fognak ragyogni.
Boldog voltam!
A sütőm elkínzott aljába öntöttem egy keveset a folyadékból, mert ott van egy makacs folt, amit fémkefével is hiába súroltam, nem jött fel. Ha azt is felhozza, akkor a többi terméküknek is utánanézek: www.priderange.com
A két doboznyi holmi a kerti kisházba került, a kerti székek tetejére. Az üres szekrényszerű mélyedésből kihajtottam a pókokat, majd halálos csapást mértem rájuk a padlón. Portörlés, tisztogatás, majd a kamrából bevonszoltam a liszteket, cukroszacskókat a nappaliba, s a helyükre beraktam a megmaradt autós cuccokat. A liszteknek építettem egy alacsony "polcot" a csempék tetejére, remélhetőleg eleget téve evvel az előírásnak, miszerint hozzávaló csomagoltan sem lehet a földön. Elvileg dobozolnom kellene mindent, de akkor nem férnék el - majd dobozolok, ha kéri a néni :-) Szépen minden el van rendezve, de nem túl elvágólag, hogy azért látszódjon azokon a zacskókon a használat. Senki meg nem mondaná, hogy az ajtó mögött tulajdonképpen egy kamramélyedés van a nappaliban :-)
Aztán jött a konyha. Az edényszárítót lesúroltam, a felületekkel sem volt gond, minden ragyog már , spricc-spricc, letörlés, por, folt, liszt eltűnt azonnal. A hűtőt kitörölni sem volt gond. Miért is lenne? De ott volt a sütő... A Tesco-ban szert tettem egy sütőtisztító csodaszerre, amely az OvenPride névre hallgat, alig vettem észre a polc tetején - hölgyeim-uraim, csak ajánlani tudom! Amolyan "minden egyben" tisztítókészlet, csak ez működik is. Minimális kapirgálással megúsztam a sütő tisztítását. A dobozban van egy palacknyi folyadék, egy pár vékony gumikesztyű (tegyük félre, s használjunk rendes, könyékig érőt!), és egy jókora, vastag nylonzsák. Ebbe a zsákba kell beletölteni a folyadékot, majd belerakni a sütőben lévő fémrácsokat. A zacskó végén lévő műanyag csíkokat egymásba pattintjuk, elfektetjük, alaposan meglögyböljük a folyadékot, hogy a rácsokat mindenhol érje, majd elfeledkezünk róla. 2 óra múlva érdemes újra megnézni. CSODA! A rácsokra égett zsír sötéten úszik a folyadékkal elkeveredve, s nekünk csak annyi a dolgunk, hogy élére állítjuk a zsákot, kinyitjuk, óvatosan kivesszük a rácsokat, s mosószeres vízzel leöblítjük. NEM súroljuk - öblítjük. Tiszta lesz mindegyik, és fényesen fognak ragyogni.
Boldog voltam!
A sütőm elkínzott aljába öntöttem egy keveset a folyadékból, mert ott van egy makacs folt, amit fémkefével is hiába súroltam, nem jött fel. Ha azt is felhozza, akkor a többi terméküknek is utánanézek: www.priderange.com
A zacskóban maradt koszos folyadék simán leengedhető a mosogató lefolyójába, a zacskó mehet a szemétbe, s kész. Azért a kezemet ma alaposan be kell kennem krémmel, mert a sok súrolás, törlés, facsarás után kissé mosónős lett a bőröm. Tudom, tudom, gumikesztyű....
Mára már csak a tiramisu van hátra. ..
***
Szombaton elmentem Dun Laoghaire-be meghallgatni Sebastian Faulks írót. Nagyon jó volt, a fickó szellemes volt, a hangja kellemes, érdekes történeteket mesélt, igazán jól szórakoztam. Szimpatikus embernek tűnt. Az élvezetet csak a műsort levezető hölgy tette tönkre, az az erőltetett "most akkor beszélgessünk mintegy spontán!" párbeszéd, amit folytatott az íróval - komolyan mondom, izzadtságszagú volt. S vette magának a bátorságot, "de hát mi csevegünk itten, nem igaz?" látszatát keltve, félbeszakította a nagy embert, akit egy tömött terem hallgatott (volna), s jött a saját, idióta megjegyzésével! Aztán volt egy ilyen mondata, amitől nyugodtan éghetett volna az a felkészületlen képe: "Számos könyvedet megfilmesítették, ugye, Sebastian? Mit szóltál hozzá?" - jött ki a száján, mire "Sebastian" megjegyezte, hogy csak egy könyvét filmesítették meg, s az azért nem tetszett neki, mert...
Jajj.
A kérdezz-felelekkel elúszott az idő, de nem bántam, mert elmesélte az egyik kérdezőnek, hogy melyik könyvét tartja a legjobban sikerültnek, a legfontosabbnak (Human Traces). Az író - bár felolvasásként hirdették a rendezvényt -, mindössze csak egy bekezdést tudott felolvasni az új könyvéből, de nem bántam. Utána a népek - köztük én is - átügettek a szemközti épületbe, ahol dedikáltatni lehetett. A Human Traces egyetlen példányát az orrom előtt kapta le az eladó könyvek közül egy hölgy. Grrr.... De most van egy dedikált, itt-ott szamárfüles Birdsong-om, amihez anno úgy jutottam, hogy V. találta és hazahozta, valaki otthagyta egy fiókban, mielőtt kilépett a Gyárból. Azt is megtudtam, hogy a megfilmesítésén 14 éve ülnek, mindig akad egy rendező, aki elvállalná, aztán mégis átnyergelnek egy másik "projektre". Kár. Illetve, talán nem is kár. Nem tudom, hogy meg lehetne-e jól filmesíteni.
Mára már csak a tiramisu van hátra. ..
***
Szombaton elmentem Dun Laoghaire-be meghallgatni Sebastian Faulks írót. Nagyon jó volt, a fickó szellemes volt, a hangja kellemes, érdekes történeteket mesélt, igazán jól szórakoztam. Szimpatikus embernek tűnt. Az élvezetet csak a műsort levezető hölgy tette tönkre, az az erőltetett "most akkor beszélgessünk mintegy spontán!" párbeszéd, amit folytatott az íróval - komolyan mondom, izzadtságszagú volt. S vette magának a bátorságot, "de hát mi csevegünk itten, nem igaz?" látszatát keltve, félbeszakította a nagy embert, akit egy tömött terem hallgatott (volna), s jött a saját, idióta megjegyzésével! Aztán volt egy ilyen mondata, amitől nyugodtan éghetett volna az a felkészületlen képe: "Számos könyvedet megfilmesítették, ugye, Sebastian? Mit szóltál hozzá?" - jött ki a száján, mire "Sebastian" megjegyezte, hogy csak egy könyvét filmesítették meg, s az azért nem tetszett neki, mert...
Jajj.
A kérdezz-felelekkel elúszott az idő, de nem bántam, mert elmesélte az egyik kérdezőnek, hogy melyik könyvét tartja a legjobban sikerültnek, a legfontosabbnak (Human Traces). Az író - bár felolvasásként hirdették a rendezvényt -, mindössze csak egy bekezdést tudott felolvasni az új könyvéből, de nem bántam. Utána a népek - köztük én is - átügettek a szemközti épületbe, ahol dedikáltatni lehetett. A Human Traces egyetlen példányát az orrom előtt kapta le az eladó könyvek közül egy hölgy. Grrr.... De most van egy dedikált, itt-ott szamárfüles Birdsong-om, amihez anno úgy jutottam, hogy V. találta és hazahozta, valaki otthagyta egy fiókban, mielőtt kilépett a Gyárból. Azt is megtudtam, hogy a megfilmesítésén 14 éve ülnek, mindig akad egy rendező, aki elvállalná, aztán mégis átnyergelnek egy másik "projektre". Kár. Illetve, talán nem is kár. Nem tudom, hogy meg lehetne-e jól filmesíteni.
Új könyvére (A week in December) már lecsapott az angol Channel 4 adó, 2011-re igérik a megfilmesített változatot. Faulks pedig jelenleg egy négyrészes irodalmi tévésorozaton dolgozik, amely különféle irodalmi karaktereket mutat majd be. Kiváncsi vagyok. A könyvét pedig felrakom a karácsonyi wish list-emre.
***
Véget ért a Wire... Az utolsó sorozatra még V.-t is rávettem, bár az is lehet, hogy csak a fejvakargatást élvezte, amit a filmek megnézése alatt kapott :-) Szemnyitogató sorozat, tetszett, jó volt, de igen elkedvetlenítő is volt egyben. Folyamatosan az járt az eszemben, míg néztük, hogy ebben a világban tényleg semmi sem változik, a pénz beszél, az erősebb kutya b***ik, a kiskapusnak minden sikerül és a politikus sosem lehet rendes ember. Ja, hogy ezt már eddig is tudnom kellett volna? Naiv, kisvárosi lány vagyok ám, kevéske tapasztalattal... Az uram folyamatosan okít, de lassan tanulok.
Úgyhogy inkább tiramisura fel. A tojások nem alakoskodnak, azokat nem lehet lefizetni :-)
Úgyhogy inkább tiramisura fel. A tojások nem alakoskodnak, azokat nem lehet lefizetni :-)
1 megjegyzés:
Engem a tojásnak is sikerült egyszer átvernie. Nem vettem észre hogy nem friss. Nem bűzlött, amíg fel nem robbant főzés közben. Átvert. :)
Megjegyzés küldése